1. Kipa/jármülke
A zsidó fiúk és férfiak kerek, horgolt, vagy hímzett anyagból, selyemből, illetve bársonyból készült kipát hordanak a fejükön. Ez a
fejfedők legelterjedtebb típusa, jiddis szóval nevezik kapedlinek is. A kipa jelentése kupola, nevét természetesen a formájáról kapta. Vannak, akik a jiddisben használt jármulká/jármülke kifejezést az arámi „jirá málká” – a királytól való félelem kifejezésből eredeztetik, mivel a férfiak többek közt azért viselik a fejfedőt, hogy elismerjék Isten uralmát.
2. Jesiva
A héber lásevet, ülni szóból származik. A jesiva zsidó oktatási intézmény, melyben a diákok együtt ülnek (innen a név) és Tórát, Talmudot, valamint más zsidó szövegeket tanulnak és tanulmányoznak. Ezt se nevezhetjük modern találmánynak: a tórai történeteket kiegészítő midrás elmondja, hogy Noách (Noé) fia, Sém jesivát alapított az özönvíz után, és itt tanultak ősapáink, Ávráhám, Jicchák (Izsák) és Jáákov.
Az ősi Izraelben, majd később Babilóniában, Spanyolországban, Európa más területein virágzott az élet a jesivákban. Ma nagyobb fiúk és férfiak oktatására szolgáló intézményt értünk alatta. Lányok számára működtetett megfelelője az ulpená és a midrásá.
3. Askenáz
A bibliai Noách egyik dédunokája az Askenáz nevet viselte a Tóra szerint. A felsorolás, melyben ez a név szerepel, összesen hetven nevet tartalmaz, és bölcseink szerint tőlük ered az ősi világ hetven népe. Németországot, ahol a középkorban nagyszámú zsidó közösség telepedett le, askenázzal azonosították. A német és észak-francia területeken virágzó zsidó központok jöttek létre. Az innen származó, e területek szokásait követő zsidókat nevezik askenázi zsidóknak, ők alkotják a mai zsidóság egyik jelentős csoportját.
Nyelvük többnyire a jiddis valamely dialektusa volt az elmúlt évszázadokban, manapság úgy is lehet valaki autentikus askenázi, hogy nem beszéli a mámelosnt, az „anyanyelvet”.
4. Szfárádi
A szfárád szó héberül azt jelenti: Spanyolország. Szfárádi: spanyolországi, spanyol. Zsidók a bibliai idők óta élnek Spanyolországban. Ovádjá próféta már említett olyan zsidókat, akik Spanyolországban élnek és majd a jövőben visszatérnek Izrael Földjére.
A spanyolországi zsidó közösség egykor virágzó és gazdag volt. A középkorban innen származtak a legnagyobb zsidó gondolkodók, bölcsek és héber nyelvű költők, köztük például a Rámbám (Mose ben Maimon, Majmonidesz). Az 1150-es muszlim hódítás, később a katolikusok térnyerése és az inkvizíció évszázadokon át számos zsidót kényszerített menekülésre. Amerre csak menekültek, magukkal vitték jellegzetes szokásaikat és nyelvüket, a ladinót. A spanyolországi zsidók végső kiűzetésére 1492-ben került sor az uralkodópár, Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella rendeletére.
5. Jeke
Senki ne gondolja azt azonban, hogy ha ismeri az askenázi és a szfárádi „felosztást”, akkor már át is látta a zsidó világot.
A szfárádi zsidók számtalan kisebb, egymástól jól elkülöníthető csoportra tagolódnak, és akkor még nem is említettük a jemenieket, az etiópiai betá Jiszráelt vagy a ma már csak igen kis számban élő, sajátos szokásokkal rendelkező görögországi romanióta zsidókat.
Természetesen az askenáz zsidóság is több kisebb csoportra oszlik, közéjük tartoznak a meghatározhatóan németországi eredetű jekék. A vitatott eredetű kifejezés magában hordozza a rájuk is jellemző német precizitást és pontosságot, és Izraelben tágabb értelemben, származástól függetlenül mindenkire használják, akinek lételemét jelentik e jellemvonások.
6. Oj
Bár sokan azt gondolják, hogy ez a felkiáltó szócska jiddis eredetű, valójában a Bibliából származik és pontosan azt jelenti, amire ma használjuk: „jaj”.
Amikor a filiszteusok, Izrael népének ellenségei vereséget szenvednek a zsidóktól, így szólnak (1Sámuel 4:7): „oj lánu” – jaj nekünk.
Az oj szócskát gyakran kiegészítik egy-egy, a jelentést nyomatékosító szóval, és így használatos az „oj vej” (héber és arámi), az „oj gevált” (héber és jiddis) és az „oj vej iz mir” (héber, arámi és jiddis) jaj nekem, szörnyű jelentéstartalmú kifejezés is.
6. Ajvé, córesz
A córeszt persze mindig lehet fokozni, ahogy az a zsidóság történelmében számtalan alkalommal beigazolódott. A córesz a héber „cárot” – gondok, bajok kifejezés askenáz kiejtéssel a jiddis nyelv részévé vált megfelelője. A héber eredeti egyébként a keskeny, szűk jelentésű „cár” szó többes számú alakja. A córesz alatt általánosságban a zsidókat sújtó csapásokat értjük. Amikor valaki panaszkodik, hogy micsoda córesz van, akkor tudhatjuk, hogy igazán rosszul áll a szénája és komoly problémákkal kell szembenéznie, és ezt így is mondhatja, hatalmas sóhajtás kíséretében: ajvé (oj-vej), córesz.
7. Bli néder
A kifejezés szó szerint azt jelenti: eskü nélkül. Az eskü – héberül néder – igen komoly jelentőséggel bír a zsidóságban. A zsidó év legszentebb napja, jom kipur böjtje előtt mindenkinek le kell mondania az eskütételeiről, a véletlenekről is, ez a hátárát nedárim szertartása és jom kipur böjtjét is a kol nidré minden eskü kezdetű ima vezeti be. Annak érdekében, hogy biztosítsuk, még véletlenül sem veszi senki eskütételnek a szavainkat vagy ígéretünket, szokás hozzátenni: bli néder, megcsinálom, bli néder, találkozunk.
8. Chucpá
Szemtelenség. Leo Rosten, a Jiddis örömei című könyv írója a következőképpen definiálja ezt a kifejezést, mely több nyelvbe, köztük a magyarba is utat talált „hücpe” formában: „Ha valaki megöli az apját és az anyját, majd azzal adja át magát a bíróságnak, hogy árva”. A szó egyébként korántsem modern találmány, már a rabbinikus irodalomban is találkozhatunk vele. A Talmudban (Kidusin 33a) például az egyik sokat emlegetett bölcs, Rává bosszankodik azon, hogy fedetlen fejű férfit látott az utcán, ami kimondottan szembement a korabeli szokásokkal. A Talmud idézi a bölcset: „Mennyi chucpá van ebben az emberben!”
9. Davka
Akibe elég hücpe szorult, az bizony dafke is csinál dolgokat. A modern héberben is használt, a magyarba is átszivárgott dávká, „direkt, szándékosan, csak azért is, pontosan” kifejezés az arámiból származik. Hogy miért nem tudunk egyetlen megfelelővel szolgálni? Mert ez a szó annak megfelelően váltogatja a jelentését, hogy éppen milyen szövegkörnyezetben és milyen hangsúllyal mondja ki valaki.
10. Sámesz
A héber sámás szó szolgát, kiszolgálót jelent, ennek askenáz kiejtéssel használt jiddis változata a sámesz. Jiddis szóval így nevezik a zsinagóga rendjéért felelős embereket, és ez a neve a hanukijában égő kilencedik lángnak, melyet magyarul szolgagyertyának mondanak.
Címlapkép: frockintstock
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.