Chaim Gurevitch rabbi életének utolsó tette az volt, hogy kézzel készült, őrzött (smura) maceszt juttatott el egy zsidó családnak. Az ő tiszteletére most 800 család kap a kovásztalan kenyérből pészah ünnepére – írja a chabad.org.

A Chábád neves jótékonysági szervezetének, a Kolel Chábádnak dolgozó Gurevitch rabbi híres volt arról, hogy minél több zsidóhoz igyekezett maceszt juttatni, méghozzá személyesen. Nem érdekelte, hogy vallásos vagy világi életet élnek-e, vagy egyáltalán tervezik-e a részvételt a széderestén. Az volt a célja, hogy pészahkor egyetlen zsidó se maradjon macesz nélkül. A macesz kiosztását éppen emiatt már hanuka után elkezdte és egészen pészah beköszöntéig folytatta.

A macesz

Pészah ünnepének főszereplője a kovásztalan kenyér, vagyis a mácá – jiddisesen macesz. A macesz kizárólag lisztből és vízből áll, semmiféle más összetevőt (pl. só, olaj) nem adnak hozzá. Ahhoz, hogy pészahra kóser legyen, nem szabad, hogy meginduljon az erjedés folyamata, vagyis attól a pillanattól fogva, hogy a liszt a vízzel érintkezett, 18 percen belül készen kell lennie a teljesen átsült macesznak.

„A macesszel fejezte ki a szeretetét. Mindig azt mondta az embereknek, hogy ha esetleg már van otthon maceszük, akkor adják tovább valakinek, akinek nincsen”

– mesélte egy rokona. Egy évvel ezelőtt, nem sokkal pészah előtt, Gurevitch rabbi éppen maceszt vitt valakinek New Jersey-ben, amikor elütötte egy teherautó. Az első halálozási évfordulóján igazán méltó módon emlékeznek meg róla: tizenegyezerkétszáz, egyenként 3 db, kézzel készült, kerek maceszlapot tartalmazó dobozt adományoznak 800 családnak. A küldeményeket a Chábád mozgalom képviselői kézbesítik. Az ajándék teljesen ingyenes, még a szállítás díját is fedezik az adományozók. A szervezők olyan családoknak küldik a smura maceszt, amelyek máskülönben nem jutnának hozzá.

Kolel Chábád – A Szentföld legrégebbi szeretetszolgálata

Ászi Rabbi mondta: „A cödáká [micvája] olyan fontos, mint az összes többi parancsolat együttvéve.”  Az 1788 óta megszakítás nélkül létező Kolel Chábád a legrégebben működő adománygyűjtő és jótékonysági szervezet a Szentföldön. A Chábád-Lubavics mozgalom alapítója, az Álter Rebbe, Snéur Zál­mán rabbi (1745–1812) kezdeményezésére jött létre. A szervezet célja megalapítása óta mit sem változott: materiális segítséget … Olvass tovább

A rabbi egész élete az elesettek megsegítéséről szólt. A Kolel Chábád fejlesztési igazgatójaként ingyenkonyhákat és egyéb, szociális szolgáltatásokat nyújtó intézmények fenntartását szervezte, de a privát életben is rendkívül segítőkész volt: Brooklynban lévő otthonukban örömmel fogadtak vendégeket feleségével, akivel kilenc gyermeküket nevelték.

„Az egész Gurevitch család nagyszerű. Amikor a brazíliai Belémből jöttem New Yorkba Tórát tanulni, Gurevitchék mindennel elláttak és azon voltak, hogy semmiben se szenvedjek hiányt. A rabbi, a felesége és a gyerekek is mindent megtettek, hogy otthon érezzem magam náluk”

– mesélte Yakov Kabacznik, aki ma üzletemberként dolgozik és azonnal adakozott a rabbi emlékére.

„Tizenöt év telt el azóta, de a mai napig a náluk töltött szombatokból merítek inspirációt és ezt próbálom átadni a gyermekeimnek is. A Zohár a hit és a gyógyulás kenyerének nevezi a maceszt, így nagyon is méltó hogy ezen keresztül emlékezzünk Gurevitch rabbira. Neki nemcsak erős hite volt, hanem képes volt arra is, hogy másoknak is juttasson belőle”

– tette hozzá.

Az aratás óta őrzött búzából készült, majd kézzel megformázott és megsütött smura macesz osztogatásának ötlete az áldott emlékű lubavicsi Rebbétől, Menachem Mendel Schneerson rabbitól származik. 1954-ben a Rebbe felhívta hívei figyelmét arra, hogy csak nagyon kevesen törekszenek smura macesz fogyasztására szédereste. Ezért arra kérte a zsidó közösségben dolgozókat, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy minél több zsidó asztalára jusson smura macesz. Felhívásában arra biztatott, hogy minden család hat darab smura maceszt kapjon, mert a szédertálra hármat helyeznek, a két széderre tehát hat darab szükséges. Ha ez nem lehetséges, legalább kettőt kapjon mindenki, hogy egy-egy darab legyen a szédertálon a gépi maceszek mellé, mindkét este.

A hászid gondolkodás nagy jelentőséget tulajdonít az ősi módszer szerint készült kézi macesznek, amely az isteni törvények közvetlen, őszinte betartását szimbolizálja a gépek lélektelensége ellenében. A hászid családokban nemcsak a szédereken, hanem a teljes ünnep alatt kizárólag kézi smura maceszt fogyasztanak, és még a jelentős kiadástól sem riadnak vissza. Az utóbbi évtizedekben – jelentős részben a lubavicsi küldöttek munkája nyomán – ismét nagy népszerűségnek örvend a smura macesz fogyasztása peszahkor.

Hogyan fedezték fel a fogyasztók a kézzel készített maceszt?

Míg a második világháborút követően New Yorkban ritkaságnak számított a kézi macesz, ma hatalmas igény mutatkozik rá. A New York-i utcán még hideg tél van, amikor a brooklyni lubavicsi maceszsütödében már peszách-ra készülnek: szorgalmas kezek októbertől kezdve sütik a maceszt, hogy elegendő mennyiségben kerülhessen az asztalokra, amikor eljön az ideje. Egyedül az Egyesült Államokban mintegy … Olvass tovább

Gurevitz rabbi ebben a különleges micvában találta meg a maga személyes útját zsidó felebarátai szíve felé.

„Nemcsak az anyagiakat teremtette elő a maceszosztáshoz, hanem számtalan zsidó lelket hozott közelebb a Tórához. Mindezt pedig úgy hajtotta végre, ahogy egy igazi hászid teszi: örök optimizmussal és jókedvvel”

– emlékezett kollégájára Sálom Duchman rabbi, a Kolél Chábád igazgatója.