Bo, avagy a szabadság ára

Nemzeti ünnepek

Július 14-én rombolták le a Bastille-t, e nap a franciák legnagyobb nemzeti ünnepe. Németország egyik legnagyobb ünnepe fiatal ünnep: a német egység napja, sokan ünneplik még a reformáció napját nem csak vallási ünnepként. Olaszországban a XIX. században kiáltották ki az olasz egységet, és azóta a kikiáltás napja a legfontosabb nemzeti ünnep. Ünneplik még a köztársaság napját és a felszabadulás napját. Az USA legnagyobb ünnepe a XVIII. századi Függetlenség napja, fontos ünnep még a Hálaadás és Kolumbusz napja. Az angolok Őfelsége születésnapját és Szent György napját ünneplik. És Magyarország? Március 15. a szabadságharc ünnepe, október 23. a köztársaság ünnepe, augusztus 20. nagyon fontos, de változó hagyományú ünnep. A népek nagy ünnepei nagyrészt vallási ünnepek, a nemzeti ünnepek egy-két kivétellel pedig pár száz éves múltúak, és arról szólnak, hogy valamit megszüntettek vagy valami megszületett (kikiáltották a köztársaságot, aláírták a függetlenségi nyilatkozatot). De már abban a hazában éltek, ahol ma is, és nemzeti önazonosságukat a beszélt nyelv determinálta.

A zsidó nemzet ünnepe

E heti szakaszunkban olvashatunk a rabszolgaságból való megszabadulásunkról, a kivonulásunk első perceiről. Niszán 15. a zsidó nemzet születése! Niszán hó 15-én, teliholdkor, csütörtökön, 3334 évvel ezelőtt fizikailag szabadok lettünk.

A mi ünnepünk, a kivonulás napja talán a világ legrégebbi nemzeti ünnepe. Mi vagyunk az egyetlen nép, aki azt ünnepli, hogy honnan jött, és nem azt, hogy hová érkezett. (Jó, lehet, a honfoglalás a fontosabb). A mi ünnepünk nemzeti és vallási ünnep is. Történelmünk vallássá magasztosult. A zsidó nép születése a szabadulással kezdődött. E szabadságot ünnepeljük Peszáchkor, de mindennapi imáinkban is állandó visszatérő gondolat Egyiptom és a szabadságunk.

A szabadság ára

Hát ennyire fontos a szabadság? Igen, az egyik legfontosabb dolog. A mi szabadságunk az állattartók, a legelőt keresők szabadsága. A mi szabadságunk a sivatagban vándorlók, a vizet keresők szabadsága.  A mi szabadságunk a vándorlók szabadsága. A mi szabadságunk az Istentől kapott szabad választás szabadsága, a hitet választók szabadsága. Mert Isten nem csak Egyiptomot győzte le. Amikor azt mondta, hogy „Kivezetem őket erős kézzel és kinyújtott karral”, akkor ebben az is benne van, hogy saját népe ellenállását is le kellett győznie: a kishitűséget, a letargiát, az opportunizmust, az asszimilációt. A népnek le kellett mondania a húsos fazékról, az egyiptomi kultúráról, egyfajta biztonságról, a bálványimádásról. Egyiptom számunkra jelkép; minden elnyomás, galut, erőszakos asszimiláció jelképe. Azért vagyunk az Örökkévaló népe mind a mai napig, mert a húsos fazekat, ha nehézségek árán is, de el tudtuk hagyni. Azért tudtunk fennmaradni, azért tudtunk kiválasztott nép lenni, mert megfogadtuk az Örökkévaló 3334 éve kelt parancsát: „…és beszéld el a Te fiadnak azon a napon, mondván: Ez azért van, amit az Örökkévaló velem cselekedett, midőn kivonultam Egyiptomból! És legyen ez a parancs jelül karodon és emlékeztetőül szemeid között, hogy az Örökkévaló törvénye legyen szádban, mivelhogy erős karral vezérelt ki téged az Örökkévaló Egyiptomból. És őrizd meg ezt a törvényt a maga időszakában évről évre.”

Szabadságunkért cserébe azt kérte az Örökkévaló tőlünk, hogy nemzedékről nemzedékre adjuk tovább a történetünket, a történelmünket, hitünket, a sok-sok törvényt, a szokásokat és az Isten és a nép közötti szövetségkötés ismeretét. Ez a kiválasztottságunk, ez az egyedülállóságunk. Bölcseink azt mondják, hogy a Jóisten tfilinjében a következő, Dávid király imájából (2Sámuel 7:23.) vett mondat áll: „És ki olyan, mint a Te zsidó néped, egyedülálló a földön?”

Lefkovics Péter