Dr. Elliott Malamet, az Ashkenazium meghívására Budapestre érkezett vendégprofesszor, a Zsidó etika a 21. században című előadás-sorozatának utolsó részében a boldogságról és az ehhez vezető útról beszélt.
A boldogság vizsgálatakor megkerülhetetlen R. Nachman, és fő műve a Likutei Moharan. Szerinte minden eszközzel a boldogságra kell törekedni. Az emberek azért távolodnak el Istentől, mert elméjük nem nyugodt. A depresszió megnehezíti az összeszedettséget, míg az öröm segít az elme irányításában és megnyugtatásában, a szabadságot képviselve. Mindig boldognak lenni egy csodálatos micva, és minden erőnkkel igyekeznünk kell legyőzni a szomorúságot és a depressziót, és arra kell fordítanunk, hogy boldogok legyünk. Minden betegség a tökéletlen boldogság következménye, és az öröm nagy gyógyító. Dr. Elliott Malamet ismét egy nagyon érzékeny témát boncolgatott.
A depresszió
Napjainkban sokan ellenállnak az orvosi segítségnek, mert úgy gondolják, hogy „a boldogság választás kérdése”, és ez elriasztja őket a valódi kezelésektől. Nachman felismerte, hogy a depresszióval való küzdelem folyamatos, és nagy erőfeszítést igényel a boldogság elérése; jóval megelőzve korát megfigyelte, hogy a szomorúság betegségekhez vezethet. Bár az öröm nagy micva, ő maga sem tudta betartani, és ez a kudarcérzés nagy nyomást gyakorolhat azokra, akik szenvednek. Az ilyen gondolkodásmód önvádoló ördögi körhöz vezethet, pedig lehetetlen mindig boldognak lenni.
Mikor szabad boldognak lenni?
Morálisan sem kívánatos mindig boldognak lenni. Legyünk boldogok a halál, járvány, pusztítás, kegyetlenség és igazságtalanság közepette? Legyünk boldogok temetéseken, vagy amikor szeretteink szenvednek? Legyünk boldogok az izraeli erőszakkal szemben? Nyilvánvaló, hogy R. Nachman ideálja elérhetetlen, a lényeg az, hogy visszaszerezzünk egy specifikus, kifejezetten zsidó formáját a boldogtalanságnak a jelenlegi, örömre fókuszáló, mégis rossz közérzetű kulturális pillanatban. A nagyvárosi posztmodern elszigeteltség ellenpólusa a közösség boldogsága, a judaizmus által képviselt közösségi ethosz.
A boldogság egyik jelentős akadályaként felvetődött az irigység, a vágyakozás kérdése is, és kapcsolata a kapitalizmussal. A talmudi parancs egyértelmű: „Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé.” (2Mózes 20:17) De hogyan lehetséges nem vágyakozni valamire, ami másnak megadatott, miközben ő maga nélkülözi ezeket? Betartható-e ez a tilalom? A judaizmus szerint az ember hatalmában áll megfékezni magát, gondolatait és vágyait, bármitől, amit kíván. (Sefer Ha-Chinukh, Micva 416)
Dr. Elliott Malamet: mi vagyunk a felelősek?
Az 1960-as években két jelentős változás alakította át a boldogsághoz való jogot a boldogság kötelességévé. Egyrészt megváltozott a kapitalizmus természete, amely korábban a termelésre és az élvezetek elhalasztására épült, de most arra összpontosított, hogy mindannyian jó fogyasztókká váljunk. A hitelek révén a vásárlás is szükségessé vált a termelés mellett. A frusztráció elviselhetetlenné vált, és a kielégülés normálissá. Másrészt az individualizmus felemelkedése következtében semmi nem állt az önmegvalósítás útjában, és kizárólag mi lettünk felelősek a boldogságunkért. Ez hatalmas teher.
Soha nem nehezedett akkora nyomás az emberekre a boldogság elérésére, mint ma. A boldogság követeléssé vált, és elvárják tőlünk, hogy széles körben mutassuk boldogságunkat. Az élvezet kötelezővé vált, és a boldogság elérhetővé vált különböző módszerekkel. A boldogságra ítélve boldognak kell lennünk, különben elveszítjük társadalmi státuszunkat. A fogyasztói kultúra a vágyakozást táplálja, és a reklámok az elégedetlenségre építenek, kitalálva hibákat, amelyeket termékekkel orvosolunk. A folyamatos többre vágyás, az állandó elégedetlenség azzal, amink van, és ezáltal azzal, akik vagyunk, a fogyasztói társadalom hajtóereje. A fogyasztói kultúra a vágyakozást táplálja, és egyre nehezebb a valós és hamis szükségletek szétválasztása.
A lét teljessége
Úgy tűnik, bármennyire is igyekszünk, soha nem fogjuk tudni kívülről betölteni a belső ürességet; azt csak belülről lehet. A lét hiányát nem befolyásolja a lét teljessége. A legfontosabb kérdés, hogy elérhető-e a boldogság? A boldogság annak a következménye, hogy az ember összhangba hozza azt, amit akar, és azt, amije van. Minél nagyobb a szakadék e két dolog között, annál nagyobb lesz az ember szenvedése.
Mindenkinek magának kell átgondolnia, hogyan alakul át egy micva a modern korban. Ezzel a kérdéssel zárult a Zsidó etika a 21. században című előadás-sorozat, amelyre a választ magunknak kell megtalálni emberként, zsidóként a modern kor kihívásai közt. Az életben való boldogság keresése nem csupán egyéni feladat, hanem közösségi felelősség is. Az igazi boldogság nem a külső körülmények függvénye, hanem a belső harmónia és az önmagunkkal való megbékélés eredménye. Ahogy a judaizmus tanítja, a közösség ereje és támogatása kulcsfontosságú lehet az egyéni boldogság elérésében.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.