1897. elul 15-én (akkor szeptember másodikára esett ez a nap, idén augusztus 23-ra) a fehéroroszországi Lubavics faluban új jesiva nyitotta meg kapuit. Vajon hány fiú lépett át ezen a kapun aznap izgatottan vagy aggódva, hogy az ötödik lubavicsi rebbe, Sálom Dovber Schneerson rabbi iskolájában tanulhasson? Oroszországszerte számolatlanul lehetett akkoriban kisebb-nagyobb jesivákat találni, de a Rebbe Rásábként ismert haszid vezető új talmudi iskolája eltért ezektől. Ez volt az első olyan jesiva, ahol a hagyományos tananyag mellett és azzal egy egységben, intézményes keretek között tanulhatták a bócherek, vagyis a jesiva-növendékek a haszidizmus tanításait.
A jesiva huszonnégy évig működött Oroszországban: 1921-ben a szovjet üldöztetés elől Lengyelországba telepítették át. Már az első két évtized alatt is diákok ezreit nevelte ki, köztük generációjuk hírneves bölcseit és rabbijait. Sochetek és szóferek, mohelek és melámedek – vagyis rituális metszők és tóramásolók, körülmetélők és tanítók mellett „egyszerű” zsidók is kikerültek padjaiból, akik aztán mindennapi életükben vitték tovább a haszidizmus fényét.
Nem a lengyelországi költözés volt az egyetlen a jesiva életében: Lengyelországon belül többször volt szükség a jesiva bővítésére, és elkezdődött annak az iskolahálózatnak a kiépítése, amelyhez mára már nagyjából ezer, többé-kevésbé független tagintézmény tartozik. A II. világháború alatt Shanghaiban lelt menedéket a központi jesiva, majd végül New Yorkban vert gyökeret. Ma a nemzetközi Chábád mozgalom főhadiszállásán található jesivában 600 diák tanul egyszerre.
A Tomché Tmim jesiva megalapításának évfordulója emlékeztet bennünket is arra, hogy a gyerekek és a tanárok már készülődnek az új tanévre. A Rebbe Rásáb mindennél fontosabbnak tartotta, hogy eljuttassa az oktatás lehetőségét a legeldugottabb helyeken élő zsidókhoz is. Napjainkra ezek a szórvány zsidó közösségek nagyon megritkultak vagy éppen teljesen eltűntek. Ám hiába élünk közel egymáshoz, lélekben sokkal többen szakadnak el gyökereiktől. Minőségi zsidó oktatást nyújtani akár a saját gyerekeinknek, akár közösségünk kicsinyeinek, örökre szóló „befektetés”. Befektetés egy új generációba.
Megjelent: Gut Sábesz 23. évfolyam 49. szám – 2021. augusztus 19.