A zsidó kisfiúkat születésük után nyolc nappal veszik fel Ávráhám szövetségébe. Ez a körülmetélési szertartás, héberül brit milá, vagy ahogy Pesten mondják, a brisz. Alább azt veszi sorba a chabad.org írása, hogy mire számíthat az, aki egy ilyen szertartáson találja magát.
A brisz egyik érdekessége, hogy – esküvővel, bár micvával ellentétben – nem szokás személyes meghívót küldeni a rokonoknak és ismerősöknek, egyszerűen csak kihirdetik az esemény helyét és időpontját. Olyan nagy micva ugyanis részt venni egy brit milán, hogy a meghívás lemondása nem venné ki jól magát.
A Tóra előírása alapján a körülmetélést a születést követő nyolcadik napon kell megtartani, tehát, ha egy kisbaba például hétfőn született, akkor a briszt a következő hétfőn tartják.
Ha bármilyen egészségügyi probléma merül fel, a körülmetélést elhalasztják.
A briszt szokás reggel, általában a reggeli ima után tartani, mert nem illik késlekedni egy tórai parancsolat végrehajtásával, de az sem probléma, ha később rendezik, a nyolcadik nap egészen naplementéig tart.
A körülmetélés nem annyira formális esemény, mint egy esküvő, ezért nem elvárás az ünnepi viselet. Ezzel együtt, mivel vallási rendezvényről van szó, melynek gyakran egy zsinagóga ad helyet, oda kell figyelni a szemérmes öltözködésre, férfiaknak pedig a befedett fejre.
Ajándékot vinni nem kötelező, de sokan kedveskednek az újszülöttnek valami aprósággal.
Amikor kezdetét veszi a szertartás, az anya átadja a gyermeket a kváternek, annak a személynek, aki egy puha párnára fektetve átviszi a mohelhez, a körülmetélést végző szakemberhez. Ekkor a jelenlévők a „báruch hábá”, azaz „áldott az érkező” köszöntéssel üdvözlik a babát.
A kváter egy jellemzően nagy méretű és díszes székre, Élijáhu (Illés) próféta székére helyezi a gyermeket, mert a hagyomány szerint Élijáhu minden brit milán jelen van. Innen a szándek ölébe kerül a gyermek. A szándek az a személy, aki a szertartás alatt tartja a babát. Gyakran Élijáhu székében ül. Erre a megtisztelő feladatra általában az egyik nagypapát vagy más, nagyra tartott embert kérnek fel. Amikor ezzel is megvannak, jöhet maga a szövetségbe való felvétel. A mohel áldást mond és elvégzi a beavatkozást. Ekkor jön az apa szerepe, aki áldást mond, mire a közösség így felel (héberül):
„Ahogy belépett a szövetségbe, úgy lépjen be a Tórába [tóratanulásba], az esküvői sátor alá és a jó cselekedetekbe”.
Ezt követi a névadás. A mohel, rabbi vagy más, tiszteletreméltó személy felemel egy serleg bort és egy szép szöveg kíséretében kihirdeti a gyermek nevét, amit általában akkor súg oda az apa. A jelenlévők ekkor hangos „mázál tov” kiáltással köszöntik a kisbabát (majd egymásól tudakolják, hogy mi is lett a neve, mert azt gyakran nem lehet kihallani a szövegből. A hagyomány szerint pedig a brit miláig senkinek sem árulják el a nevet a szülők).
Ezzel véget is ért tulajdonképpen a brisz, ám zsidó ünnepségről lévén szó, nem maradhat el a falatozás sem. Ha komolyabb, kenyérrel, bárchesszel kísért lakomát tartanak, az emberek megindulnak a rituális kézmosáshoz használt kancsók felé, majd leülnek és megkezdik az étkezést. A lakoma során sokszor elhangzik a rabbi köszöntője és rövid tóramagyarázata, majd közös asztali áldás zárja az eseményt.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.