Korunk Mózese
 

Minden kornak megvan a maga Mózesa…

(Zohár)

Niszán havának 11-én, négy nappal Peszách előtt tölti be kilencvenedik életévét a lubavicsi rebbe, Menachem Schneerson rabbi. A chászid gondolkodásban jelentős szerepe van a születésnapnak: mérföldkövet jelent, és alkalmat a számvetésre. A rebbe, e pátriárka korú és személyiségű szellemi vezető születésnapja alkalmából a számvetés a hívek feladata.

Az isteni gondviselés nem engedi elveszni, elkallódni a zsidó népet. Nem a vallást, a “fajt”, az etnikumot: a népet. Az isteni biztosítónak a Tórába foglalt biztosítási kötvénye akkor is érvényes, ha a díjat késve vagy egyáltalán nem fizetjük be. Erről kezeskednek az egyes nemzedékek bölcsei, akiket a Talmud szívhezszóló szavakkal rábi vecháchmé hádorotnak nevez (Megilá 11.).

A chaszidizmus előtt a nemzedékek szellemi vezetőinek tevékenysége a zsidóság életben tartását, védelmét, a zsidó élet megmentését, fenntartását jelentette. A szétszóratás hátországában folytattak védekező partizánharcot a szörnyű ellenséges erők, az inkvizíció, az elnyomás, a zsidóság szellemi annexiója ellen.

Báál Sém Tov és a chaszidizmus megjelenésével ez a harc offenzívvá vált. Célja nem a védekezés volt többé, hanem az, hogy aktivizálja a zsidó tömegeket, szervezkedjék, kezdeményezzen, fennen hirdesse, hogy zsidónak lenni drága, zsidónak lenni jó. Kezdetben nem sok eredménnyel biztatott az újfajta szellemi magatartás: a körülmények, a gondolkodás merevsége és a chaszidizmus “ellenzékének” értetlensége _ a megkövesedett szokás, az újtól való irtózás _ miatt belső csatákat is kellett vívnia.

A chaszidizmus lubavicsi _ chábád _ ága kiterjesztette az offenzívát az egész zsidó világra. “Egy zsidó sem veszhetik el” _ adták ki a jelszót az egymást követő lubavicsi rebbék, akiknek kezdetben a cári kor sötétségével, később a “felvilágosultakkal”, majd a GPU-val és a Jevszekcijával kellett felvenniük a harcot minden egyes chéderért, minden egyes mikváért: minden egyes zsidó lélekért. Ez a gondolkodásmód nemcsak Európában ütközött ellenállásba. Amikor az előző lubavicsi rebbe először járt Amerikában, és hiányolta a jesivákat, chédereket és zsidó iskolákat, azzal érveltek ellene, hogy “Amerikában ez másként van!” Később bebizonyította, hogy Amerikában sincs “másként”.

* * *

A zsidó vitalitást, életigenlést a lehető legtevékenyebb formában, a modern technika minden eszközét igénybe véve a mostani lubavicsi rebbe, Menachem Schneerson terjesztette ki az egész világra. A tetszhalott zsidóság életre kelő főnixként bontakozik ki világszerte az asszimiláció fojtogató karjaiból mindenütt, ahol Lubavics kitűzte zászlaját. A rebbe szavára százak és ezrek hagyják el otthonukat, egész addig fölépített életüket, hogy a világ túlsó végén teljesítsenek mentőszolgálatot. Egy kicsi fény is elhessegeti a sötétséget, s ennek a kicsiny fénynek forrásai a rebbe küldöttei, akik sokszor igen nehéz körülmények között töltik be ezt a szerepet. Az ő megbízásából, az ő nevében indulnak tűzön-vízen keresztül, hogy a kölcsönös érdekszövetséget kiterjesszék mindenkire, akit zsidó anya szült a világra.

Akinek megadatott, hogy beszélhessen a rebbével, vagy szemtől szembe láthassa őt, az egy életre szóló szellemi élménnyel lett gazdagabb.

* * *

A zsidó hagyomány szerint minden nemzedékben megjelenik a kor Mózesa, egy Mózeshoz hasonlatos szellemi vezető, aki a zsidóság erődítményét továbbépíti. Mindannyiunknak legalább egy téglát kell raknunk a falba, hozzá kell járulnunk munkájához, hogy magunk is részesedhessünk eredményéből.

A szerkesztő

Megjelent: Egység Magazin 2. évfolyam 9. szám – 2014. július 28.