Betegek a zsidó gének?

 

Október elseje a Gaucher-kór világnapja, melyen erre a ritka, ám az askenáz zsidók között kiugróan gyakori betegségre és kezelésére hívják fel a figyelmet. A világnap alkalmából ezzel a betegséggel és a zsidó népességet sújtó további genetikai kórképekkel ismerkedtünk meg. A téma egyik legnagyobb hazai szakértőjével, dr. Pfliegler György habilitált egyetemi docenssel Steiner Zsófia beszélgetett.

– Mik a jellegzetesen a zsidó népességet érintő betegségek?

– A világ népei közti különbségek nemcsak az étkezési szokásokban, a bőrszínben, a termetben vagy éppen az írásra használt betűkben, hanem sok egyéb dologban is tetten érhetők, a vallástól a betegségekre való eltérő hajlamig. A zsidó népességben számos örökletes kórkép például sok más népcsoporthoz viszonyítva gyakrabban fordul elő. Tudni kell azonban, hogy ezek a kórképek nagyon sokszor nem mindig ugyanazon mutáció következtében, de mégis hasonló vagy akár azonos tünetekkel más népességekben is megtalálhatók.

Vannak a teljes zsidó népességet és vannak inkább csak egy-egy ágát érintő kórképek. Az előzőre példa a cisztás fibrózis vagy a Tay-Sachs kór, mely utóbbit mi magyarok szeretjük Tay-Sach-Schaffer kórként is emlegetni, hiszen egyik első leírója Schaffer Károly budapesti ideggyógyász professzor volt a múlt század elején. Cisztás fibrózisban vagy régebbi nevén mukoviszcidózisban a szervezet külső elválasztású mirigyei károsodottak, sűrű és funkcio­nálisan elégtelen lesz a veríték, az emésztő nedv, a nyálka, amely a tüdőktől a gyomorbélrendszerig érinti a szervezetet. Autoszóm re­cesszív öröklésmenetű, tehát mind­két szülőtől a hibás gént kell örö­kölni ahhoz, hogy a tünetek kialakuljanak. A betegség azonban nem a zsidó származásúakban a leggyakoribb: az észak-európai népességben kifejezetten gyakori, háromezer újszülöttből egyet érinthet. A másik említett példában, a Tay-Sachs kórban, a központi idegrendszer, tehát az agy és a gerincvelő károsodott. Szintén autoszóm recesszív öröklésmenetű. Csecsemőkorban, fiatalkorban és felnőttkorban kiteljesedő formái ismeretesek, amely felosztás nem ritka más, örökletes eredetű kórképekben sem. Előfordulása a dél-louisianai, kitűnő konyhájáról ismert ún. cajun népességben és francia származású kanadaiakban is ismert, azonban, noha a tünetek lényegében azonosak, a háttérben más mutációk állnak.

Az askenázi zsidók esetén is több jellegzetes genetikai károsodás veszélye fenyegethet. Ilyen pél­dául az alacsony termettel, nap­fény iránti túlérzékenységgel, arc­torzulással, daganatokra való fogékonysággal és még más tünetekkel is járó Bloom-szindróma vagy a siketséget, vese- és szembetegséget jelentő Alport szindróma, a bizonyos kö­tőszöveti gyengeséggel járó szind­rómák és még számos más, igen változatos tüneteket okozó kór­kép. A Bloom-szindróma volt egyébként az első, amelyben az USA-ban engedélyezték a genetikai szűrés eredményének közvetlenül a megrendelővel való közlését.

A szefárd ág jellegzetes kórképei közül néhány: heveny gyermekkori májelégtelenség, ataxia teleangiektázia, amely mozgászavarral, szellemi hanyatlással és a kisereknek, például a szemfehérjén jól megfigyelhető tágulatával jár. A poliglanduláris autoimmun betegség, azaz a belső elválasztású mirigyek elleni antitestek termelődése is előszeretettel jelenik meg ebben a népcsoportban. A sor hosszú, hiszen mintegy félszáz kórképet sorol fel az angol nyelvű Zsidó Genetikai Betegségek (Jewish Genetic Diseases) honlap.

 

– A számos kórkép közül miért emelik ki a Gaucher-kórt?

– A ritka és főként a genetikai eredetű ritka betegségek az elmúlt évtizedekig jó esetben az orvosi könyvek alján szereplő, apróbetűs „érdekességekként” lettek csak feltüntetve. A változás a szemléletben a tudomány, mindenekelőtt a biokémia, a genetika, majd a molekuláris genetika és a gyógyszeripar ugrásszerű fejlődésével indult meg. Jól példázza ezt a Gaucher-kór, amely 40-60 000 szülésenként fordul elő, de az Ashkenázi zsidók körében ez a szám 1:800-hoz szülésenként. Az idegrendszert nem érintő, ún. 1-es formája messze a leggyakoribb, a betegek kezelés nélkül is megérik a felnőttkort. A kiemelt érdeklődést több minden magyarázza. Ezek: a jellegzetesen nagy lép és máj, a sokszervi érintettség igazi diagnosztikai kihívás több orvosi szakágnak. Ma már megoldott a Gaucher-kórnak a születés előtti felismerése. Ide tartozik azonban az is, hogy a betegség kóroktanának, a genetikai eltéréseknek és a biokémiai következményeknek megértése odáig vezetett, hogy ma több eredményes enzimpótló vagy éppen a hiányzó enzim következtében felszaporodó kóros anyagot (tárolási betegség!) más módon csökkentő terápiás lehetőség van a kezünkben. Tovább fokozza az érdeklődést, hogy a Gaucher-kór hajlamosít olyan, nem ritka betegségek előfordulására is, mint a rosszindulatú daganatok vagy a Parkinson-kór. Nem konkrétan a Gaucher-kór esetében, de általában „jót szokott tenni” egy betegség iránti érdeklődésnek, ha egy-egy híres ember szenved tőle és például egy támogató alapítványt hoz létre, amelyhez azután többen csatlakoznak. Emellett a politika felismerése sem elhanyagolandó, például az Európai Unió jelenlegi és megelőző két költségvetési ciklusában is kiemelt terület volt az ún. ritka betegségek.

 

– Hogyan és mióta zajlik ezeknek a kutatása?

– A ritka betegségek kutatásának kezdete nem jelölhető ki egy időpontban, mert a ritkaságok, érdekességek, megfejtetlen esetek és tudományos kérdések a régmúlt orvosait is foglalkoztatták. Másrészt igaz, hogy a mai értelemben vett tudományos értékű kutatásra eleink szabatos és sokszor igen pontos leíró diagnózisait követően csak az utóbbi néhány évtized fejlődése adott lehetőséget, ahogy fentebb is utaltam rá. A ma Gaucher-kórnak nevezett betegséget egyébként 1882-ben írta le először doktori disszertációjában Philip Gaucher, és 1905-ben Brill már ezen a néven emlegette. A felhalmozódó anyagot 1934-ben Anghion azonosította, okát, az enzimhiányt pedig 1965-ben Brady és munkatársai, a kódoló gént 1981-ben Ginns és munkatársai fedezték fel, az első, hatásos enzimpótlásra pedig Barton 1990-es úttörő cikke után nyílt lehetőség. Az első és az utolsó időpont közt valamivel több mint 100 év telt el. A szer gyors elérhetőségében (1991-ben már engedélyezte az egyesült államokbeli egészségügyi hatóság, az FDA) a néhány évvel azelőtt elfogadott ún. „árva gyógyszerek” törvénynek döntő szerepe volt, mert lehetővé tette, hogy az általában érvényes igen szigorú és időigényes út jelentősen rövidebb legyen.

A Gaucher-kór és még több más kórkép, örömmel hallottuk, már gyógyítható, de legalábbis a folya­mat lassítható.

– Melyek gyógyíthatóak és melyek nem azok? Magyarországon melyeknek a gyógyítására van lehetőség?

– A kérdés nem könnyen vála­szol­ha­tó meg, mert, mint utaltam rá, egy adott betegségen belül (így a Gaucher-kórban is) előfordulnak gyógyítható, tünetmentessé vagy -szegénnyé válható formák és terápia rezisztensek is. Általában azonban elmondható, hogy minél hamarabb kerül egy kórkép felismerésre, annál nagyobb esély van rá, hogy például a lerakódó, felhalmozódó kóros anyagcsere-termékek ne okozzanak maradandó károsodást. Ezért is van nagy jelentősége a ritka betegség központoknak, a Ritka Betegségek Világnapjának, a betegszervezeteknek (mint például hazánkban a RIROSZ-nak) és az olyan elkötelezett vezető-mindeneseknek, mint például dr. Pogány Gábor, az említett szervezet elnöke. Nagyon fontos a jogalkotó és fenntartó, finanszírozó szervezetek valamint a gyógyszergyártók együttműködése is. Hazánkban, Európában is példamutatóan alakul a ritka betegek ellátása annak ellenére, hogy vannak nehézségek és „természetesen” siránkozni is illik. Két tényadat: hazánkban a nagyértékű enzimpótló kezelést minden arra jogosult beteg megkapja, a ritka vérzékenységek faktorpótlásában pedig Európa élvonalában vagyunk. A gyógyszerköltségek csak ebben a két betegcsoportban mintegy 20 milliárd forintot tesznek ki…

 

– Miért pont a zsidóknál gyakoriak ezek a ritka kórképek?

– A genetikai kórképek általában gyakoribbak azon közösségekben, amelyek zártak és a rokonházasságoknak nagy a lehetősége, amihez nem feltétlenül kell, hogy a házasulandó családok tudjanak rokonságukról. Ez a zsidókon kívül más esetekben is így van, jó példa rá egy nagyon ritka vérzékenység, a XIII-as véralvadási faktor hiánya, amely például az Irán délkeleti részén élők között sokkal nagyobb, mint más helyein a világnak. Egy adott, zártabb területen/közösségben való halmozott előfordulás valamennyi autoszomális recesszív          örök­lődésű kórképre igaz. Ennek magyarázatára többféle el­képzelés szü­letett, mint például az, hogy a beteg, korán elhalt gyermekek szülei, mintegy „kompenzá­lásként” több gyer­meknek (a hibás gént hordozónak) adnak életet vagy, hogy a heterozigóta állapot (tehát amikor csak egy kóros gén van, de az egyén látszólag egészséges) esetleg valamilyen előnyt jelent a túlélésben, de más lehetőségek, mint például az „alapító hatás” is szóba jön.

 

– Amerikában és Izraelben már házasság előtt lehe­tősége van a pároknak, hogy kiszűrjék, mely betegségeknek a hordozói, hogy csök­kentsék a születendő gyerekek be­tegségének kockázatát. Van-e erre Magyarországon is lehetőség? Melyek a javasolt vizsgálatok?

A házasság, illetve megfoganás előtti hordozó szűrésre többféle lehetőség van és nagyon jó eredményekről is beszámolnak. Éppen a már többször említett idegrendszeri degeneratív kórképben, például a Tay-Sachs kórban az askenázi zsidók közt végzett kiterjedt szűrés jelentősen csökkentette az új esetek számát, úgyhogy azok ma már inkább a korábban az ún. alacsony (vagy annak gondolt) kockázati csoportokban fordulnak elő. Minden szűrést, különösen ritka betegségekben azonban csak célzottan érdemes végezni, jelen esetben például, ha mindkét szülő nagy valószínűséggel hordozó, hiszen olyan drága vizsgálatoknak, amelyeknek a találati aránya egy a néhány százezerhez, nincs létjogosultsága. Az Egyesült Államokban és Izraelben sincs ez másképp. Változatlanul a sajnos mindinkább háttérbe szoruló alapos és mind a vizsgált személyre, mind a családjára kiterjedő kórelőzmény-felvétel kellene, hogy legyen ez az elsődleges szűrő. Ezt egy részletes fizikális vizsgálatnak kell(ene) követnie, olyan személy által elvégezve, aki tudja, hogy mit keres, s csak ezután jöhetnek a képalkotó és laboratóriumi, majd a célzott (drága, személy- és eszközigényes), például génfeltérképezési, mutáció kereső vizsgálatok. A trend manapság sajnos nem mindig ez.

Az asszisztált (mesterséges) megtermékenyítés technikája lehetővé teszi, hogy az in vitro „előállított” embriókat megvizsgálják, s, ha hordozzák a kóros géneket – megöljék. Ez azonban – véleményem szerint – bizonyosan nem a járható út. Miért? Érdemes csak felidézni, hogy hány, küllemében vagy esetleg egy-egy képességében betegsége miatt „csökkent értékű” ember mit adott a világnak a süket Beethoventől a vak Miltonon át a magatehetetlen Hawkingig.

 

Dr. Pflieger György Foglalkozása: a Debreceni Egyetem, Klinikai Központ Ritka Betegségek Szakértői Központjának munkatársa, az ERN Tagállami Testületi képviselője CSALÁD: házas,  3 leány édesapja

 

A cikk az Egység magazin 99. számában jelent meg. Az Egység magazin legújabb számát keresse a Keren Or Központban (1052 Budapest, Károly krt. 20.) vagy a Kóser Piacon (1074 Budapest, Dohány utca 36.) Ha érdekesnek találta írásunkat, és szeretne még több zsidó témáról olvasni, csatlakozzon előfizetőink táborához! Előfizetésért kattintsonhttp://fizetes.zsido.com/ujsag.php oldalra.