Egy soproni jidisse máme
 

“Jákob nem halt meg” tanítják bölcseink “mivel gyermekei élnek ő is tovább él”. A zsidó gondolkodásmódban az emberi életnek nincs a halállal vége mivel a lélek örökéletű, a test elhunytával a lélek élete nem ér véget. Jákobról azonban azt tanítják bölcseink, hogy nem csak a lelke élt tovább a szellemi világokban hanem a fizikai világban is tovább élt az által, hogy gyermekei és leszármazottaitovább vitték és folytatták azt az utat amit ő vitt életében. Mindannyian azt kívánjuk magunknak, hogy mikor meghalunk emlékünk jóként legyen beírva a nagykönyvbe. “Igazi leszármazottai a szenteknek, a jó tetteik” tanítják bölcseink és valóban nem csak vérbeli gyermekeink tartják meg emlékünket, hanem mindazok a jócselekedetek is amelyeket életünk során teszünk.

Tiszetelettel emlékezünk vissza Lebovits Izidornéra (Erzsi nénire) akit mindenki a sopronijidise mámeként ismert és aki ez év márciusában húnyt el hagyatékából egy jelentős részt a Chábád Lubavics Egyesületre hagyott, azzal a céllal hogy ezzel is erősítse a magyar zsidóságért tett munkánkat. Emlékére minden évben a kádis elmondásával fogunk visszaemlékezni.

Legyen emléke áldott – Thé náfsá crurá bicror háchájim.

Megjelent: Egység Magazin 13. évfolyam 50. szám – 2014. augusztus 3.