Egy zsidó mindig is zsidó marad, olvassuk a chabad.org írásában.
Kezdjük két történettel.
Az első a XIX. század végi Ukrajnában játszódik, és egy zsidó fiúról szól, aki ahogy növekedett, egyre több rossz fát tett a tűzre és a tanára végül is kitette a szűrét az iskolából. Ettől fogva a fiú teljes egészében elutasította a vallásos zsidó életet. Nyikolájevbe költözött és hamarosan a bolsevik mozgalom egyik vezetője lett. A fiút úgy hívták: Lev Bronstein. A világ így ismeri: Leon Trockij. Néhány évvel később a tanár több alkalommal próbált meg személyes találkozóra menni a kor egyik legnagyobb bölcsével, a Cháfec Chájimmal, Jiszráel Meir Kagan rabbival, aki azonban mindannyiszor elutasította ezt, mondván, hogy ha mint tanár több szeretettel és türelemmel fordult volna egykor Lev Bronstein felé, a történelem más irányt vehetett volna, és nem vált volna belőle Leon Trockij.
A második történet időpontja az 1980-as évek vége, helyszíne a lubavicsi Rebbe irodája New Yorkban. A Zsidó Világkongresszus főtitkára, Israel Singer a Szovjetunióból visszatérvén személyes beszélgetésre ment a Rebbéhez. Singer elmondta, hogy találkozott a kommunista párt egyik, akkoriban már a kilencvenes éveiben járó oszlopos tagjával, Lázár Kaganoviccsal. A Rebbe megkérdezte: „Csinált-e már tesuvát, megtért-e az álter jid, az öreg zsidó?”. Singer azt felelte, hogy ennek nem látta nyomát, mire a Rebbe arra ösztönözte, hogy a következő látogatásakor emlékeztesse Kaganovicsot arra, hogy mindig lehetséges a megtérés. Bár nem tudjuk, hogy erre sor került-e, annyi bizonyos, hogy a Rebbe egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy Kaganovics még mindig zsidó. Tudta, hogy nemcsak elhagyta a vallásosságot évtizedekkel korábban, de Sztálin egyik fontos embere lett, és nagy szerepe volt abban, hogy a véreskezű diktátor víziója valóra válhasson. A Rebbe első kézből tapasztalhatta a sztálini rezsim kegyetlenségét, az ebben kiemelt szerepet játszó Kaganovicsra azonban még mindig mint zsidóra gondolt, és hitt abban, hogy soha nincs túl késő a megtéréshez.
Egy zsidó az általa elkövetett bűnöktől függetlenül mindig is zsidó marad. A bűnöket helyre kell hoznia, meg kell térnie, ám mindettől függetlenül zsidó marad, mert az Örökkévaló maga döntött úgy, hogy ennek az embernek zsidó lelket ad. Lelke mélyén mindig is ott marad az isteni egy darabja, és ha lehántjuk róla a tilalmas cselekedetek és gondolatok rétegeit, akkor megtaláljuk az isteni lelket. Éppen ezért a megtérésre is mindig lehetőség van.
A Báál Sém Tov, a hászidizmus alapítója igyekezett a vallási vezetők bizonyos rétege által lenézett és elítélt, kevésbé tanult tömegek kollektív szellemét magasabbra emelni. Azt tanította, hogy amikor egy zsidó egy másik zsidóban észrevesz egy hibát, akkor valójában az történik, hogy Isten tükröt tart neki, és a saját negatív jellemvonásaira hívja fel a másikat kritizáló ember figyelmét. Másfelől azt is megtudjuk ebből, hogy jobb, ha a pozitív tulajdonságokat vesszük inkább észre másokban, így egyéni és kollektív szinten egyaránt jobb emberré válhatunk.
A színvonalas oktatás és a pozitív példaképek hatására javulhat az emberek viselkedése. Ha tehát valaki helytelenül cselekszik, akkor – bár lehet haszna annak, hogy felhívjuk a figyelmüket a hibáikra, hogy kijavíthassák azokat – ha előre tudjuk, hogy az illető nem hallgat majd ránk, vagy nem tudja, hogy mit kéne tennie, hatásosabb, ha:
1. hálásak vagyunk, amiért mi magunk jó oktatásban részesültünk és a helyes utat járjuk és nem ítéljük meg a másik személyt, akinek mindez nem adatott meg.
2. tartsuk észben, hogy a kritika magában hordozza azt a veszélyt, hogy az illető még jobban eltávolodik a helyes cselekedetektől. A szeretetteljes, türelmes megközelítés, és ha kifejezzük, hogy valóban jót szeretnénk tenni azzal, akit kritizálunk, jobb és tartósabb eredményekre vezethet.
Természetesen nem tudjuk, hogy hogyan alakult volna a történelem, ha Sztálin helyett Trockij kerül hatalomra, ahogyan azt sem, hogy hogyan alakult volna Lev Bronstein élete, ha a tanára türelmesebb lett volna vele. Ha a Rebbe úgy vélte, hogy még Kaganovics számára is lehetőség van a megtérésre, számos szörnyű bűne ellenére, akkor nekünk még inkább elővigyázatosnak kell lennünk, amikor másokat megítélünk vagy kritizálunk.
Létezik tehát olyan, hogy egy zsidó többé nem zsidó? Nem! Egy zsidó mindig zsidó marad.