Egy igaz mese

Egy igaz mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal lány, Kata, aki egy júniusi estén bekopogott a Pesti Jesiva ajtaján. Még soha sem járt jesivában, zsinagógában is csak egyszer volt. Nem akart vallásos lenni, csak meg akarta ismerni a gyökereit. Szorgalmasan tanult és rájött, hogy változtatnia kell az életén: zsidóként kell élnie. Többet nem dolgozott szombaton, nem ült buszra es a villanyt sem kapcsolta fel. Lassanként elrakta a nadrágjait és csak hosszú szoknyákat hordott, es többet nem evett tejfölös-paprikás csirkét. Egy szép napon pedig Kata, akit egy ideje mindenki már csak új nevén Nechámának szólított, úgy döntött, hogy összepakol, Amerikába utazik, és elmélyed a vallásban.

A jó Isten egyetértett a tervével és segített a szükséges papírok gyors beszerzésében, így egy hónappal a nagy döntés meghozatala után fáradtan, de boldogan és izgatottan, szállt ki a repülőből New York-ban. Nechama még soha nem járt Amerikában, így csodálkozó szemekkel járkált ebben az új világban. Szinte minden más volt: az emberek, az üzletek, még a pénzváltó automata is. Legjobban Crown Heights, a Chábád Lubavics közösség otthona nyűgözte le: még soha nem látott ennyi embert, akik büszkék a zsidóságukra és nem félnek ezt kimutatni. A zsinagóga pedig, vagy ahogy mindenki hívja: 770, leírhatatlan volt! Hatalmasnak tűnt a pesti zsinagóga után, de csodálatos volt a több száz együtt imádkozó embert figyelni, nem is beszélve arról a látványról, ami minden péntek este fogadta őt: a férfiak fekete öltönyben es kalapban, a nők pedig legszebb ruhájukban mentek a sul felé. Még soha nem érezte magát ennyire felszabadultnak!

A sok új élmény mellett pedig ott volt maga az iskola, a Machon Chana. A Machon Chana különbözött azoktól az iskoláktól, ahol eddig tanult. Itt minden tanár a nevén szólította, bármikor készségesen válaszoltak a kérdéseire, a lányok pedig észrevétlenül a testvéreivé váltak. Együtt laktak a gyönyörű kollégiumban, együtt ettek az ebédlőben, időnként sorban álltak a zuhanyzóban és néha, vagy inkább gyakran, hajnalig beszélgettek. Napközben együtt tanultak Tányát, zsidó jogot, a lubavicsi rebbe beszédeit, a heti Tóra-szakaszt, és sok olyan dolgot, amit egy zsidó nőnek tudnia kell.

Nechama boldogan vetette bele magát a tanulásba és a tervezett 2 hónap hamar elrepült. Azóta 5 hónap telt el, és ő még mindig Amerikában van. A forró nyári hónapokat New York-tól nem messze, a hegyekben töltötte, ahol más tanároktól tanult és új embereket ismert meg. Két hét múlva pedig ismét Crown Heights-ban lesz. Ugyan hiányzik neki a családja, az otthoni barátai, a jesiva finom töltött paprikája (a csokis sütiről nem is beszélve!), ő továbbra is marad. Úgy érzi, hogy még rengeteg a tanulnivaló és boldogan várja az iskolakezdést: ismét a megszokott tanároktól tanulhat, találkozhat a „nővéreivel” és még egy otthoni jó barátja, Cháva, is csatlakozik hozzá! Egyelőre itt a mese vége, de a történet megy tovább. Aki nem hiszi, járjon utána!