A vámpír mitikus alakja már sok száz éve borzolja a kedélyeket. Drakula névével is már majd’ másfélszáz éve ijesztgetik egymást az emberek. A kalandos, kitalált legendáknak egy kellemetlen, antiszemita mellékszála, hogy a vérszívó grófot időnként zsidó vonásokkal színezik tovább, kirobbantva ezzel akár egy-egy vérvádat is.
Szerencsére a vérvádmesék már egyre kevésbé kerülnek elő. Mégis, kötelességünknek érezzük, hogy egy egyszerű bizonyításon keresztül megmutassuk, hogy Drakula nem lehetett zsidó. Íme a Tórában leírt vérfogyasztás tilalma.
A Tóra nem kevesebb mint hat alkalommal tiltja kifejezetten a vér fogyasztását. A legrészletesebb és a törvény alapjául szolgáló megfogalmazás az Ácháré Mot hetiszakaszban található.
Az Örökkévaló a legkomolyabb büntetéssel sújtja azt, aki vért merne fogyasztani, ezt pedig két mély spirituális indokkal is ellátja:
„[…] bárki Izrael házából és az idegen közül, aki tartózkodik közöttük, aki eszik bármi vért – haragomat fordítom a személy ellen, aki eszi a vért és kiirtom azt az ő népe köréből. Mert a test lelke a vérben van […] Mert minden testnek lelke a vére; a lelkével együtt, azért mondtam Izrael fiainak, semmi húsnak vérét ne egyétek, mert minden testnek lelke a vére; bárki azt eszi, irtassék ki.” (3Mózes 17:10–14.)
A vér az oltárra való, nem a tányérunkra
A Rási szerint mivel a vér hordozza az élőlény lelkét, ezért volt használható az engesztelés szertartásához a Szentély oltárán. A Tóra kifejezése: „lélek váltja meg a lelket”. A vér tehát nem „csupán” biológiai anyag, hanem szakrális elem. És ami az oltárra való, az nem kerülhet a tányérunkra.
Ember és állat: test és lélek viszonya
Náchmánidész visszanyúl a teremtéstörténethez: kezdetben az ember nem kapott engedélyt állatokat enni, csak növényeket. Csak Noé idejében, az Özönvíz után, amikor az emberiség áldozatot mutatott be, engedélyezte Isten a hús fogyasztását, de a vér, vagyis az állati lélek fogyasztása továbbra is tiltott maradt.
Szerinte azért sem ehet zsidó vért, mert a lélek nem fogyaszthat lelket. Minden élőlény lelke Istentől ered, és az emberé örökkévaló, míg az állat lelke időleges. Az ember feladata nem az, hogy e két lelket összekeverje, hanem hogy a saját lelkét emelje egyre magasabbra. Azaz ha Drakula zsidó lett volna, akkor már csak ezért sem fogyasztott volna vért.
„Az vagy, amit megeszel.”
Náchmánidész még mélyebbre ás: szerinte amit megeszünk, az részünkké válik. Különösen igaz ez a vérre, amely szinte emésztetlenül keveredik az ember saját véréhez. Ez a közvetlen hatás elállatiasítja az embert, tompítja spirituális érzékenységét, és lehúzza őt a földhöz kötött ösztönszintre.
A vér a természetes helyén, a Szentély oltárán felfelé, az ég felé irányul. Az ember testében viszont lefelé húzza a lelket.
Drakura bálványimádó volt
Maimonidész szerint a vér fogyasztásának tilalma kulturális tisztulás is egyben: az ókori népek gyakran hittek abban, hogy a vér ivása mágikus, jósló vagy szellemekkel való kapcsolatot hoz létre. A Tóra ezzel szemben világos határt von: a szentség nem mágikus mámor, hanem fegyelmezett és tiszta kapcsolat Istennel. A vérfogyasztás tilalma tehát a pogány világ elutasítása is. Drakula tehát a zsidó hagyomány értelmében egy bálványimádó volt.
Drakula tehát nem volt zsidó
A vér tehát nem csupán egy tiltott étel. A Tóra szemszögéből nézve a vér a lélek lakhelye, az engesztelés eszköze, az állatias ösztönök hordozója, a jellem tükre, és a hit határvonala. A parancsolat, hogy zsidó ne fogyasszon vért, valójában arról szól, hogy maradjunk emberek, olyan emberek, akinek a lelke igyekszik az Örökkévaló közelébe felérni. Így végső soron pedig Drakula nem csak, hogy nem volt zsidó, de ember sem. Egy kitalált, mitikus lény volt.
A cikk alapjául Mordechai Rubin rabbi Chabad.org-on megjelent cikke szolgálta.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.