A modern Izrael Állammal és a zsidó néppel szorosan összekapcsolódó Dávid-csillag nem volt mindig egyértelműen zsidó szimbólum. Izrael Állam függetlenségének 76. évfordulója alkalmából járjunk utána, honnan ered és miként lett a zsidóság jelképévé.
A hexagram, a hatágú csillag elnevezéséről azt érdemes tudni, hogy noha magyarul és sok más nyelvben Dávid-csillagnak nevezzük, a héber elnevezése, a Mágén Dávid azt jelenti: Dávid pajzsa. Ez egyes magyarázók szerint, ahogy ezt lentebb látni fogjuk, arra utal, hogy Dávid királynak volt ilyen alakú pajzsa.
A csillag eredetével kapcsolatos kérdés nemcsak történelmi szempontból, hanem a zsidó identitás szempontjából is érdekes, ugyanakkor érzékeny téma, ami nagy indulatokat tud kiváltani.
A sárga csillag
Ennek oka egyrészt az, hogy ezt a szimbólumot használták a nácik a zsidók megjelölésére: a sárga csillag így elválaszthatatlanul összefonódott a megkülönböztetéssel. Magyarországon annyira egyértelmű volt a Dávid-csillag mint a zsidóságot beazonosító szimbólum, hogy még a sok más helyen használt zsidó szó (Jude, Juif stb.) sem szerepelt rajta.
A cionisták csillaga
A másik ok az, hogy a Mágén Dávid mint jelkép összefonódott a cionizmussal onnantól, hogy Herzl Tivadar és mások javaslatai nyomán 1897-ben az első Cionista Kongresszus elfogadta a Dávid-csillagot a mozgalom jelképének, és ez került a később megtervezett zászlójukra is, amiből aztán maga az izraeli lobogó is megszületett. Innentől kezdve míg a cionista kutatók és írók a Dávid-csillagot mint ősrégi zsidó szimbólumot igyekeznek bemutatni, ami még talán szent is, addig az anticionista kutatók és írók arra törekszenek, hogy bizonyítsák, ez a modern kori cionizmus szimbóluma és a használata nem volt jelentős a történelem során.
Objektívan vizsgálva a kérdést kiderül, hogy egyik félnek sincs teljesen igaza, és az igazság, ahogy az lenni szokott, valahol középen van.
A Dávid-csillag ma már teljesen egyértelműen kapcsolódik a zsidósághoz: akár saját identitásunk megjelölésére használjuk, akár mások jelölnek meg vele bennünket. Annak, hogy miként vált a zsidókat megjelölő szimbólummá, nagy irodalma van, ebből egy pár fontosabb adatot fogok most megemlíteni.
Az anticionisták elhatárolódása
Spira Chájim Elázár rabbi (1871–1937), az erősen anticionista munkácsi rebbe 1922-ben megjelent művében1 nagyapját idézte a kérdés kapcsán. Mint írja, Spira Cvi Elimelech rabbi (1783–1841), aki korábban egy pár évig szintén munkácsi rabbi volt, Mose Isserles krakkói rabbira (1530–1572), a RöMÁra, a Sulchán áruch társszerzőjére hivatkozva2 azt írja3, hogy Dávid királyi pajzsára egy hétkarú menóra volt festve”. Ehhez még hozzáteszi Cháim Elázár rabbi, hogy sehol a Talmudi vagy midrási irodalomban nem szerepel, hogy Dávid pajzsának hatágú csillag formája lett volna, sőt egyáltalán nem szerepel ez a jelkép sehol mint vallási szimbólum. Igaz azonban, tesszük hozzá, hogy a RöMÁ véleményén kívül arról sincs írásos forrás, hogy menóra lett volna a pajzson.
A munkácsi rebbe a fentihez még hozzáteszi, hogy „ha még találnánk is forrást a Dávid-csillag ősi eredetére, akkor sem illik ma ezt a szimbólumot használni, főleg nem zsinagógában látható helyen szerepeltetni, mivel ez a cionisták és az ő hittagadásuk szimbólumává vált. Hallottam nemzedékünk egy nagy rabbijáról, aki emiatt távolíttatta el a Dávid-csillagot a Tóra bársonyruhájáról vagy a frigyszekrény függönyéről, annak ellenére, hogy réges-régóta ott voltak”. A munkácsi rebbe nem nevezte meg a kérdéses rabbit, de egy szemtanú beszámolója alapján tudjuk, hogy Slomó Halberstam rabbiról (1847–1905), a galíciai bobowai rebbéről van szó4. A vallásos anticionista táborban a mai napig gyakran idézik a munkácsi rebbének ezt az írását a kérdésről.
Ezzel együtt a bobowai rebbével ellentétben sok más haszid rebbe zsinagógájában továbbra is szerepel a Dávid-csillag, nem mint cionista szimbólum, hanem mint egy olyan ősi jelkép, ami az őket megelőző rebbéknél is szerepelt, így úgy gondolják, nem lenne helyes eltávolítani őket.
A cionisták ragaszkodása a Dávid-csillaghoz
Ezzel szemben a cionista tábor írói mindenféle misztikus magyarázatot hoztak arra, hogy miért lett volna hatágú csillag formája Dávid pajzsának, a mágen Dávidnak. Ezek azonban mind modern kori magyarázatok, amiknek nincs korábbi forrása.
Tény, hogy felbukkan a hatágú Dávid-csillag egy Olaszországban található zsidó sírkövön, amely nem régebbi, mint a 6. század, ugyanakkor ebből a korból ismerünk egy spanyolországi zsidó sírt, amelyen ötágú csillag, vagyis pentagram szerepel. A Dávid-csillag ezek mellett megjelenik régi zsidó kabbalisztikus művekben is, más mágikus szimbólumokkal együtt, mint pl. a Ráziél hámálách (Ráziel, az angyal) című könyvben is5. (lásd lenti kép)
Gyakran felcserélődik azonban a hatágú az ötágú csillaggal, illetve van olyan eset is, ahol az eredeti kéziratokban nem szerepel a szimbólum, csak későbbi példányokba került bele6.
A hexagram
A munkácsi rabbi fent említett állításához, miszerint a hatágú csillag sehol nem szerepel mint zsidó vallási szimbólum, hozzá kell tenni, hogy a hatágú csillag, a két egymásba fordított háromszögből kialakuló hexagram nemcsak egy kizárólagos zsidó vallási szimbólum, hanem valójában egymástól függetlenül sok más kultúrában és vallásban is megjelent.
A legrégebbi leletek, melyeken előfordul, nem a zsidósághoz kapcsolódnak, hanem más ókori kultúrákhoz, ahol mágikus védelmi szimbólumként jelenik meg. Megjelenik a magyar kereszténységben és az iszlámban is, ahol „Salamon pecsétje”-ként is ismert, míg a magyar heraldikában leggyakrabban nemesi pajzsokon fordul elő7. A hindu vallásban is használják, Indiában mai napig találkozhatunk vele.
Érdekes, hogy Teitelbaum Mózes (1758–1841), a sátoraljaújhelyi csodarabbi egy nyomtatásban is megjelent régebbi káméáinak (amulett) közepén látható a Dávid-csillag, de a későbbi kiadásokban nincs benne. Talán a cionizmus elleni indulat miatt kivették?8 (lásd a lenti képeken)
Dávid-csillagos zászlók Prágában és Budán
A Dávid-csillag az utóbbi évszázadokban már egyértelműen a zsidósággal azonosított szimbólummá vált, zsidó nemzeti jelképként.
Elsőként a prágai zsidók használták ilyen kontextusban, amikor 1354-ben I. Károly cseh király (a későbbi IV. Károly német-római császár) engedélyt adott nekik, hogy saját zászlajuk legyen: innentől a prágai zsidók lobogója a vörös alapon látható aranyszínű Dávid-csillag volt.
Bár a prágaival ellentétben a budai zsidóknak nem maradt fönn zászlaja, a leírásokból úgy tudjuk, hogy saját lobogójuk alatt vonultak Mátyás király és Beatrix királyné esküvői menetében 1476-ban, amelyre „Dauid wappen”, vagyis Dávid pajzsa vagy jelvénye és más zsidó szimbólumok, valamint a Smá Jiszráél ima első mondata volt ráhímezve. Sok történész ez alapján véli úgy, hogy a budai zsidóknak is Dávid-csillagos zászlója volt.
Ez az állítás azonban nem állja meg a helyét.
Négy különböző leírás van a fenti eseményről, és háromban található részletes leírás a zászlóról, amelyek Komoróczy Géza Források és dokumentumok című könyvében magyar fordítással együtt olvashatóak. Idézném az idevágó részeket magyarul: „Volt náluk egy vörös zászló, erre arany bagolyláb volt festve, öt karommal (funff spitzen), ez alatt 2 arany csillag, fölötte egy zsidókalap…”9; „…vörös zászló alatt, amelyre egy bagolyláb volt himezve öt karommal, alatta két aranycsillag, fölötte pedig egy zsidó aranytiara (süveg, kalap)…”10; „…egy értékes zászlót is vittek magukkal, ezen aranybetűkkel fel volt irva héberül: Schina israhel, azaz Halljátok, Izrael fiai. És mellette egy pajzson volt egy bagolyláb (truttenfuess), Dávid jelvénye és három arany csillag, és a pajzson egy zsidókalap, egészen bearanyozva, (körötte) arany lángokkal”11. Ezen a harmadik helyen12 azt írja a szerkesztő: „Vagy Drudenfuess, »boszorkányláb«; akár az akár ez, valójában mindenképpen hatágú (!) csillag (Dávid-csillag); lásd még fentebb, #24/a”. Az utalás a fenti13 megjegyzésére vonatkozik, ahol azt írja az „öt karommal”-ra: „1+5: a hatágú csillag (mint alább, #24/b-ben stb. is)”. Ebből kiderül, hogy két különböző forrásban is szerepel, hogy ötágú csillagról van szó, és azt pedig át kell értelmezni, hogy valójában 5+1, vagyis hatágúról van szó. Ami nem nagyon valószínű. Mivel már láttuk, hogy a régi zsidó irodalomban gyakran szerepel az ötágú csillag is, ezért nincs valódi okunk az ötágúból hatágút alkotni. Ezek szerint egyáltalán nem biztos, hogy Budán az általunk ismert hatágú Dávid-csillaggal díszített zászló alatt vonultak a zsidók.
A fent említett Gersom Scholem-féle cikkben így szerepel ez a magyar fordításban: „Mint a krónikás írja, a zsidók vörös zászlóval vonultak a király elé, amely zászlón »ötsarkú boszorkányszög volt látható, alatta pedig két aranycsillag egy zsidókalap (Judenhut) fölött«. Nem világos, hogy az aranycsillagok hatszögek voltak-e, de lehetséges”. Scholem eredeti héber nyelvű cikkében, ami 1948-9-ben jelent meg a Luách Hááretzben, ott egyértelműen fogalmaz: „két ötágú csillag volt, és nem Mágén Dávid!” (nem tudom, hogy Scholem később finomította a véleményét vagy nem pontos a magyar fordítás).
A Dávid-csillag ma egyértelműen zsidó szimbólum, de továbbra sem tulajdonítunk neki vallási jelentőséget vagy szentséget.
1 Divré Torá 1. kötet 92. paragrafus; 2 Torát háolá 1. rész 20. fejezet végén; 3 Igrá döpirká 176. paragrafus; Bné Jiszászchár, kiszlév-tévét 2:40–41.; 4 Árzé Lövánon 75. oldal; 5 Amszterdam 1701, 44b.; 6 lásd minderről részletesen Gershom Scholem: „Dávid pajzsa: Egy jelkép története”, in: A kabbala helye az európai szellemtörténetben – Válogatott írások I. 171–200. oldal; 7 https://hu.wikibooks.org/wiki/Heraldikai_lexikon/Csillag.; 8 Az első kép Oláh János: Egy 19. századi eredetű kámeáról című tanulmányból 313. oldalból származik. A másik kép Otcrot Jiszmách Mose könyvből 380. oldal. Mindkét kiadványban nincs jelölve, hogy hol és mikor jelent meg a káméá.; 9 117. oldal; 10 119. oldal; 11 124. oldal; 12 322. lábjegyzet; 13 305. lábjegyzet; 14 186. oldal; 15 Lásd uo.; 16 Lásd Sánim risonot 215. oldal 7. lábj.; 17 Széfer hászichot 5748 2. kötet 629. oldal 54. lábjegyzet.
A Rebbe elveszett kutatása
A Dávid-csillag témájában a lubavicsi Rebbe is komoly kutatásokat végzett a ’20-as években. Az érdeklődését egy bizonyos Alekszandr Vasziljevics Barcsenko professzor (1881–1938) keltette fel, aki a fejébe vette, hogy felfedezi a kabbala titkai és főleg a Dávid-csillag titkát. Ennek kapcsán 1925-ben Leningrádban az akkori rebbéhez, Joszéf Jichák Schneerson rabbihoz fordult segítségért, aki későbbi vejéhez, Menáchem Mendel rabbihoz irányította.
Az Early years című, a Rebbe életének első részét feldolgozó könyvemben14 idéztem a Rebbe édesanyjának visszaemlékezését arról, hogy fia három hónapot töltött a témával és egy nagy beszámolót is írt a professzor kérésére a kabbala és a csillagászat alapján. Még két évvel később is számontartották ezt az ügyet és amikor az akkori rebbét, Joszéf Jichák rabbit letartóztatták, a GPU nyomozói a kihallgatás során külön kitértek arra, hogy mit tud mondani a Bárcsenko professzorhoz fűződő kapcsolatáról15. Bár kollégáimmal sok erőfeszítést tettünk, hogy felleljük ezt a művet, sikertelenül, hisz Bárcsenko professzor később kegyvesztett lett a Szovjetunióban, kivégezték és levéltári anyagának nyoma veszett16.
A Rebbe egy 1988-as beszédben egy pár szóban említette a professzorral való kapcsolatát17, de sehol más az 1920-os évek után keletkezett és fennmaradt írásaiban nem találtunk állásfoglalást vagy véleményt a Dávid-csillag eredetéről vagy jelentőségéről.
Megjelent: Egység Magazin 34. évfolyam 176. szám – 2024. május 30.