Nagyban zajlanak a 2025-ös érettségi vizsgák. Diákok ezrei adnak számot a magyar nyelv és irodalom, matematika, történelem, idegen nyelvek, természet- és társadalom tudományi tárgyakban megszerzett tudásukról.
A vizsgadrukkon nem valószínű, hogy segít, de az izguló szülők és rokonok figyelmét talán kicsit elvonja az alábbi, zsidó kultúrtörténeti érdekesség. Ismert író volt, az első zsidó származású diák, aki érettségi vizsgát tett.
Egy piarista pap adta a család új nevét
Grünfeld Móric 1836-ban látta meg a napvilágot a Zemplén fővárosában, Sátoraljaújhelyen. A négy elemit az ottani jónevű, Kaestenbaum-féle zsidó iskolában járta ki, ami az ország egyik legrégebbi nyilvános (zsidó) iskolája volt. 9 évesen pedig már az újhelyi piarista gimnázium padjait koptatta, méghozzá végig kitűnő bizonyítvánnyal.
Családja mélyen vallásos, zsidó család volt, ugyanakkor kiváló hazafiak is. Amikor a piaristák egyik papja, Hutter megtudta, hogy a kis Móric apja, Grünfeld Ignác egymaga 20 zsidó szabadságharcos katonát verbuvált össze és ruházott fel, akkor a fiú elé állt, s azt mondta neki:
„Mert apád olyan derék patrióta, mától fogva magyar neved lesz, mégpedig Mezei.”
Grünfeld Móric ezek után Mezei Mórként élt tovább. Családja, apja és testvérei 1874-ben magyarosították utána a nevüket.
Az első érettségi Magyarországon
Az 1850-es esztendő végén Pestre került, ahol szintén a piaristákhoz ment tanulni. 1853-ban fényesen maturált – ez volt az első érettségi Magyarországon. Amikor Haas Mihály (1810–1866), később szatmári püspök megkérdezte Schwab Löw (1794–1857) rabbitól – aki mint zsidó hitoktató volt jelen a vizsgán –, hogy hogy hívják az első zsidót, aki levizsgázott, akkor a pesti rabbi így felelt:
„Ugyanaz a diák, aki az iskolának a legjobb tanulója: Mezei Mór.”
Elismert ügyvéd, író és politkus
Mezei Mór a 19. századi magyar zsidóság egyik legjelentősebb közéleti és politikai alakja lett. Az érettségi után jogot hallgatott a Tudományegyetemen.
Már fiatalon aktívan részt vett a zsidó polgári egyenjogúsításért folytatott küzdelemben: az 1860-as évek elején e mozgalom egyik vezéregyéniségévé vált. 1862-ben egy időre a Magyar Izraelita című hetilap szerkesztője lett, és elsőként vetette fel egy zsidó kongresszus összehívásának szükségességét. Hazafias hangvételű írásai miatt a provizórium idején katonai törvényszék elé állították, de a királyi kegyelem megóvta a súlyosabb következményektől.
Az akkori jogi korlátozások ellenére 1864-ben külön királyi engedéllyel nyithatta meg ügyvédi irodáját. Meghatározó szerepet játszott az 1867. évi zsidó emancipációs törvény előkészítésében, mely a zsidókat teljes jogú állampolgárokká nyilvánította. 1893-ban, majd 1896-ban is országgyűlési képviselővé választották Budapest-Lipótvárosban.
1902-ben hunyt el, és a Salgótarján utcai régi zsidó temetőben helyezték végső nyugalomra. Kevesen tudják, de a Kossuth-díjas író, Nádas Péter dédnagyapja.
Forrás: „Mezei Mór”, Egyenlőség, 1893. 12. évf. 2. szám, 7. old.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.