BIBSINFO – „A HÁTTÉRINFÓ”

„A Bibsinfó célja kideríteni, mit tud és mit gondol az utca embere a zsidóságot érintő témákról” – olvasható a videósorozat leírásában, melyet a zsido.com oldalon tavaly év vége óta rendszeresen láthatnak az Egységes Magyar Izraelita Hitközség (EMIH) facebook-oldalának követői. A projektről Horváth Ivettel beszélgettünk. 

Honnan származik az ötlet, amely alapján a Bibsinfó megszületett?

Alapvetően szerettünk volna a zsi­dó valláshoz, tradíciókhoz és a zsi­dó köz­élethez kapcsolódó kérdésekben tájékoztató jellegű anyagokat ké­szíteni. A zsido.com-on eddig is rend­kívül hasznos írások jelentek meg, valamint átfogó tudástár is rég­óta elérhető az oldalon. Sőt, a „Kér­dezd a rabbit” rovaton keresztül bár­ki felteheti a benne felmerülő kér­déseket, tehát nagyon színes és egyben megbízható információ­hal­maz érhető el az érdeklődők szá­má­ra. Mi arra gondoltunk, hogy mind­ezt megelevenítjük és videós for­mában dolgozzuk fel, hogy minél többekhez eljuthassanak ezek az információk. Ugyanakkor kérdés volt, hogy vajon honnan kell kez­denünk? Mennyire tájékozott „az utca embere” a zsidóságot il­le­tően? Ekkor merült fel az ötlet, hogy ötvözzük a kettőt: elsőként kér­dezzük meg az embereket, mit tud­nak és mit gondolnak egy adott kér­désben, majd ezután a témában ad­junk rövid és érthető tájékoztatást a videóink végén.

Miket kérdeztek?

Igyekszünk minél átfogóbb kérdéskört érinteni. Egyrészt fontosnak tart­juk, hogy a zsidósághoz kötődő ál­talános és alapvető fogalmakról szü­lessenek tájékoztató anyagok – például mi a kipa jelentősége és miért viselik a zsidó férfiak, vagy mit jelent az, hogy valami kóser. To­vábbá aktualitásokra is fókuszálunk; a legelső videónkat például épp Hanuka előtt készítettük el, így ak­kor az ünnepről kérdeztük a járókelőket. A kérdések kiválasztásakor ter­mészetesen az is szempont, hogy az adott téma valamelyest „benne le­gyen a levegőben” és olyasmit ves­sünk fel, amiről feltehetően van né­mi előismeretük az embereknek vagy legalábbis ismerős lehet számukra.

Hogyan készültök fel rá?

Az adott kérdésekben előzetesen pró­bálunk alaposan felkészülni, és utánaolvasunk a kapcsolódó té­mák­nak. El kell ismernem, hogy bi­zo­nyos esetekben előfordult, hogy szá­munkra is szükséges volt, hogy tisz­tázzuk vagy felelevenítsük az ala­pokat egyes, amúgy általában evi­denciaként kezelt kérdésekben. De a helyes válaszokat illetően mindig egyeztetünk Köves Slomó rabbival is, így tényleg megbízható és el­lenőrzött információkat osztunk meg a nyilvánossággal.

Milyen jó vagy épp emlékezetes válaszokat hallottatok?

Az utcai helyszín előnye, hogy nagyon sokféle emberrel találkozunk, így minden alkalommal sokféle vá­lasz is születik. Egyrészt néha na­gyon megdöbbentő szembesülni mindazzal, ami a köztudatban él a zsi­dósággal kapcsolatban. Például ami­kor arra kértük az embereket, hogy becsüljék meg a magyar zsidó közösség létszámát, a többség jel­lemzően a valós adat hétszeresét vagy tízszeresét mondta. Természetesen vicces és megmosolyogtató vá­laszokat is rendszeresen kapunk. Ami­kor a kóserságról kérdeztük a járókelőket, valaki azt mondta, hogy a „kóser disznóhúst” annak feldolgo­zá­si módszere különbözteti meg a „nem kóser disznótól”; más pedig mu­zulmán népviseletként határozta meg a kipát vagy éppenséggel a „kisiparosok” rövidítésének hitte. Mind­ezek mellett sajnos az is előfordult, hogy szomorú képet nyertünk az amúgy alapműveltséghez tar­tozó témákban. Amikor például Je­ruzsálem múltját helyeztük középpontba, úgy tűnt, hogy fiatalok és idősek körében egyaránt nagyon nagy a történelmi alapismeretek hiánya.

Te mit tanultál a sorozatból?

Számomra óriási meglepetés volt az emberek nyitottsága. Azt hittem, hogy ha a zsidóságról kérdezzük őket, sokan nem állnak szóba velünk,  vagy kezdetben legalábbis zár­kózottak lesznek. Viszont nagyon kevés visszautasítást kapunk, nem jellemző a rosszindulat megnyilvánulása és alapvetően barátsá­go­sak az emberek. Ugyanakkor ta­nulságos azt látni, hogy sokan nem merik azt mondani, hogy „nem tu­dom”. Sokszor látható, hogy nem tudják a helyes megoldást vagy fogalmuk sincs a témáról, de az előze­tes ismereteikből merítve mégis mon­danak egy választ – többnyire té­vesen.

A videókban szándékosan vág­já­tok össze ezeket a helytelen vá­la­szo­kat úgy, hogy azok többségben legyenek?

A projekt elején több ismerősöm is meg­kérdezte ugyanezt, azaz hogy kész­akarva a rossz válaszokra fóku­szá­lunk-e a videók összevágásakor? De azt kell mondanom, hogy nem, mind­ez sajnos a valós arányokat tükrözi. Az utcán forgolódva tény­leg elenyésző kisebbségben aka­dunk olyan személyekbe, akik kép­ben vannak a témákat illetően. Ez amúgy szintén tanulságként szol­gált számomra: legtöbben nem tud­ják a helyes választ – amivel alap­ve­tően nincs mindig gond – viszont nem is kérdeznek. Ritkán fordul elő, hogy valaki arra kér minket, árul­juk el neki a helyes választ. A videók készítésekor ezért csak meg­erősödött ben­nem, amit még egy egyetemi oktatótól hallottam ko­rábban: „az in­telligens ember nem tud min­dent, viszont kérdez”. És részben a Bibsinfónak ez is célja: elérni és tá­jékoztatni azokat is, akik amúgy nem szeretnek vagy nem mernek kér­dezni. Sosem a kigúnyolás vagy meg­szégyenítés a cél; szeretnénk köz­érthető, ugyanakkor interaktív anya­gokat készíteni. Természetesen ez néha figyelemfelhívó vagy adott eset­ben vészjelző hatású is lehet, hi­szen egyfajta „visszacsatolásként” rá­mutat arra, hogy a zsidóságnak van még feladata az ismeretterjesztésben.

Várhatunk folytatást, vannak jö­vő­re vonatkozó terveitek?

Természetesen, hiszen nagyon sok té­ma van még a tarsolyunkban. Ér­demes minket követni a jövőben is, mert újabb izgalmas témák kö­vet­kez­nek! Az eddigi részek alapján ugyanis egy dolog már egészen biztossá vált: szükség van a folytatásra.

 

Négy babona a zsidókról

 

A lyukas lepedő

Elterjedt tévhit, hogy a zsidók lyukas lepedőn keresztül élnek házaséletet. A tévhit valószínűleg abból ered, hogy a szomszédok nem tudták mire vélni a zsidó háziasszonyok által kiteregetett rituális alsóneműt, a ciceszt. Ez egy négyszögletes, sarkain rojtokkal ellátott ruhadarab, melyet a férfiak az ingük alatt viselnek, és amelynek közepén a fej átbujtatására szolgáló lyuk van. A férjet és a feleséget a szexuális együttlét során elválasztó lepedő nemhogy nem előírás, de valójában ellenkezik is a háláchával.

 

Szarvas-patás zsidók

Számos antiszemita karikatúrán láthatjuk a zsidókat szarvakkal-patákkal, ördögként ábrázolva. Ugyancsak közismert Michelangelo alkotása, melyen szarvakkal a fején ábrázolta Mózest. A két ábrázolás, és így számos babona, mely a zsidókat az ördöggel azonosítja, ugyanabból a félrefordításból fakad. „Izrael fiai pedig látták Mózes arcát, hogy sugárzott Mózes arcának a bőre és Mózes visszatette a fátyolt az arcára, amíg nem bement, hogy beszéljen vele.” Jeromos bibliafordítása során azonban a héber „karan” sugárzik szót „keren”-nek olvasta, ami viszont szarvat jelent. Így került Mózesre, majd innen áttételesen minden zsidóra szarv – ami egy logikai ugrással már a patát és az ördögfarkat is magával hozta.

 

büdös zsidók…

Az előző babona folyományaként annyira szorosan az ördöghöz kötötték a középkorban a zsidókat, hogy elvárták: kénköves szaguk legyen, mint ahogy a poklot elképzelték. Akinek nem volt kénes szaga, az bizonyára keresztény vérben fürdött, hogy lemossa azt magáról.

 

Zsidó összeesküvés

Napjainkban is igen népszerűek a zsidó összeesküvésről szőtt elképzelések. A világuralomra törő zsidók Hollywoodtól, a pénzügyi világon át az illuminátusokig mindent irányítanak az antiszemita propaganda hívei szerint. A nagy világméretű zsidó összeesküvés gyökereit természetesen szintén a középkorban kell keresnünk: a babona szerint a rabbik minden évben Spanyolországban gyűltek össze, hogy megvitassák: abban az évben melyik keresztény város lakóit áldozzák fel rituális célokra. A 19. században kezdett az emberáldozatról a világ pénzügyi leigázására terelődni a figyelem, melynek leghíresebb példája a Cion Bölcseinek jegyzőkönyve. Ez a hamisítvány a mai napig képezi antiszemita spekulációk alapját.