Több mint 1500 nigunt, azaz hagyományos, szavak nélküli dalt szerzett. Dallamai világszerte ezrek lelkét emelték fel a szombati asztaloknál és haszid zsidó ünnepi összejöveteleken. Reb Jicchák Ungar, a vizsnici haszid udvar halk szavú komponistája 86 éves korában adta vissza lelkét a Teremtőnek.
Vannak emberek, akik nem a hangos szavak, hanem a csendes, mégis elementáris erejű hatás által válnak felejthetetlenné. Reb Jicchák Ungar élete során nem törekedett reflektorfényre, dallamai mégis messzebbre jutottak, mint bármely szó. A haszid zsidó zene belső világának egyik legtermékenyebb és legihletettebb mestere távozott. Halálával nemcsak egy zeneszerzőt, hanem egy korszakot is elveszítettünk – írja a Matzav.com.
A vizsnici haszid zsidó udvar zeneszerzője
Reb Jicchák Ungar fiatal korától kezdve a vizsnici udvarhoz kötődött. A világhíres Imré Chájim rebbe hamar felismerte zenei tehetségét, és gyakran kérte fel, hogy komponáljon dallamokat a legfontosabb időszakokra: az őszi nagyünnepekre, a szombatokra, és a zarándokünnepekre. Az így született nigunok közül számos immár klasszikusnak számít a haszid zenei kánonban.
Kiemelkedik a Menuchá V’szimchá című nigun, amely ma már világszerte szinte minden haszid közösség repertoárjának része. E dallamok nem csupán zenei alkotások, hanem spirituális hidak generációk között.
Szerény élet, mély hit
Ungar nemcsak komponistaként alkotott maradandót. Napi megélhetését szóferként – Tóra-tekercsek, mezuzák és tfilinek írójaként – biztosította. Munkáját a legnagyobb gondossággal végezte, akárcsak életének minden más területét. Feleségével együtt a vizsnici rebbe, az Imré Chájim közvetlen közelében. Itt nevelte gyermekeit a Tóra és az Isten-félelem szellemében.
A közösségi életben is fontos szerepet töltött be. A Bész Sálom nevű vizsnici zsinagógában volt előimádkozó, és különösen a félelmetes napokon, ros hásáná és jom kipur napjaiban volt az egyik legkedveltebb cházán.
Az elhunyt mestere adta neki tovább az egyik nigunt
Egyik legfantasztikusabb története nem sokkal halála előtt vált ismertté. Elmesélte, hogy az Imré Chájim halála után egy álomban meglátogatta őt. Álmában elhunyt mestere megtanított neki egy új dallamot. Amikor felébredt, azonnal feljegyezte a dallamot, de csak idén, életének végéhez közeledve osztotta meg másokkal.
Ez a történet nemcsak a dallam misztikus születéséről szól, hanem reb Jicchák belső világának mélységéről is tanúskodik, arról a szoros kapcsolatról, amely közte és mesterének lelke között a halál után is fennmaradt.
Öröksége él nem csak a haszid zsidó világban él tovább
Reb Jicchák körülbelül 1500 nigunt szerzett, melyek a világ minden pontján felcsendülnek. Ezek a dallamok nemcsak zenei alkotások, hanem spirituális útmutatók, melyek a zsidó lélek legmélyebb rétegeit szólítják meg. Generációk nőttek fel dallamain, és generációk fogják még énekelni azokat.
Utolsó heteit kórházban töltötte, és szerettei körében hunyt el. Temetése Bné Brák vizsnici központjában zajlott, ahol a közösség fájdalmas csendben kísérte utolsó útjára. A menete áthaladt a vizsnici nagy tanházban is, ahol oly sokszor csendültek fel a dallamai.
Családja – felesége, gyermekei és unokái – továbbviszik örökségét. Fiai között találjuk Rav Dovidot, Rav Ávráhámt, Rav Chaim Meirt és Rav Mesulám Fajst, akik mind a Tóra útján járnak. Unokaöccsei között pedig ott van Rav Nachman Biderman, elismert rabbi.
Emlékéből fakadjon áldás!
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.