A friss eper édes íze a megújulás és az élet szimbóluma lehet – különösen ott, ahol a földet nemcsak a nap, hanem a rakéták is perzselték. A gázai határ mentén fekvő Jesában az Uri Tutim farm tulajdonosa, Uri Patkin, a pusztítás ellenére is kitart. Hisz benne, hogy az eperföldek – akárcsak a közösség – újra teljes pompájukban virágozhatnak.

strawberry lot

 
Az Uri Tutim nevű farm a gázai határ mentén fekvő Jesában található. Tulajdonosa úgy véli, hogy a régiónak hosszú évekre lesz szüksége a regenerálódáshoz, ám maga a tény, hogy egyáltalán maradt belőle valami, amiből újjá lehet építeni, már maga a csoda. A Negev-sivatag nyugati részén fekvő gazdaságot – ahol, mint a neve is mutatja – az eperé a vezető szerep, súlyosan érintették a Hámász rakétatámadásai:
„Már 2023. október hetedike előtt is előfordult, hogy találat érte az melegházainkat és az egyik támadásban egy amerikai nő meghalt”
– kezdett bele beszámolójába a gazdaság vezetője, Uri Patkin, aki Jesában nőtt fel és a mezőgazdaságban tevékenykedett, mielőtt egy évtizedre az ország központi régiójába költözött volna, hogy a hi-techben helyezkedhessen el, írja a United with Israel.

„35 évesen otthagytam a munkámat és megmondtam a szüleimnek, hogy visszaköltözöm a Negevbe gazdálkodni. Az apám azt gondolta, hogy megőrültem”

– mesélte nevetve. –

„De addigra már feleségem és gyermekeim voltak, és azt gondoltam, hogy jobb a mosávban, a földhöz és a természethez közel felnevelni a gyerekeket, mint a városban”.

Patkin kezdetben apja virágkertészetében dolgozott, majd megalapította saját gazdaságát, ahol eprekre specializálódott. Éveken át exportálta a gyümölcsöt Európa nagy szupermarket-láncainak. Amikor az európai piac az egyiptomi és marokkói eper felé fordult, Patkin a hazai, vagyis az izraeli piacot célozta meg.

Friss és ízletes izraeli eper

strawberries in blue baskets

Sikerének egyik titkát a különleges termelési technika jelentette: palántáit tárolóedényekbe vagy kosarakba ültetve lógatta le a melegházak tetejéről. „A módszer eredményeként kiemelkedő minőségű epret tudunk termeszteni, mely sokkal tovább friss marad, mint a hagyományos módszerrel nevelt tövekről származó gyümölcsök.” A tövek nem érintkeznek a talajjal, így ritkább a gombás fertőzés és a penész, jóval kevesebb növényvédő szerre van szükség, és mindennek tetejébe a szüret is jóval egyszerűbb, magyarázta a szakember.

„Kitépkedjük a legalsó leveleket, így az eper körül mindig száraz, tiszta levegő kering”

– tette hozzá.

Bár a módszer különleges infrastruktúrát és egy területi egységre vetítve több befektetést igényel, mint az epertermesztés hagyományos metódusai, területi egységenként jóval nagyobb a terméshozam is.

A Hámász támadásai

Patkin elmondta, hogy a Hámász rakétái október hetedike előtt is gyakorta vették célba a mosávot, és emiatt sokan nem akartak ott élni vagy ott dolgozni, mivel bármikor érkezhettek a gázai rakéták. E támadások sem készíthették azonban fel a mosáv lakóit arra, ami október hetedikén történt: „Életem legszörnyűbb napja volt, körülöttem rengeteg embert megöltek” – emlékezett vissza a férfi.

Jesá azon kevés települések közé tartozott, melyeknek sikerült visszaverni a terroristák rohamát. A helyi sürgősségi biztonsági osztag hat embere vette fel a harcot a mosávba behatolni készülő terroristákkal. Öten közülük sajnos életüket vesztették: Lior Ben Jáákov, Gil Avital, Itáj Nachmiasz, Tal Maban és Dan Aszulin. A visszavonuló terroristák thaiföldi vendégmunkásokat is megöltek, illetve elraboltak. „A vendégmunkások nem képezik a palesztin-izraeli konfliktus részét, mégis harcmezőn találták magukat. Nagyon sok személyes felelősséget érzek az ügyben” – vallja a férfi.

A teljes rehabilitációig vezető út

Október nyolcadikára Jesa szinte minden lakóját evakuálták. A következő napon az összes vendégmunkás is elhagyta a települést. Patkin családja szintén kiköltözött, ő maga azonban a mosávban maradt. „Úgy tűnt, hogy fel kell adnunk a gazdálkodást. »Legalább élünk és egészségesek vagyunk« – gondoltuk. Ám három nappal később megindult az önkéntesek áradata az ország minden tájáról, akik mind azért jöttek, hogy megmentsék a mezőgazdaságot.”

A támadások utáni első hónapokban önkéntesek tartották fenn a mezőgazdaságot. „A mi munkánk igen intenzív. Nem olyan, mint a gabona, amit elvet az ember és kinő. Nap mint nap el kell végezni bizonyos munkálatokat és folyamatos felügyeletre van szükség.” Végül Izrael külföldi országokból hozott munkásokat, és ez segítette a mezőgazdaság talpra állását. „Az én gazdaságomnak mintegy ötven százalékát sikerült újjáéleszteni. Hosszú időbe telik, mire teljesen magához tér.”

Mostanra a lakók mintegy kilencven százaléka visszatért a mosávba. Az Uri Tutim szívesen fogad látogatókat, akik jelképes belépési díj fejében szedhetnek is a piros gyümölcsökből. E látogatások nemcsak a farmot támogatják, de az egész régió számára is fontos lépést jelentenek.

További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.

Megszakítás