Németország 2021-ben ünnepeli az 1700 éves németországi (askenáz) zsidó örökséget. A nagyszabású programsorozat első elemeként indították útjára azt a Dávid-csillagokkal matricázott villamoskocsit, amely az eseménysort bevezeti a kölni lakosság körében.

I. Constantinus császár időszámításunk szerint 321-ben írt levelet Kölnbe (decurionibus Agrippiniensibus), melyben az egész birodalomban megengedte, hogy a városi tanácsokba zsidókat is beválaszthassanak. Habár a törvény megtartásáról jelenleg nem rendelkezünk bővebb információkkal, a dokumentum azért fontos, mert ez az első írásos emlék, mely az Alpoktól északra zsidó közösség meglétét feltételezi. A történészek ezt a Vatikánban őrzött császári levelet tekintik a németországi zsidó közösségek kezdetének, így ebből következően jövőre ünneplik az 1700. évfordulójukat.

Október 22-én állították forgalomba azt a Dávid-csillagokkal felmatricázott villamost, mely az 1700 éves németországi zsidó örökséget hivatott ünnepelni. Henriette Reker, a város polgármester asszonya a következőt mondta az akcióról:

„Ez a villamoskocsi egyértelmű elköteleződésünket fejezi ki a kölni zsidó lakosság felé és úgyszintén a zsidó örökség iránt. Ez a villamos egyértelműen kifejezi azt is, hogy Köln elképzelhetetlen lenne az 1700 éves zsidó közösség nélkül.”

A villamos oldalán szerepel a „Schalömchen Köln!” felirat is, mely a nyugatnémet nyelvájárású jiddisben egy barátságos üdvözlésforma. A villamos üzenete tehát univerzálisabb, nem csupán a történelmi és vallási örökségre, hanem a rasszizmus és a kirekesztés minden formája elleni küzdelemre is felhívja a figyelmet.

A Dávid-csillaggal dekorált villamos Köln 1-es, 7-es, 9-es, 12-es és 15-ös vonalán fog cirukálni a következő két évben.

Ha a kölni zsidók 1700 évén végignézünk, akkor azt látjuk, hogy sajnos ez a szám itt is „bruttó”, azaz folytonosságáról itt sem beszélhetünk.

A kölni zsidó negyedről (mely a mai vásárlóutca, a Hohe Straße közelében terült el) az első említést II. Anno (ca. 1010–1075) püspökségének idejéből találjuk, amikor feljegyezték, hogy a zsidó közösség együttérzését fejezete ki az érsek halálakor. Ekkor, a 11. században mintegy 600 fősre becsülik a zsidó közösség létszámát. A zsidónegyed fölbe süllyesztett bronz térképét a Rathausplatz-on találjuk.

Az első keresztes hadjárat idején, 1096 júliusában Kölben is pogrom dúlt, melyben zsidók tucatjait kényszerítettek a keresztség felvételére.

1349-ben Köln városát is elérte a „fekete halál” és sajnos a babonás középkori emberek között itt is elterjedt az a rágalom, hogy a pestist a zsidók terjesztik. Augusztus 23-ról 24-ére virradó Szent Bertalan éjszakáján véres pogromot rendeztek a zsidónegyedben, mely köré még 1300-ban emeltek falat. Sokakat megöltek, akik pedig tudtak, azok elmenekültek. Egyes források szerint a pogrom napján, héber dátum szerint elul hónap 8-án a zsidók magukra gyújtották a házaikat, hogy ne idegen kéz által vesszenek el, így a hagyomány a tettükre kidus háSém-ként tekint. Emléküket a későbbiekben a hitközség külön imában örökítette meg.

A zsidók 20 évig nem is tértek vissza, és csak 1372-ben alakult egy újabb közösség. Azonban ez a hitközség alig tudott megerősödni, ugyanis 1424-ben a zsidókat „örök időkre” kiűzték a városból.

Az elűzött zsidók legtöbbje ekkor Lengyelországban és Litvániában talált új hazára, de néhányan a közelben maradtak és a Rajna jobb partjára, Deutz-be (ma már Köln része) telepedtek át, 1634-ben 17 zsidó élt itt, ám a szerény létszámuk ellenére volt zsinagógájuk és mikvéjük is. A riutális fürdő alapjait 1913-ban, a Deutzer Hängebrücke híd építésekor megtalálták, – ekkor tudták meg, hogy a medence összeköttesében állt a folyóval. A Deutz-i zsidó temető legrégebbi sírja 1699-ből való.

Az „örök időkig” 1798-ban múlt el, amikor a zsidók újból beköltözhettek a balparti Köln városába. Az első betelepülők között volt a korszak híres bankára Salamon Oppenheim (1772–1828), aki tőkéjével segítette a hitközség kiépülését is. Az Oppenheim család közreműködésével épülhetett fel az (új) első zsinagóga is 1853-ban, a Glockengasse 7-ben.

A közösség gyarapodásával még két nagyobb zsinagóga épült, 1884-ben a St. Apern Straße-n az „Adass Jeschurun” az orthodoxok, 1899-ben pedig a Roonstraße-n a liberálisok számára. 1919–1941 között Kölben működött a Rajna-vidék egyetlen zsidó gimnáziuma is.

A 20. században a németországi, így a kölni zsidók kegyetlen, tettleges üldözése még hamarabb kezdetét vette, mint más országokban. 1932-ben az Egyenlőség is beszámolt arról, hogy hitrelisták Tisá böáv napján betörtek az orthodox zsinagógába és az ott imádkozókat véresre verték, a nagyzsinagóga elé pedig bombát dobtak, mely csupán az Isteni gondviselésnek köszönhetően nem robbant fel. Az attrocitások után rendőrök biztosították az imádkozásokat. Míg az 1930-as évek elején a zsidó közösség létszáma mintegy 18 000 fős volt, addig 1939-re alig volt több, mint 8000 fős.

Kölnből az első zsidókat 1941-ben deportálták, az utolsó, vegyesházaságban élőket 1944-ben. A holokauszt után a túlélők megkezdték az újjáépítést, a kristályéjszaka egyetlen, még felújításra alkalmas zsinagógáját a Roonstraße-n 1959-ben nyitották újra és azóta is használják. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint mintegy négy és félezer zsidó vallású ember él Kölnben, akik közül a legtöbben volt szocialista országokból költöztek a városba. A jövő évben esedékes évfordulókor tervezik megnyitni Köln új zsidó múzeumát, mely a MiQua nevet viseli.

 

Cseh Viktor

 

Források:

 

Cohen dr., Laura, Otten dr., Thomas, Ristow prof. dr., Sebastian, The Decree of 321: Cologne, the Emperor and Jewish History. Köln: MiQua. LVR-Jewish Museum in the Archaeological Quarter Cologne Gürzenich Quartier, 2020.

 

Szabolcsi Lajos, „Meturgeman. – Üzenetek és magyarázatok – Martirok.”, Egyenlőség, 1918. 37. évf. 15. szám, 7–8. o.

 

„Hitler Adolf győzelmei: Bomba, kézigránát és széttépett Tórák – A kölni zsinagóga”, Egyenlőség, 1932. 52. évf. 43. szám, 9. o.

 

www.timesofisrael.com

 

A kölni villamos és az előtte álló szervezők, közötte a város polgármester asszonyának fotóját Alexander Roll készítette.