Freddie Knoller élete a II. világháború alatt leginkább egy történelmi akciófilm forgatókönyvére hasonlított. A megszállt Párizs, általa jól ismert éjszakai életében volt a Gestapo „idegenvezetője”, majd csatlakozott az ellenálláshoz – olvasható a thejc oldalán megjelent portréban.
Egy Gestapo tiszt egyszer azzal dicsekedett Freddie-nek, hogy a fejük kerülete alapján felismeri a zsidókat és róla „megállapította”, hogy nem zsidó. Tévedett. A bécsi születésű fiatalember a Robert Metz álnevet használva elhitette a nácikkal, hogy Elzász-Lotaringiából származik, miközben zsidó volt és az életét mentette, ahogy csak tudta. Ebben segítségére volt, hogy könnyed, életigenlő édesanyjától megtanulta, hogyan nézze optimistán a világot.
A zsidók helyzete az 1938-as Anschluss után még rosszabbra fordult. Freddie szülei egyetértettek abban, hogy gyermekeiknek el kell hagyniuk Ausztriát. Freddie Belgiumba került az unokatestvéreihez, két testvére pedig szerencsésen eljutott Amerikába. A szüleik azonban nem tudtak elmenekülni.
Belgiumban az élete állandó bujkálással és éhezéssel telt. 1940 májusában csatlakozott a Franciaország felé tartó menekültek tömegéhez. Német útlevéllel lépett be Franciaországba, de a határon letartóztatták és ellenséges külföldiként egy francia internálótáborba küldték. Onnan hamarosan megszökött, és még abban az évben Párizsba ment, ahol egy zsidó családnál kapott menedéket.
Ekkor vette fel elzászi identitását, és lett a vöröslámpás negyed szakértője német katonák számára.
1942 májusában szemtanúja volt a francia zsidók összegyűjtésének és deportálásának, megdöbbentette a francia rendőrség együttműködése és antiszemitizmusa. 1943 júliusában Freddiet a Gestapo kihallgatásra vitte és bár szabadon engedték, úgy érezte, hogy túl kockázatos folytatni az addigi életét.
Párizsból Délnyugat-Franciaországba utazott és csatlakozott a francia ellenálláshoz. Segített felrobbantani egy német csapatszállító vonatot, mielőtt szeptemberben a Vichy-rendőrség letartóztatta, azt követően, hogy feljelentette a francia barátnője, akinek korábban bevallotta valódi kilétét.
A Gestapo elfogta és megkínozta, de inkább bevallotta, hogy zsidó, minthogy beárulja társait. Drancyba, majd Auschwitzba küldték. Az ott töltött idő alatt szüleit meggyilkolták. Túlélte a halálmenetet, végül Bergen-Belsenbe vitték. Az amerikaiak 1945 áprilisában szabadították fel.
Testvéreivel az Egyesült Államokban találkozott újra, ahol 1947 és 1952 között élt. Ott ismerkedett meg brit származású feleségével, Fredával. A házaspárnak két lánya született, Londonban telepedtek le, ahol sokat dolgoztak a holokauszt történetének megismertetéséért, segítettek az osztrák túlélők számára nyújtott segélyek kifizetésének szervezésében, és más közösségi programokban.
Freddie Knoller 2015-ben kitüntetést kapott munkásságáért, két évvel később pedig az a megtiszteltetés érte, hogy Bécsbe kísérhette Károly walesi herceget és feleségét.
Másokkal együtt fáradhatatlanul kampányolt az általuk elszenvedett rabszolgamunka elismeréséért és jóvátételéért. Tapasztalatairól két könyvet is írt. Történetét 35 éven át még a saját gyermekei előtt is titkolta, ahogy annyi más túlélő. A traumát egészen addig magában tartotta, amíg egy este a lányai szemrehányást nem tettek neki, amiért nem osztotta meg velük a történetét. „Ezután megszűntek a rémálmaim” – nyilatkozta később. Freddie Knoller idén hunyt el 100 éves korában.
Fotó: thejc