Iránban az iszlám forradalom előtt is a zsidókat okolták számos gazdasági probléma miatt – bevált recept. megfigyelték őket, de még nem gyilkoltak. Egy elismert újságíró-szerkesztő, most saját nagyapja történetén keresztül szeretné megérteni és bemutatni a történteket. Shahrzad Elghanajan az NBC News képszerkesztője, így sok olyan fotóriporterrel dolgozott együtt, akiknek a vérükben van, hogy veszélyes helyekre rohanjanak. Ez, mint vallja, „a bátorság, az empátia és az embertársaidért érzett felelősség jele”.
Elghanajan iráni zsidó családjának története tragédiákkal és hősiességgel tűzdelt.
Nagyapja, Habib teheráni üzletember, az Iráni Zsidó Szövetség vezetője volt, amíg az 1979-es iszlám forradalom idején ki nem végezték. A férfi többször is elmenekülhetett volna, de inkább úgy döntött, hogy Iránban marad, és segít a többi zsidónak.
„Azért maradt ott, hogy megvédje a zsidó közösséget, amelyet 1959 óta vezetett, és amit a semmiből épített fel” – mondta unokája, aki ezt megérti. Erről könyvet is írt Teherán titánja címmel, ami novemberben jelent meg. Célja nemcsak nagyapja halálának feltárása volt, hanem az életének bemutatása, tiszteletadás is – írja a vinnews.com.
Habib üzletemberként meghatározó alakja volt a forradalom előtti Irán modernizációjának. Zsidóként a sah alatt rövid ideig a tolerancia légkörének előnyeit élvezte, bár már akkor is korlátozottan. A szélsőséges iszlamisták hatalomátvétele után, 1978 májusában kivégezték az Izraelhez való „titkos lojalitás” koholt vádjával.
Unokája Shahrzad Elghanajan ekkor 7 éves volt. Ő és családja az előző év szeptemberében hagyta el Iránt és az Egyesült Államokban telepedtek le.
Még mindig őriz egy érmét, amelynek egyik oldalán a sah, a másikon pedig egy menóra látható.
Az érme a zsidók iráni befogadásának emlékére készült, és nagyapja 40 ezer dollárral járult hozzá a kibocsátásához.
„Ő iráni és zsidó volt, ahogy én amerikai és zsidó vagyok. Ezt senki sem veheti el tőlünk.”
– hangsúlyozza Shahrzad.
A kutatások alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a zsidók bűnbakká tétele már a mérsékeltnek mondható sah idején megkezdődött, jóval az iszlám forradalom előtt. „Egy gyenge totalitárius rendszert egy másik elnyomó hatalom váltott fel” – mondja. Nagyapjáról hosszú ideig titkos aktákat vezettek, például az amúgy teljesen legális izraeli útjairól. A sah a zsidó üzletembereket vádolta azzal, hogy inflációt gerjesztenek, ezzel leplezve saját tehetetlenségét.
Habib sok iráni zsidónak segített Izraelbe költözni, a Magbit, egy izraeli szervezet és más zsidó vezetők segítségével pedig pénzt gyűjtött ennek támogatására. Ez is bekerült az aktájába.
„Már jóval a forradalom előtt segített az iráni zsidóknak alijázni, de a kutatásaim nem támasztották alá, hogy ez azért történt volna, mert úgy gondolta, hogy Irán nem biztonságos számukra” – mondta Elghanajan. „Úgy hitte, hogy Izrael nagyszerű lehetőség a zsidók történelmében. Valójában a Magbit nem volt elégedett az Iránból Izraelbe bevándorló zsidók számával”.
Saját fiát már az ’50-es években Amerikába küldte, de ő még akkor sem mozdult, amikor jött a forradalom, felelősséget érzett a többi zsidó iránt, akik az országban voltak és évezredes gyökerekkel rendelkeztek.
Shahrzad Elghanajan szerint napjainkban is fontos, hogy a civil szervezetek és az újságírók dokumentálják az antiszemita cselekményeket világszerte, és nyomon kövessék azokat. A szabad sajtó segít látni a valóságot – hangsúlyozza.
„Amennyire a könyv a kivégzéséhez vezető eseményekről szól, annyira az életének ünneplése is, valami, amit a golyók nem tudnak elpusztítani” – mondta. „Akkor egyedül volt, azonban most már a története az olvasók otthonában és szívében fog élni tovább.”