AZ ELSŐSZÜLÖTTEK ÜNNEPE

 Sávuot, a Tóra-adás ünnepe negyvenkilenc nappal Peszách után következik. Peszách ünnepének, a “húsvétnak” sok neve van. Az ünnep tartalmát legjobban kifejező név “a Szabadság Ünnepe” – Zmán Chéruténu –, a csodálatos szabadulás emlékére, amellyel a héber törzsek megmenekültek az egyiptomi rabszolgaságtól, és elindultak a néppé, majd állammá válás felé. Az “elindulás” utáni ötvenedik napon, Sávuot ünnepén “érkeztek meg” a zsidóságba.

Peszách ezenkívül az elsőszülöttek csodálatos megmenekülésének emlékét is őrzi. Mielőtt a tizedik csapással beteljesedett az egyiptomi szoldateszka sorsa, és megnyílt a szabaduláshoz vezető út, a zsidókat az a veszély fenyegette, hogy az ő elsőszülötteik is áldozatul esnek a tizedik csapásnak, amely megtizedelte az egyiptomi lakosságot, “hiszen nem volt ház, ahol ne lett volna halott” (2Mózes 12:30.). A zsidók parancsot kaptak: jelöljék meg házuk ajtófélfáját, hogy az ítéletet végrehajtó halálos csapás elkerülhesse őket.

Így is történt, és zsidó nép elsőszülöttjei ennek a megmenekülésnek az emlékére a mai napig is böjtöt tartanak a Peszách előtti napon, erev Peszáchkor.

* * *

 A peszáchi elsőszülött-közjátékból ered az egyik legfontosabb előírás: a pidjon hábén,az elsőszülöttek kiváltása. Mózes Mesterünk ezt az utasítást kapta, mielőtt küldetése teljesítésére Midjánból Egyiptomba ment: “…mondd a fáraónak: Így szól az Örökkévaló: Izrael az én elsőszülött fiam…” (2Mózes 4:22.) Ekkor helyezte kilátásba az Örökkévaló a tizedik csapást, és ekkor váltak Izrael elsőszülöttei az Örökkévaló “tulajdonaivá”. Innen ered az elsőszülöttek kiváltásának parancsolata.

Az elsőszülöttek megváltása arra a szép eszmére épül, hogy mindenből, amit szerzünk vagy birtokolunk, az elsőt és legjobbat kell az Örökkévalónak áldoznunk, nem pedig a fölöslegeset és silányat.

Ez a micvá nem komplikált, nem körülményes, nem “fájdalmas”, hanem egy bensőséges ünnepség keretében teljesítendő vallási kötelezettség, amely a zsidó elsőszülöttet életének 31. napján kötélerős szállal zsidóságához köti. A micvá teljesítéséhez két emberre és némi jó szándékra van szükség. A két ember közül az egyik a kohánita vagy kohén, Isten “képviselője”, akinek a kezéből ki kell váltani a delikvenst, a másik pedig maga az elsőszülött. A jó szándék ahhoz szükséges, hogy úrrá legyünk a megszokáson, és ledörzsöljük lelkünkről az apátia rozsdarétegét.

* * *

 Az elmúlt évtizedek alatt annyi más zsidó szokás között ez is feledésbe merült. Ha alig volt brit milá – körülmetélés –, ami megelőzi az elsőszülött kiváltását, akkor még kevésbé volt pidjon hábén. Most felújítjuk ezt a kedves micvát.

Lapunk más helyén meghirdetjük a pidjon hábén akciót. Minden elsőszülött zsidó férfi, aki tudja, hogy édesapja vagy édesanyja nem (volt) kohánita vagy lévita, jelentkezzék a megadott címen, illetve telefonszámon!

Amikor az eget sötét viharfelhők borítják, amennyire csak tudjuk, erősítenünk kell zsidóságunkat. Újítsuk fel az ősi micvát, szerződésünk zálogát Izrael Istenével, akinek az Írástanúsága szerint “elsőszülött fiai” vagyunk! Legyünk érdemesek a csodálatos megmenekülésre, legyünk érdemesek arra az isteni kegyre, hogy a nagy világégés, a szörnyű holokauszt után még pislákol a zsidóság lángja Magyarországon!

Chág száméách!
A szerkesztő

 

Megjelent: Egység Magazin 3. évfolyam 13. szám – 2014. július 28.