Dona Gracia Nasi, akit kortársai „népe szívének” neveztek, igazi zsidó hős volt. Évtizedeken át segítette a spanyol inkvizíció elől menekülő zsidókat, és támogatta az itáliai, törökországi és szentföldi zsidó közösségeket.
1510-ben született Portugáliában, titkos zsidó családban. Hivatalos neve a nemesi hangzású Beatrice de Luna volt, titkos zsidó neve pedig Gracia Nasi. Felmenői kereskedők voltak, akik feltehetőleg 1492-ben menekültek el Spanyolországból. Amikor három évvel később a portugáliai zsidókat is elérte a kiűzetés, sokan döntöttek úgy, hogy conversóként, titkos zsidóként folytatják az életüket Portugáliában, mivel a helyi hatóságok engedékenyebbek voltak spanyol társaiknál. Gracia családja e közösség oszlopa volt, titkos családnevük, a Nasi, fejedelem arra utal, hogy régóta ők töltötték be a közösség vezetőjének szerepét. Kifelé keresztényként viselkedtek, otthon azonban titokban szombatot tartottak, kerülték a nem kóser ételt és zsidó szövegeket tanulmányoztak.
Gracia 18 évesen ment hozzá egy másik titkos zsidó család sarjához, Francisco Mendeshez, és közösen építették fel hatalmas kereskedőcégüket. Egy lányuk született, akit nem-zsidó néven Briandának neveztek, titkos neve pedig a Reyna volt, ami a Málká, királynő héber név spanyol megfelelője. Francisco 1536-ban, nyolcévnyi házasság után hunyt el. Ugyanabban az évben a portugál hatóságok is szigorúbbá váltak, és lecsaptak a titkos zsidókra, és aki csak tudott – köztük Gracia és a lánya is –, elmenekült.
A jóval toleránsabb Antwerpenben telepedtek le, ahol Graciának sok rokona élt, bár lelke mélyén olyan lakóhelyre vágyott, ahol nyíltan élhet zsidóként. Sikeres kereskedőként Gracia tudta, hogy ha nyíltan gyakorolná hitét, az tönkretenné az üzletet. Sógorával, aki egyben üzleti partnere is volt, Németországba készült, ám a férfi elhunyt, és a terv kútba esett. Gracia egyedül maradt az üzletben, ez megakadályozta abban, hogy elköltözzön, ám abban nem, hogy kiterjedt üzleti kapcsolatait felhasználva segítse a zsidókat a menekülésben. Számtalan titkos zsidónak segített megszökni Spanyolországból, illetve Portugáliából, és az Alpokon keresztül Itáliába vagy a Balkánra jutni. Üzleti partnerei menekülési útvonalak egész hálózatát tartották működésben, és a fűszerekkel, drágakövekkel megrakott hajók fedélzetén mindig utaztak menekülő zsidók is. Az egyik népszerű útirány Anglia volt: a spanyol vagy portugál partokról induló hajók Southamptonba vagy Plymouthba érkeztek, ahol Gracia egyik londoni ügynöke, Christopher Fernandes szállt fel a járműre, és közölte a rejtőzködő potyautasokkal, hogy biztonságos-e a hajón maradniuk és folytatni az utat Hollandia felé. Mivel abban az időben Anglia megtiltotta a zsidók letelepedését, az utazás nagy fokú kockázatot rejtett magában. Gracia egy másik londoni ügynöke, aki egyben a rokona is volt, a tanult Antonio de la Ronha feladata az volt, hogy a sikeresen megmenekült zsidókat hozzájuttassa kényszerűségből hátrahagyott tulajdonukhoz. Hollandiában sok frissen érkezett titkos zsidó Gracia raktáraiban és üzletében talált megélhetést, míg továbbküldhették őt a biztonságos Itáliába vagy Törökországba. Gracia ügynökei tudták, hogy melyek a biztonságos utak és fogadók, hol vannak olyan, a zsidókkal szimpatizáló nem-zsidók, akikben megbízhatnak. Velencében például a héber könyvek nyomtatásában élen járó, nem-zsidó nyomdász, Daniel Bomberg vette át menekülő zsidók tulajdonát, és juttatta vissza nekik később, ha sikerült Itália viszonylagos biztonságába megérkezniük.
A világtörténelemben egyedül álló hálózat élén a rendkívül sikeres üzletasszony, Gracia állt. Amikor azonban V. Károly király megkérte a lánya kezét, egy sürgős utazás ürügyével azonnal elhagyta Hollandiát, és Franciaországon keresztül Velencébe menekült, ahol folytatta korábbi kereskedelmi tevékenységét. Zsidóságát továbbra sem fedhette fel, mert bár a zsidók nyíltan élhettek a városban, Gracia nem merte kockáztatni üzleti partnereinek elveszítését. Úgy tűnik, egyszer mégis letartóztatták azzal a váddal, hogy titkos zsidóként él, és ezt követően bonyolult tervet szőtt, hogy hogyan menekíthetné át felmérhetetlen vagyonát Törökországba, ahol tárt karokkal fogadták a máshonnan elüldözött zsidókat. „Hogyan nevezhetik Ferdinánd spanyol királyt bölcsnek, ha csupán azért tette szegénnyé országát, hogy az enyémet gazdagítsa?” – kérdezte joggal II. Bajazid szultán.
Mielőtt azonban a költözésre sor kerülhetett volna, Graciának 1550-ben ismét menekülnie kellett. Lányával és más nőrokonaival együtt az itáliai Ferrarába utazott, és életében először nyíltan kijelenthette magáról, hogy zsidó. Innentől fogva zsidó nevét használta, támogatta a ferrarai zsidó tóratudósokat és jó pénzért elsőként fordíttatta spanyolra a Tórát. 1551-ben azonban járvány tört ki Ferrarában, amiért a helyi hatóságok a zsidókat okolták. Gracia ekkor családjával hajóra szállt, és az Oszmán Birodalom szívébe, Konstantinápolyba hajózott, ahol büszke zsidóként élhetett, és kormányozhatta kereskedelmi birodalmát, miközben továbbra is segítette a zsidók menekülését és nyíltan támogatott zsidó közösségeket, illetve szervezeteket. Naponta nyolcvan szegény zsidó étkezett a palotájában, kalózok által elrabolt zsidó szolgákat váltott ki, és azt mondják, hogy 1567 rendkívül kemény telén az egész birodalom zsidó lakosságát annyi pénzzel látta el, hogy mindenki tudjon magának ruhát venni és fűteni. Kórházakat, jótékonysági szervezeteket, iskolákat és zsinagógákat támogatott az Oszmán Birodalom minden szegletében. Konstantinápolyban zsinagógát és jesivát, Szalonikiben zsinagógát és kolelt alapított, melyek mindenki előtt nyitva álltak, vagyis a helyi szokásokkal ellentétben nemcsak az építtetők, hanem bárki látogathatta a zsinagógákat. Nem feledkezett meg a szentföldi zsidókról sem, engedélyt járt ki a szultánnál, hogy spanyol földről elmenekült zsidó Tverjában (Tibériás) telepedhessenek le, és számukra virágzó közösséget építtetett, és más közösségeket is támogatott. Elérkezett az idő arra is, hogy teljesítse néhai férjének tett ígéretét, miszerint mindent megtesz, hogy Izrael Földjén temessék őt el: testét nagy nehézségek árán kihantoltatta a lisszaboni templom temetőjéből, és újratemettette Tverján. Sajnos azonban nem nyílt lehetősége arra, hogy követhesse férjét. Megbetegedett, visszavonult és 1569-ben Konstantinápolyban elhunyt.
Tiszteletére számtalan gyászbeszédet és visszaemlékezést írtak, köztük az egyik leghíresebb Száádjá Longo zsidó költő verse. Longo gyerekként menekült el Spanyolországból, és Szalonikiben első kézből tapasztalhatta Gracia nagylelkűségét. A Nasi-házból való Gracia asszony című ódájában a zsidó történelem legnagyobb katasztrófáihoz hasonlította Gracia halálát.
A Gracia által üzemeltetett titkos hálózat zsidók ezreinek vagy tízezreinek biztosított menekülési útvonalat az üldöztetés, a kínzások és a halál elől és egyúttal lehetővé tette a számukra, hogy biztonságos helyen kezdjenek új életet.
Emléke legyen áldott!
Fotó: Wikipédia