Csütörtökön támuz 17. böjtjével kezdetét veszi a három gyászhét, amely a Szentély pusztulására és a zsidó nép történelmi tragédiáira emlékeztet.
Július 2-án, csütörtökön kezdődik támuz 17-e böjtnapja, amellyel kezdetét veszi a zsidó naptár egyik legmegrendítőbb időszaka, a három gyászhét. A böjtöt követő hetekben a zsidó hagyomány a Szentély pusztulására és a zsidó népet ért történelmi tragédiákra emlékezik.
A zsidó hagyományban támuz 17-e nem csupán egy böjtnap. Ezzel a nappal kezdődik a bén hámécárim (héberül: „a szorongattatások között”), jiddis nevén a dráj vochen, vagyis a három hét gyászidőszaka, amely egészen áv 9-éig tart. Ez az időszak a zsidó történelem legsúlyosabb katasztrófáira emlékeztet, mindenekelőtt az első és a második jeruzsálemi Szentély pusztulására.
A három hetet egy böjt nyitja és egy még szigorúbb böjt zárja le. A két dátum között a hagyomány fokozatosan erősödő gyászt ír elő. Sokan ilyenkor nem tartanak esküvőket, kerülik a zenés mulatságokat, a gyász legsúlyosabb napjaihoz közeledve pedig további korlátozásokat is vállalnak.
Öt tragédia támuz 17-én
A böjt alapját a Misna Táánit traktátusa adja, amely szerint öt súlyos esemény történt ezen a napon.
Az első Mózeshez kapcsolódik. Amikor lejött a Szináj-hegyről a kőtáblákkal, azt látta, hogy a nép az aranyborjút imádja. A csalódás és a bűn súlya miatt összetörtek a kőtáblák, amelyek az Örökkévaló és Izrael szövetségét jelképezték.
Ugyanezen a napon szűnt meg az első Szentélyben a mindennap kétszer bemutatott állandó áldozat, a korbán támid, mert az ostrom alatt álló Jeruzsálemben már nem maradt több áldozati állat. Bár a Szentély még állt, legfontosabb szolgálatát már nem tudták teljesíteni.
Támuz 17-én törték át Jeruzsálem falait is. Ez volt az a fordulópont, amely néhány héttel később a Szentély pusztulásához vezetett.
A Misna azt is feljegyzi, hogy egy Aposztomosz nevű tiszt elégetett egy tóratekercset. A történészek és a bölcsek máig vitatják, pontosan ki volt Aposztomosz, illetve melyik tekercset pusztította el, de a tett a Tóra elleni támadás szimbólumává vált.
Az ötödik tragédia Menáse király nevéhez fűződik, aki bálványt állított fel a Szentélyben, és ezzel súlyosan meggyalázta Izrael legszentebb helyét.
A három gyászhét a Szentély pusztulásához vezet
A gyászidőszak áv 9-én éri el tetőpontját. A hagyomány szerint ezen a napon született meg az ítélet a pusztai nemzedékről, amely a kémek rossz híre miatt nem léphetett be Izrael földjére. Ugyancsak ezen a napon pusztult el előbb az első, majd évszázadokkal később a második jeruzsálemi Szentély.
A Misna ehhez a naphoz köti Bétár városának elestét is a Bár Kochbá-felkelés idején, valamint azt, hogy a rómaiak felszántották a Templom-hegyet, jelképesen is megpecsételve Jeruzsálem pusztulását.
A gyász reménnyel párosul
A zsidó hagyomány szerint a gyász célja az önvizsgálat és a lelki megújulás. A próféták azt tanítják, hogy eljön az idő, amikor ezek a böjtnapok öröm- és ünnepnapokká változnak. Imádkozunk azért, hogy ez mielőbb, még napjainkban valósuljon meg a megváltással és a harmadik Szentély felépülésével.
A böjt pontos időpontját a zsido.com oldalán találja naptárunkban.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.