Arthur Kurzweil 4000 apró pörgettyűt gyűjtött össze kelet-európai kincsvadászoktól – írja az Arutz7 oldal. Kurzweil nemcsak számos pörgettyűvel büszkélkedhet, de íróként is igen termékeny: zsidóságról, kabaláról, mágiáról és Tóráról ugyanúgy írt, mint a nemrégiben elhunyt Ádin Even-Jiszráel Steinsalz rabbival tett autóútjairól. Saját családfájának kutatása közben több, zsidó genealógiával foglalkozó művet publikált és számos előadást is tartott a témában.
A Kelet-Európából származó pörgettyűk is e nagyívű munka kiterjesztését jelentik és szimbolizálják. Az író még az 1970-es években találkozott először a kincsvadászok által kitermelt amulettekkel, amikor a lengyelországi Przemyśl-be látogatott, családja nyomát keresve.
„Amikor megláttam az első amulettemet, az első medálomat, az azonnal magával ragadott. Megdöbbentem azon, hogy e darabok még mindig léteznek a föld alatt. Nem akartam, hogy eltűnjenek vagy kidobják őket” – mesélte.
Az apró trenderlikről, a hanuka ünnepén használt, négyoldaló pörgettyűkről először apja szülővárosa, Dobromyl kutatásakor hallott először. A barátja, aki megmutatta neki a tárgyakat, bemutatta Kurzweilt valakinek, akinek a fémdetektoros keresés volt a hobbija. Mint kiderült, az illető olyan kincsvadász hálózat tagja volt, amely arra specializálódott, hogy a háború által elpusztított területeket fésüljék át, érdekes leletek után kutatva. A legtöbben természetesen aranyat és ezüstöt keresnek eladásra, de vannak, akik olyan tárgyakat keresnek, amelyeknek leginkább szentimentális értéke van. Sokak számára fontos kapcsolódási pontot jelent, hogy a hobbijuk által megőrződik valami a lerombolt múltból és csupán a postaköltség megtérítését kérik a férfitól. Kurzweil viszonzásképpen játszóteret és iskolai felszereléseket adományozott Dobromyl városának.
„Rájuk nézek és arra gondolok: mi ennek a története? És mikor játszott vele valaki utoljára? Azon gondolkozom, mi lehetett az illető sorsa.” – mondta a pörgettyűkről Kurzweil egy interjúban.
A hetvenes éveiben járó író az elmúlt években Kelet-Európa kincsvadász közösségével együttműködve nemcsak trenderliket, hanem egyéb zsidó tárgyakat is összegyűjtött, amelyeket eddig a föld rejtegetett. Míg a holokauszt-múzeumok és a koncentrációs táborokban létrehozott emlékhelyek a meggyilkolt zsidók tárgyait mutatják be, addig Kurzweil együtt él azokkal a tárgyakkal, amelyek arra emlékeztetik: hogyan éltek ezek az emberek. A gyűjteményben olyan tárgyakkal találkozhatunk, amelyek a kiállítási termekből többnyire hiányoznak. A minden bizonnyal gyerekjátéknak szánt, ónból, illetve ólomból készített pörgettyűk mellett Kurzweil fémből készített, egy-egy csomag étel kóserságát igazoló pecséteket, valamint különféle zsidó ifjúsági és cionista mozgalmak kitűzőit gyűjtötte össze. Emellett a tulajdonában vannak érme méretű fémlapocskák, amelyeket a zsinagógákban osztottak ki azok számára, akiket fel akartak aznap hívni a Tórához. A gyűjteményhez tartoznak továbbá különféle amulettek, amelyek felirataik szerint többek közt a diftériától hivatalosak megvédeni viselőjüket vagy éppen a szülés veszélyeit kell elhárítaniuk.
Kurzweil egyedülálló gyűjteménye betekintést enged a XIX. és XX. századi kelet-európai zsidó élet mindennapjaiba, egészen a holokausztig. Nem a megszokott rituális vagy berendezési tárgyakat mutatja meg, hanem a hétköznapok apróságait, a stetl (kelet-európai zsidó kisváros) mindennapjainak tárgyait. E darabok nem a gazdag kereskedők hanukai ünnepségeiről beszélnek, hanem a kisemberről, az egyszerű zsidókról, egy olyan világról, melyet visszahozhatatlanul elmosott a történelem.
Nyitólép: Wikipédia