A Tánáchban egyetlen olyan nő szerepel, aki igazán jelentős politikai-katonai vezető pozíciót töltött be. Karizmatikus és sikeres katonai vezető volt, az egész nép körében elismert mediátor, próféta és költő, akinek nevét és munkásságát a mai napig ismerjük és elismerjük.
A kivonulást elbeszélő Besálách szakaszban olvashatjuk a Tóra egyik lírai költeményét, a Tenger dalát. A zsidók, Mózes vezetésével, száraz lábbal kelnek át a tengeren, egyiptomi üldözőik feje fölött azonban összecsapnak a hullámok, Mózes, illetve Mirjám, valamint a zsidó nép pedig diadaléneket énekel. Erre reflektálva szerepel a prófétai szakaszban Dvorá prófétanő dala. A kánaáni seregek vezetőjét, Sziszrát (nevéből ered a siserehad kifejezés) és katonáit magával sodorja a Kison-folyó, és ezt követi a prófétanő éneke. A szakasznak három zsidó főhőse van: Dvorá, a prófétanő, Bárák, a zsidó seregek egyik parancsnoka, illetve Jáel, aki sátrába fogadja és saját kezűleg megöli az ellenség menekülő vezérét, Sziszrát. A dal az ő tetteiket örökíti meg, megkapó emléket állítva mind az emberi erőfeszítéseknek, mind pedig az ezekhez szükséges isteni segítségnek. Leírja a szörnyű csatákat és a hatalmas csodákat, melyek a zsidókkal történtek.
A részlet a Bírák könyvéből származik. A bírák (héberül softim) voltak Izrael vezetői a honfoglalást követő időszakban. A bírák elsősorban katonai vezetők voltak, akik a királyság létrejövetele előtti időszakban katonai döntéseket hoztak háború, belviszály, stb. esetén. A zsidó törzsek ugyanis egymástól viszonylagos függetlenségben éltek, és a szomszédos népek ezt a központosított vezető nélküli helyzeteket gyakran kihasználták, és megtámadtak egy-egy törzset. Ez általában akkor történt, amikor egy-egy törzs megpróbálta elhagyni Isten parancsolatait, és ilyenkor a fenyegető ellenség mindig ráébresztette őket tévedésükre. Ezekben a helyzetekben léptek színre a bírák, akik nemcsak kisegítették a törzseket a bajból az ellenséggel szemben, de Isten Tóráját hirdetve vissza is vezették a zsidókat a parancsolatokhoz.
A bírák sorában a negyedik volt Dvorá, aki nemcsak bíró, hanem próféta is volt. Neve annyit tesz: méh. A próféták között hét női prófétáról is beszámol a zsidó Biblia, ezek egyike volt a hetiszakaszban említett Mirjám, egy másik pedig a háftárá Dvorája. Dvorá, az istenfélő prófétanő több mint háromezer éve élt a Szentföldön, nem egészen 200 évvel azután, hogy Jehosua bevezette a zsidó népet az Ígéret Földjére. Efrájim hegyei közt élt a férjével, bálványimádás felé fordult zsidók között is szilárdan bízva az egyetlen Istenben, és egy pálmafa alatt ülve fogadta a tanácsért hozzá fordulókat. Magyarázóink szerint a pálmafával azt mutatta, hogy a zsidó nép egységes, és szemét, szívét – akárcsak a pálmafa a leveleit – az Ég felé, Isten felé fordítja. Férjét Lápidotnak hívták, ami annyit jelent: fáklyák. Bölcseink azt mondják, hogy Dvorá tanácsára fáklyaként égő, nagy olajmécseseket készített és helyezett el a Silóban álló sátorszentélyben. Ugyanígy hatott ez a szent életű asszony mindenkire, aki körülötte élt: fáklyaként világított és sugározta környezetére a Tóra fényét. Vannak, akik azt mondják, hogy a hadvezér, Bárák azonos volt Lápidottal, Dvorá férjével. Az ő neve is beszélő név, bárák azt jelenti: villám.
A zsidók – mint a történelem során annyiszor – elfordultak Isten útjaitól, ezért büntetésből az Örökkévaló elküldte Chácor királyát, Jávint, illetve annak hadvezérét, Sziszrát, és leigázták a zsidó törzseket. Húsz éven át kegyetlenkedtek velük, míg végül a zsidók Istenhez kiáltottak, és ő megkönyörült rajtuk. Dvorá prófétanő és Bárák vezetésével sikerült legyőzni Sziszrát és vasból készült harci szekerekkel felszerelt, erős seregét. Dvorá először Bárákot akarta a sereg élén hadba küldeni, de Bárák tudta, hogy csak Dvorá segítségével győzhetnek, így ragaszkodott hozzá, hogy az asszony is elkísérje őt. Győzelmük után békés és nyugalmas időszak következett Dvorá és Bárák vezetése alatt. Dvorá erős kezű, határozott fellépésű és köztiszteletnek örvendő asszony volt. Megingathatatlanul hitt Istenben és ragaszkodott a Tórához és ennek szellemében vezette a hozzá fordulókat.
A történetben szerepel még Jáel (még egy beszélő név, neve hegyi kecskét jelent), akinek férje a hadvezér Sziszrá barátja volt. Amikor a kánaáni sereg vízbe fulladt, egyetlen ember menekült el, a hadvezér, Sziszrá. Barátja sátrába menekült, ahol barátjának felesége szívesen fogadta. A kimerült harcos elaludt, a bátor asszony pedig egy sátorvassal keresztülszúrta a homlokát, majd a hozzá érkező Báráknak felmutatta. Így ért véget a harc, és ezeknek az embereknek a bátorságát és istenfélelmét örökíti meg a Dvorá éneke, amit olvasóink itt találnak meg magyarul.
Hetiszakasz: Besálách
Háftárá: Bírák 4:4-5:31
Fotó: Wikipédia
