Jom hásoá – holokauszt-nap Izraelben. Sokak számára ismert jelenet: pontban 10 órakor felbőgnek a szirénák, és egy percre megáll az élet. Egy percig semmi és senki nem mozdul az országban, mindenki félbehagyja, amit éppen csinál: az autósok az út közepén kiszállnak autójukból, a boltos félbehagyja a blokkolást, az óvodások megszakítják a homokozást, és állva emlékeznek meg a holokauszt több millió áldozatáról. Ezt a semmihez nem hasonlítható képet és érzést sokan ismerik.  

A megemlékezés napjáról kérdeztem az Izraelben élő Dénes Annát, aki otthonában kisgyerekekre vigyáz, míg szüleik dolgoznak.

Hogyan zajlik ez a nap az oktatási intézményekben?

Az oktatási intézményekben már egészen kicsi kortól figyelmet fordítanak arra, hogy ezt a napot a gyerekek életkorához illő mértékben a megemlékezésnek szenteljék. Kék-fehérben mennek óvodába-iskolába, hogy ezzel is kiemeljék a nap jelentőségét. Én a bölcsődéseimet felkészítem a szirénára, együtt gyakoroljuk a hangját, hogy ne féljenek tőle. Annyit mondok nagyobbaknak, akik már emlékeznek arra, hogy a legutóbbi szirénánál a biztonsági szobába kellett szaladni, hogy most arra emlékezünk, hogy sok zsidót megöltek, ezért most csöndesen meghallgatjuk a szirénát. Az óvodákban elmesélik a gyerekeknek, hogy miről szól ez a nap, és leginkább a nap emlékezés-jellegét hangsúlyozzák. Elmondják, hogy gonosz emberek megöltek nagyon sok zsidót, és a meggyilkoltakra emlékezünk ezen a napon.

Az iskolákban többnyire már nagyon komolyan beszélnek arról, hogy mi történt: filmeket néznek, túlélőket, vagy túlélők leszármazottait hívják meg, hogy személyes történeteikkel megfoghatóbbá tegyék a gyerekek számára a történteket. A felsőbb osztályok tanulói színdarabot adnak elő a kisebbeknek. Visszaemlékezéseket olvasnak, családi történeteket elevenítenek fel. Délelőtt tíz órakor, amikor országszerte megszólalnak a szirénák, ők is állva adják meg a tiszteletet a meggyilkoltaknak. Már kicsi korban megtanulják, hogy ez az egyenletes hangon bőgő sziréna az emlékezésnek szól, és csendben, egyenesen állva illik hallgatni. Sajnos azt is nagyon jól tudják, hogy a légvédelmi sziréna emelkedő-süllyedő hangjának hallatán azonnal óvóhelyre kell szaladni.”

Tudsz-e valami érdekességet mesélni? Hogyan emlékeztek ti, otthon?

Ebben az évben az egyik gyerekünk egy különleges mécsest kapott az iskolában. Több mint 300 iskolában több száz ilyen mécsest osztottak ki, mindegyiken szerepel egy-egy áldozat neve, az ő születési helye, és az a hely, ahol meggyilkolták. Érdekes módon hozzánk egy magyar férfi, Gerde Oszkár mécsese került.

gedeoszkar
Gerde Oszkár

Meggyújtottuk a mécsest, és egy gyors internetes keresés nyomán kiderült, hogy  dr. Gerde Oszkár jogász, kétszeres olimpiai bajnok vívó volt. 1883-ban született Budapesten, tagja volt több olimpiai vívócsapatnak is. 1944. október 8-án, 61 éves korában, Mauthausenben gyilkolták meg.”

emlekmecses
Gerde Oszkár emlékmécsese

Steiner Zsófia