Leon Kopelman 97 éves volt. Valószínűleg ő volt az utolsó élő ember, aki harcolt a varsói gettófelkelésben.

A férfi először a gettóban harcolt a németek ellen, majd csatlakozott a lengyel ellenálláshoz. 1948-ban belépett az éppen csak létrejött Izrael Állam hadseregébe, és harcolt a függetlenségi háborúban is. Egy korábbi, 2018-as interjújában azonban azt mondta: népes családja jelenti a legnagyobb győzelmét a nácik felett. Három gyermeke, kilenc unokája és három dédunokája gyászolja.

Kopelman 1924-ben született egy tehetős lengyelországi zsidó család sarjaként. Amikor a nácik elfoglalták Lengyelországot és kialakították a varsói gettót, a családot egy aprócska lakásba kényszerítették. A fiatalember ekkor került kapcsolatba a zsidó ellenállással és vállalt aktív szerepet a nácikkal szemben fegyveres ellenállásra is elszánt Zsidó Harci Szervezetben (Zydowska Organizacja Bojowa, ZOB). A 2018-ban készült interjúban Kopelman így nyilatkozott: „Harcoltam a varsói gettóban, miután megkezdődtek a gyilkosságok, amikor a németek elkezdték megsemmisítés céljából elszállítani a zsidókat. 1942-ben, amikor én 18 éves voltam és az anyám 40, Treblinkába hurcolták. Egy napon hazajöttem a németek számára végzett munkámból és nem volt sehol.” Ezt követően kezdődtek a komoly harcok. Kopelman és harcostársai német katonákat öltek meg a gettóban, és ez harcokhoz, majd az 1943 áprilisában kitört, végső konfrontációhoz vezettek. „Amikor a nagy harc elkezdődött, a barátaimmal egy bunkerban voltunk” – emlékezett vissza. – „A németek házról házra mentek és hangosbeszélőn jelentették be, hogy fel fogják gyújtani a házakat, és hogy a bunkerekben rejtőzködő felkelőknek meg kell adniuk magukat. Nem volt választásunk. Nem akartuk, hogy élve égessenek el minket, így hát előjöttünk és megadtuk magunkat.”

A varsói gettó, 1943

A felkelés során zsidók ezrei veszítették életüket, a legtöbbjüket élve égették el, a többieket pedig többnyire a treblinkai haláltáborba deportálták. A varsói gettófelkelés, a nácik elleni legnagyobb ellenállási kísérlet a zsidó és az izraeli öntudat monumentális szimbólumává vált. Míg a világ legnagyobb része január 27-én, az auschwitz-birkenaui megsemmisítő tábor felszabadításának évfordulóján emlékezik meg a holokausztról, addig Izraelben a varsói gettófelkelés évfordulója a jom hásoá vehágvurá, a holokauszt és a hősiesség emléknapja.

Visszatérve Kopelmanhoz: a fiatalembert több tucat társával együtt elfogták és néhány kivétellel mindannyiukat Treblinkába szállították. Kopelman azt hazudta, hogy van autószerelői gyakorlata, így pár társával együtt egy varsói műhelybe vitték őket néhány hónapra szerelőnek. Innen börtönbe került, majd 1944 szeptemberében szabadították ki lengyel ellenállók. Ekkor csatlakozott hozzájuk, de nem sokkal ezután ismét fogságba esett, ám megint csak sikerült megmenekülnie és egészen a Vörös Hadsereg 1945-ös érkezéséig szabadon maradt. A háborút követően hamis papírokkal érte el Olaszországot, majd onnan egy illegális hajóval utazott Izraelbe.

Az izraei hadsereg egyenruhájában

A férfi a zsidó államban találkozott újra apjával és nővérével, akik túlélték a háborút. Csatlakozott az újszülött Izraeli Védelmi Erőkhöz és a hadsereg katonájaként harcolt az 1948-49-es függetlenségi háborúban. Nem sokkal később találkozott Chávával, akit feleségül vett és majdnem hetven éven át boldog házasságban éltek. Chava néhány hónappal ezelőtt hunyt el.

Korábban a 2018-ban elhunyt Szimchá Rotemet gondolták a varsói gettólázadás utolsó túlélőjének, ám halála után a színre lépett Kopelman, és azt is közölte, hogy néhányan még talán élnek a harcosok közül. Akárhogy is, jelenlegi tudásunk szerint Leon Kopelman halálával nem maradt köztünk senki a bátor ellenállók közül.

Emléke legyen áldott!

zsido.com

Forrás: TOI