Andée Geulen-Herscovici a második világháború alatt csatlakozott a belga ellenálláshoz és több száz zsidó gyermeket bújtatott el – írja a Neokohn a Ynetnews cikke alapján. A belga tanárnő 100 éves korában elhunyt a belgiumi Ixelles-ben.
Geulent 1989-ben a Világ Igaza címmel ismerték el, 2007-ben pedig a Yad Vashemben tartott ünnepségen tiszteletbeli izraeli állampolgárságot kapott, amiért a holokauszt idején több, mint ezer zsidó gyermeket mentett meg, saját életét is kockáztatva.
Geulen 21 éves kezdő tanárnő volt Brüsszelben, amikor egy nap az egyik diákja az osztályában megjelent a sárga csillaggal a kabátján.
Ezután minden diákját arra utasította, hogy viseljenek kötényt az iskolában, hogy eltakarják a megalázó szimbólumot. Victor Martin belga kémmel való ismeretségén keresztül Galen megtudta, mi történik a nácik által elfogott zsidókkal, és ettől kezdve csatlakozott a zsidók megmentésére irányuló erőfeszítésekhez.
Geulen találkozott Ida Sternóval, a Belga Zsidó Védelmi Bizottság (CDJ) tagjával, akinek szüksége volt egy nem zsidó partnerre, aki segíthetett neki zsidó gyerekeket elbújtatni.
Geulen kódnevet kapott, és el kellett hagynia a szülői házat, hogy beköltözzön az iskolába, ahol tanárként dolgozott. Az iskola igazgatója, Odile Obart kezdeményezésére 12 zsidó gyermeket rejtettek el az iskolában.
1943 májusában a németek az éjszaka közepén rajtaütöttek az iskolán. A zsidó diákokat letartóztatták, Geulent pedig kihallgatásra vitték.
Odile Obartot és férjét letartóztatták és németországi koncentrációs táborokba küldték, ahol mindkettőjüket megölték. A Yad Vashem mindkettőjüket a Világ Igazának ismerte el.
Miután a németek kihallgatták, Geulen elmondta az összes zsidó diáknak a rajtaütés hírét és figyelmeztette őket, hogy ne menjenek vissza az iskolába. Ezután álnéven lakást bérelt, és Sternóval osztozott rajta. A mentőszervezetekkel való munkát titkos postafiókokon keresztül tartotta fenn.
Geulen több mint két éven át gyűjtötte össze a gyerekeket, és hamis személyazonossággal keresztény otthonokban és kolostorokban lévő búvóhelyekre vitte őket.
Gondoskodott arról, hogy a családok felvehessék a gyerekeket, és továbbra is látogatta őket és gondoskodott a szükségleteikről. A Geulen által megmentett gyermekek szüleinek többségét a holokauszt során meggyilkolták.
1943 tavasza és 1944 szeptembere között Geulen több mint 300 zsidó gyermeket kísért el a különböző rejtekhelyekre.
„Ezek a veszélyes feladatok erkölcsileg is fájdalmasak, mert ezek a gyerekek átélték az elválás fájdalmát” – mondta egyszer Guelen egy interjúban. „Ez volt számomra a legnehezebb pillanat. El kellett vinnem a gyerekeket az otthonukból. De a gyerekek nem sírtak. A nagyobbak az édesanyjukra gondoltak, a kicsik pedig azonnal megbíztak bennem, amikor azt mondtam nekik, hogy egy faluba megyünk, hogy megnézzük a kis teheneket és a csirkéket” – mondta.
Az egyik megmentett gyerek, David Inowlocki, aki a The Hidden Child szervezetet vezette, egyszer azt mondta:
„Olyan, mintha mindig is ismertük volna egymást. Ő a családom része. Segített nekünk élni, és segített megbékélni az emberiséggel. Azok számára, akik nem éltek bujkálva, és nem élték át, nehéz lesz megérteni, mennyire hálásak vagyunk az áldozataiért, amelyeket hozott.”
Emmanuel Nahshon, Izrael belgiumi nagykövete csütörtökön azt mondta, hogy Geulen halála nagyon szomorú hír.
„Az emberiség igazi hőse volt, és emlékét örökké hordozni fogjuk” – mondta.