Az őszi nagyünnepek sora véget ért, és visszatérünk az egyszerű, dolgos hétköznapokba. Az egy hónapig tartó ünnep sorozat a magunkba mélyedő önvizsgálattól az extatikus örömig repít bennünket, ám közben néha figyelmen kívül hagyjuk azt, milyen páratlan lehetőséggel ajándékoz meg bennünket: időt kapunk, lehetőséget a lelki feltöltődésre, a külvilágtól való elvonulásra.

Az ünnepek azonban véget értek és mi visszatérünk a hétköznapokba – remélhetőleg lelkileg feltöltekezve és megújulva. Visszakapcsoljuk a telefonokat, számítógépeket, televíziókat, amik kényszerpihenőjükből feléledve, csipogva, kattogva, sípolva hozzák elénk a híreket. Jó híreket és rossz híreket egyaránt. Jó híreket gyermekek születéséről, emberi teljesítményekről, achavat jiszráélről, a zsidókat összekötő testvéri szeretet cselekedeteiről. Szukkot ünnepe azonban idén fájdalmasan sok rossz hírt hozott.

Híreket gyűlöletről és terrorról. Késelésről, lövöldözésről, kődobálásról. Meggyilkolt szülőkről, elárvult gyerekekről, testi és lelki sebekről. Az ünnep emelkedett hangulatából fájdalmas a landolás a hétköznapok realitásának talajára. Miközben aggódva olvassuk a híreket, elkeseredve tárgyaljuk, hogy milyen világban is élünk, nem szabad elfeledkeznünk arról a lelki útravalóról, amivel az ünnepek ruháztak fel bennünket: tsuvá, tfilá, cedáká – megtérés, ima és adakozás az, ami ellensúlyozhatja a rosszat. Az Örökkévaló fölénk borítja sátrát és védelmez minket, Tórája utat mutat ünnepen és hétköznapon, önfeledt örömben és a legsötétebb időkben egyaránt.

1956-ban, amikor Kfár Chábádot, a lubavicsi ha-szidok lakta izraeli település jesiváját terroristák támadták meg és négy fiatalembert meggyilkoltak, a Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi egyértelmű választ adott a gyűlöletre. Újabb tíz küldöttet indított útnak Izraelbe, tíz fiatalembert, akik azt a feladatot kapták, hogy segítsék újjá éleszteni és felemelni Izrael hitét. „Soha nem érthetünk meg egy ilyen eseményt.” – írta a Rebbe a terrortámadás kapcsán – „De egyértelmű, hogyan kell válaszolnunk rá. Most növekednünk kell és gyarapodnunk, és a folyamatos építkezés által nyerhetünk megbékélést.”