Tunéziai zsidóság? – Első hallásra ellentmondásosan hangozhat e kérdés, főleg belegondolva abba, hogy miként lehet képes a diaszpórában élő zsidók egy csoportja politikai hányattatásoktól nem mentes korszakunkban egy iszlám államvallású országban megmaradni, vallási életet folytatni, ráadásul épp Észak-Afrikában. Vajon mindez pedig azt vonja maga után, hogy e zsidók anyanyelve az arab, és okirataik is arab nyelvűek? Mégis, ha fellapozunk bármilyen, Tunéziáról szóló útikönyvet vagy turistáknak készült prospektust, azonnal szembetűnik az ország délkeleti partszakasza mentén elhelyezkedő üdülőparadicsom, Jerba szigete, melynek fő látványossága egy bizonyos El-Ghriba zsinagóga…
Leendő orientalista lévén nyelvtudásom elmélyítése érdekében kerültem Tunéziába 2002. októberében egy több mint fél éves tanulmányi ösztöndíj keretében. Már kiutazásom előtt feltett szándékom volt a fenti kérdésekre valamirevaló választ keresni, s kíváncsiságtól hajtva elhatároztam, megpróbálok eljutni a helyi zsidó közösséghez, megnézni helyzetüket, életvitelüket. Én is mindössze annyit tudtam róluk, amennyit könyvem írt, illetve azt, hogy egy lubavicsi rabbi is tevékenykedik az országban.
Megérkezésem a másfélmilliós lélekszámú, az iszlám mércéjével mérve nagyon szabadelvű fővárosba, Tuniszba, már szolgált némi meglepetéssel. Iskolám az új városrész egyik sugárútján helyezkedett el, a francia gyarmati időkben épült zsalus ablakokkal és kovácsoltvas erkélykorlátokkal kirakott házsor egyikében. Az épület tőszomszédságában pedig egy zsinagóga állt! Impozáns méretével, kupolaalakú tetejével, óriási Dávid-csillaggal a homlokzatán, és egyenruhás, géppuskával felfegyverzett rendőrökkel mind a négy sarkán. Szemközt az utcán egy hentesbolt volt látható, melynek falára jól olvashatóan, héber betűkkel is ki volt írva: „kóser”…
A Szent Földről útra kelt első zsidó telepesek a mai Tunézia területére való érkezésének pontos ideje ismeretlen. A mai közösség állítása szerint őseik Efrájim törzséből származtak, akik i.e. 586. után elkerülve a babilóniai fogságot, elmenekültek Nebukadnézár seregei elől, és évtizedeken át nomád életmódot folytatva vándoroltak a sivatagban. Mivel többé nem térhettek vissza az Ígéret Földjére, Észak-Afrikában telepedtek le. Újabb hullám érkezhetett a Második Jeruzsálemi Szentély lerombolása nyomán (i.sz. 70.), s ezt követték a századok során Spanyolországból és Palesztinából az üldöztetések elől menekülő bevándorlók. Annyi azonban tagadhatatlanul látszik, hogy az egyik legrégebbi diaszpórai zsidó közösséggel állunk szemben. Kezdetben a fő lakhelyükül választott Jerba szigetén élő berber őslakosság vendégszeretően fogadta őket, ez pedig vallási életük kibontakozásához vezetett. Az időszámításunk szerinti második század végén, a rómaiak által behozott kereszténység veszélyes ellenlábasa lett a judaizmusnak, nem voltak ritkák az üldözések, a templomok és szent könyvek égetése sem. A 7. század második felében megjelenő arab hódítók, és az általuk hozott új vallás, az iszlám, államvallássá tétele, javított a zsidók helyzetén, toleranciát, egyenlő jogokat biztosított számukra.
A II. Világháború alatt a tunéziai zsidók és muszlimok közötti példás összetartásnak köszönhetően a közösség nem esett áldozatául a Hitler-i bűnök embertelenségének, „mindössze” 50 kg aranyat erőszakolt ki tőlük hadisarcként a náci kollaboráns Vichy-i állam. A váltságdíjat szállító repülő azonban nem érhette el rendeltetési helyét, egy szélvihar a tenger habjai közé süllyesztette, legénységgel, kinccsel együtt.
Ezektől eltekintve, az iszlám térhódításának kezdetétől egészen 1957-ig, a Tunéziai Köztársaság megalapításáig, a zsidóknak saját bíróságaik voltak, amelyekben zsidó bírók rendezték a közösség vitás ügyeit a Mózesi törvényeknek megfelelően. Ezt követően az állami intézmények megújulása révén a mai napig a zsidókra is ugyanazok a törvények vonatkoznak, amik a köztársaság többi állampolgárára.
De milyen is Jerba szigete, melyet az első bevándorlók letelepedési helyükül választottak? Az ország délkeleti partszakasza mentén elterülő közel 500 km2 alapterületű sziget, melyet mintegy háromezer éve lakják őslakos berber törzsek, kiknek vendégszeretetét a legendás Odüsszeusz is megízlelhette, mikor kikötött a Lótuszevők Szigeteként ismertté vált, későbbi Jerbára.
Megjelent: Egység Magazin 14. évfolyam 53. szám – 2014. augusztus 3.