Nyolc évtized múltán újra találkozott egymással a magyar holokauszttúlélő és az amerikai katona, aki 1945-ben felszabadította őt Buchenwaldban.

2025 júniusában különleges találkozásnak lehettek tanúi a Los Angeles-i Soá Alapítvány munkatársai. Itt ölelhette meg ismét Jack Moran, az amerikai hadsereg egykori katonája Andrew Rothot, azt a magyar holokauszttúlélő zsidó férfit, akit 1945. április 11-én a buchenwaldi koncentrációs tábor felszabadításakor látott először. A találkozást az alapítvány szervezte, amely elkötelezetten gyűjti a túlélők és tanúk történeteit, mielőtt azok végleg feledésbe merülnének.

A magyar holokauszttúlélő családját kivégezték 

Jack Moran mindössze tizenkilenc éves volt, amikor belépett a táborba. A látvány, amely fogadta, máig élénken él az emlékezetében: legyengült, éhező emberek, akiknek sürgős orvosi ellátásra volt szükségük. Andrew Roth ekkor tizenhét éves volt. Magyarországon, Penészleken született, egy hagyományhű zsidó család gyermekeként. A deportálások idején családjával először egy romániai gettóba, majd Auschwitzba került, ahol már az első napon elszakították szeretteitől. Édesanyját és testvéreit még aznap meggyilkolták.
Roth ösztönösen az idősebb férfiak csoportjához csatlakozott, és azt állította, hogy idősebb a valós koránál, így munkaképesnek nyilvánították. A túlélés érdekében később is minden leleményére szüksége volt. Ételt szerzett az őrkutyák maradékaiból, átmászott a villanypásztoron, és hónapokat vészelt át fűtetlen barakkban. Végül Buchenwaldba került, ahol Elie Wiesel is vele egy blokkban volt. Wiesel visszaemlékezése, az „Éjszaka” című mű, sokban átfed Roth saját élményeivel.

– YouTube

Enjoy the videos and music you love, upload original content, and share it all with friends, family, and the world on YouTube.

Az újjászületés

A felszabadulás pillanatát Roth „újjászületésként” írta le. Azóta minden évben április 11-én ünnepli a születésnapját.

„Újjászülettem” – mondta Roth, aki a háború után a párizsi magyar nagykövetségen dolgozott. Később Los Angelesbe költözött, ahol először egy másik holokauszt-túlélő szőnyegkereskedésében vállalt munkát, majd saját vállalkozást indított. Ma is aktív ingatlanbefektetőként dolgozik, két gyermeke és két unokája van.

Moran számára 1945. április 11. szintén felejthetetlen nap maradt:

„Ez egy csoda volt” – idézte fel. – „Jó érzés volt vigaszt nyújtani ezeknek az embereknek, és megosztani velük az élelmiszeradagunkat.”

Moran 17 évesen vonult be a hadseregbe, és 1944-ben került Nyugat-Európába. Első ütközete során, a Saar-völgyben, négy legközelebbi barátját vesztette el.

„Nagyon szomorú volt… az emberek úgy hullottak, mint a legyek” – mondta. – „Annyi fiatal katona esett el, de ezt a háború velejárójaként fogtuk fel, és mentünk tovább. Nem volt választásunk.”

Az ardenneki offenzíva idején – ez volt a német hadsereg utolsó nagy támadása a nyugati fronton – Moran hat napot töltött egy befagyott lövészárokban.

„A harmadik nap után már nem volt élelmünk, a havat ittuk víz helyett” – emlékezett. – „Halálosan féltem, átfagytam. Holttestek vettek körül, de nem tudtunk elmozdulni. Velük együtt kellett túlélni.”

A 33 fős századából mindössze ketten tértek vissza élve az Egyesült Államokba. A háború után Moran Milwaukee-ba költözött, majd végül Los Angelesben telepedett le, ahol egy sörfőzdében dolgozott. Három gyermeke, három unokája és négy dédunokája van.

„Önmagában csodával határos, hogy túléltem” – mondta. Az elmúlt húsz évben Moran rendszeresen felvette a kapcsolatot elesett katonák családtagjaival, hogy lelki támaszt nyújtson számukra.

„Igazi öröm számomra, hogy vigaszt adhatok nekik” – fogalmazott.

Hasonló örömmel töltötte el az is, hogy találkozhatott Roth-tal, akit ma már „igazán jó barátként” emleget.

A találkozás mindkét férfi számára mély érzelmi töltettel bírt. A közös történet, a közös emlékek és a közös trauma egy olyan köteléket hozott létre közöttük, amelyet sem az ińdő, sem a távolság nem tudott megbontani. Az ilyen találkozások arra emlékeztetnek, milyen fontos megőrizni és továbbadni a múlt hiteles tanúságtételeit.
Forás: postguam.com

További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.