Mesulám Zuszil rabbi, ismertebb nevén az anipoli Zusa rabbi a mezricsi mágid egyik legnagyszerűbb tanítványa volt, vagyis a hászidizmus harmadik nemzedékéhez tartozott. Zusa rebbe, akárcsak testvére, a lizsenszki Elimelech rabbi, nagy tudású tóratudós volt, és emellett híres volt őszinteségéről, komoly elkötelezettségéről és végtelen szerénységéről. 1800-ban, svát hó másodikán hunyt el. Róla szól az alábbi szukoti történet:
Zusa rebbe éveken át vándorolt önkéntes száműzetésben. Járta a zsidó településeket, és amerre járt, tanította a szegény zsidókat. Egyszer egy különösen hosszú és kimerítő útja során a ruháját annyira megszaggatták a tüskék és ellepte az út pora, hogy amikor elérkezett egy zsidó kisvárosba, bizony senki sem akarta befogadni őt éjszakára. Végül a zsinagóga samesza szánta meg őt, és adott neki szállást egy kis zugban. Mielőtt nyugovóra tértek, a samesz egy tányér meleg ételt tett a megfáradt, piszkos, szakadt öltözetű vándor elé. A rongyos koldus viszont, ahelyett, hogy enni kezdett volna, saját kezét kezdte csókolgatni! „Nemcsak szegény és nincstelen, de bizonyára elmeháborodott is” – gondolta magában a samesz. De fennhangon csak ennyit kérdezett: „Ha meg nem sértelek, hadd kérdezzem meg, miért csókolgatod a saját kezedet?”
Zusa rabbi egy példával felelt: „Van egy gyümölcs, az etrog. Az etrog egész éven át csak etrog, gyümölcs, akárcsak a körte vagy a barack. Ám amikor elérkezik szukot ünnepe, az etrog hirtelen különös jelentőséget nyer. Fontossá válik, mert általa teljesíthetünk egy micvát, amit semelyik más gyümölcs által nem, így van ez velem is. Senki és semmi vagyok. Most azonban nagy megtiszteltetés ért, mert egy jószívű zsidó társam általam teljesítheti a vendégfogadás nagyszerű és dicséretes micváját. Olyan vagyok hát, mint egy etrog szukotkor. Ahogyan az etrogot annyira szeretjük, hogy meg is csókoljuk, úgy csókolom meg a saját kezemet, mert a testem által valaki más micvát teljesíthetett…”
Forrás: inner.org
