Válogatás a magyar médiában megjelent publikációkból

A zsidóság Tízpontja

Népszabadság, 2009. január 7.

„A zsidóság tízpontja” címmel jelent meg Köves Slomó, az EMIH vezető rabbijának tanulmánya a Népszabadságban. A rabbi, cikkében kifejti az EMIH törekvéseit, és hangsúlyozza, hogy habár „zsidóság és a honi zsidó intézményrendszer körüli vita kapcsán már sok kritikus írás jelent meg, de kevesen fogalmazták meg a jelenlegi helyzeten túlemelő víziót”. Az Emih vezetője, cikkében megfogalmazza a zsidóság „tíz pontját”, melyeket részletesen is kifejt. A Tíz pont, véleménye szerint, magában foglalja többek közt, hogy „az antiszemitizmus ellen fel kell lépnünk, de nem mint zsidók, hanem mint emberek. Az antiszemitizmus nemcsak a zsidókra, hanem az egész társadalomra veszélyes, és ezért kerülnünk kell még a látszatát is, hogy az antiszemitizmus a zsidók és az antiszemiták ügye. És nemcsak a harc, hanem az oktatás és a kommunikáció is fontos.”. A rabbi szerint a „zsidóság legnagyobb ellensége a tudatlanság, hisz amiről nem tudunk semmit, arról bármit elhiszünk. Éppen ezért a zsidóság nyílt, tudatos vállalása és megismertetése ellenszere az antiszemitizmus terjedésének, nem pedig gerjesztője annak”.

Köves szerint fontos a Pozitív zsidó identitás, a zsidóság küldetése, amely nem más, mint „egy értékvesztett világban annak az erőnek a demonstrálása, ami egy több évezredes hagyományhoz és bölcsességhez való ragaszkodásban, és szilárd identitástudatban rejlik. Ha megerősödünk hitükben, akkor képesek vagyunk megjeleníteni olyan univerzális értékeket, mint az egyistenhit, az élet értéke, a munka és pihenés pólusa, a közösség jelentősége, a család szerepe vagy a szolidaritás.”

A rabbi hangsúlyozza továbbá, hogy a „magyar zsidóság sokszínű” és, hogy „hiba, ha egy egyház valamilyen politikai erővel azonosul. Egy zsidó hitközség pedig főképp nem azonosulhat vagy szövetkezhet egyetlen politikai párttal sem, hiszen a zsidóságnak Magyarországon nincsenek politikai ambíciói, és a zsidóságra különösen veszélyes, ha a magyar politikai csatározások eszközévé, politikai kártyává válik”.

Mi a baj a Magyar Hírlappal?

Élet és irodalom, 2009. február 13.

Mit ér az emlékezés, ha nincs önkritika? – címmel megjelent cikk Köves Slomó rabbitól, arról ír mennyire lényeges az önkritika gyakorlása válságos időkben. Beszámol elhúzódó dilemmájáról, melyben arról kellett döntenie, mikor és kinek adhat interjút, mint a zsidóság képviselője. Leírja, hogy miután Bayer Zsolt írásait követően félbehagyott a Magyar Hírlap hasábjain való publikálással, a lap írást kért a Holokauszt évfordulóra, ám a rabbi ahhoz kötötte megemlékező írását, hogy bírálattal illesse a lapot. Ehhez azonban a sajtóorgánum vezetése nem járult hozzá: „Egy pár napja azonban az MH egy kollégája megkeresett, és arra kért, hogy a holokauszt-emléknap alkalmából mondjam el, ťMiért fontos ez a nap?Ť és ťMilyen jelentősége van a mai világban?Ť” – írja a rabbi – „A kérdésekre válaszolva elmondtam volna, mennyire nagy felelőssége van a sajtónak is a gyűlöletkeltésben. Így a Magyar Hírlapnak is, amely olyan publikációknak enged teret, amelyek boldogtalan időket idéző logikával vezetik le például, hogy a ťzsidók mohósága a felelős a jelen gazdasági válságértŤ, vagy egyenes összefüggést látnak Hanuka ünnepe és a gázai fegyveres konfliktus között. Ezen a ponton azonban megszakította az újságíró a fejtegetésemet. Kiderült, hogy ezt már nem lehet.”

„A zsidó hagyomány és tanítás alapja az önkritika. Izrael népe a mai napig naponta háromszor megemlíti őshazájából való száműzetését, melyért nem a rómaiakat, hanem egyedül saját magát hibáztatja: ťbűneink miatt száműzettünk országunkbólŤ. A tudás alapja is az önkritika. A zsidó bölcselet alapműve, a Talmud elmeséli, hogy mikor a híres bölcs, Jochanán rabbi elvesztette állandó „vitapartnerét”, nagyon sajnálkozott, ugyanis nem talált magának olyan tanulópárt, aki elegendő kérdést és ellenvetést tudott volna érvelései ellen felhozni. Ha tehát felmerül a kérdés: milyen jelentősége van ma a holokauszt emlékének, a válasz egyszerű.

Következtetéseket kell levonni. Önvizsgálatot kell tartanunk, legyünk bármelyik oldal leszármazottai is. Nem azért, mert bármennyire is a mi felelősségünk lenne a közel hetven éve történtek, hanem azért, mert önkritikánkkal biztosíthatjuk, hogy soha többé ne fordulhasson elő hasonló.” – hangsúlyozza a rabbi.

Kongresszusi ellenvélemény

Népszava, 2008. november 14.

„A magyar zsidó közélet antidemokratikus szervezetének problematikája mára már egyre több ember számára ismert. A Mazsihisz a kizárólagos képviselet látszatának megerősítése érdekében kongresszust hívott össze.” – írja az EMIH vezető rabbija a Népszava hasábjain, a Mazsihisz által összehívott zsidó kongresszus kapcsán.

A rabbi kifejti, hogy e kongresszus nem javít a honi zsidó közélet helyzetén, sőt inkább ront azon. „Mivel a Mazsihisz vezetősége a kizárólagos képviselet látszatára törekszik, felhasználva ehhez szinte minden energiáját és erőforrását. Ugyanis tisztában van azzal, hogy ha a valóság kiderül, akkor az egész magyar zsidóság érdekeit és nem csak a Mazsihiszét fogja szolgálni, például az évi háromŹmilliárd vagy a köztévében és rádióban juttatott hivatalos szerep. Így a kongresszus összehívása sem más, mint egy PR-fogás, amely azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy ezúttal minden probléma megoldódik: ťA kongresszuson részt vehet minden Magyarországon vagy azon kívül működő zsidó szervezetŤ – áll a Mazsihisz felhívásában, ugyanakkor ťa kongresszus önálló jogi személyiséggel nem rendelkezik, az azon részt vevő szervezetekre kötelező határozatokat nem hozhatŤ, és ťa kongresszust a szövetség vezetői vezetikŤ. Azaz az új külsővel, de a régi belsővel minden mehet a régiben”.

A rabbi áttekinti a magyar zsidóság történelmének előző két kongresszusának történetét, az 1868-as, Eötvös József által összehívott és az 1950-ben államhatalmi utasításra egybegyűlt kongresszusokat, és arra jut, hogy a Mazsihisz kongresszusa, elődeihez hasonlóan eleve kudarcra van ítélve, hiszen összehívói csupán szűk érdekeik kielégítése céljából hívták életre.

Megjelent: Egység Magazin 19. évfolyam 66. szám – 2014. augusztus 6.