Hófehér lepelbe, vagyis a hagyományos marokkói dzsellabába burkolt, törékeny, ritkás szakállú alak néz vissza marokkói zsidó otthonokban egy falra akasztott képről. Nem más ő, mint Baba Száli, az „imádkozó atya”, akinek hilulája, vagyis halálozási évfordulója svát hónap 4-re esik.
Szent életű tóratudós, csodatévő kabalista, betegek meggyógyítója volt, aki számos reményvesztett embernek adta vissza a jövőbe vetett hitét és sokakat vezetett vissza a Tórához és a micvákhoz.
Szigorú megjelenéséhez végtelen szerénység és az Örökkévalóba vetett feltétlen hit társult, mélységesen megélt spiritualitása minden tettéből és szavából sugárzott. Az 1890-ben született és 1984-ben elhunyt Baba Száli, valódi nevén Jiszráel Abuchacera rabbi életéről itt, különféle csodatetteiről pedig itt írtunk.
Jiszráel Abuchacera rabbi különlegesen szent életet élt, rendkívül keveset evett és aludt, illetve különféle szigorításokat vett magára. Szombatonként például csakis olyan szavakat ejtett ki a száján, melyek a szombat micváihoz kapcsolódtak, például imák, tóraolvasás, tóratanulás, szombati dalok, semmi más nem hagyta el a száját. Ezt (természetesen nem szombaton) azzal magyarázta, hogy az Örökkévaló is, aki mint tudjuk, a szavaival teremtette a világot, megpihent a hetedik napon. Mit jelent az, hogy megpihent? Azt, hogy nem beszélt, ezen a napon nem teremtett a szavával. Ezért a Baba Száli sem beszélt ezen a napon.
A Baba Száli környezetében élők teljes mértékben hozzá voltak szokva látnoki képességeihez és csodatetteihez. Egyszer megtörtént például, hogy egy éhes látogató jött hozzá és beszélgetés közben a rabbi arra kérte a segédjét, hogy hozza be a látogatónak a halat a hűtőszekrényből. A sámesz kiment, belenézett a hűtőbe, de halat nem talált. A Baba Száli azt mondta, hogy nézze meg újra, ám a segéd ismét üres kézzel tért vissza. Akkor a rabbi azt mondta: „Kérlek nézd meg ismét”. Ez alkalommal alufóliába szépen becsomagolva nagy darab halat talált a segéd a hűtőszekrényben. Az rabbi erre azt mondta: „Én innen, távolról láttam, de ő onnan, közelről nem vette észre”.
Amellett, hogy csodálatos dolgokra volt képes, különlegesen érzékeny és szent ember volt, emellett legendás volt szerénysége és a nagy rabbik és tóratudósok iránt érzett mélységes tisztelete.
Amikor a Baba Száli, közösségének tagjait követve, 1964-ben Izraelbe költözött, Jávne városában telepedett le. Itt élt és működött rabbiként a Baba Száli veje, Ávráhám Abuchacera rabbi. Egy napon azonban különösen furcsa dolog történt. Baba Száli minden előzetes figyelmeztetés nélkül fogta magát és elköltözött Netivot városába.
Jávnéban volt egy kolel, vagyis már házas férfiak számára fenntartott intézmény, ahol szerény fizetés ellenében a férfiak egész nap Tórát tanultak. A kolel vezetője, egy tanult és jó nevű rabbi, összebarátkozott Baba Szálival. Gyakran látogatta meg a szent embert és sok mindenről beszélgettek. Egyszer egy ilyen beszélgetés során a kolel vezetője azt találta mondani, hogy a vilnai Gáon és a Báál Sém Tov tanulásának szintje között jól látható különbség volt. „A vilnai Gáon minden egyes témakör mélyére ásott le, míg a Báál Sém Tov nem merült el mélyen a háláchában és más mesterek döntéseiben” – magyarázta. Baba Száli megdöbbenéssel fogadta e szavakat. Bár a másik ember iránti tiszteletből egy szót sem szólt, ahogy a rabbi elhagyta a helyiséget, Baba Száli kijelentette: „Tilos egy olyan városban lakni, ahol nagyszerű mesterünkről, tanárunkról és vezetőnkről, Jiszráel Báál Sém Tov rabbiról ilyen dolgokat mondanak”.
Még azon a napon becsomagoltatta minden ingóságát és elhagyta a várost. Még Ávráhám rabbi, a veje könnyes kérlelésére sem hallgatott: „Tilos olyan helyen lakni, ahol tiszteletlen hangnemben beszélnek egy ilyen szent és nagyszerű emberről” – ismételte meg Baba Száli. Jávnéből egy egészen rövid időre Askelonba költözött, mivel ott élt az egyik gyermeke. Innen vándorolt tovább a hatalmas marokkói zsidó közösséggel büszkélkedő Netivotba. Itt élt 1970-től fogva, egészen 1984-ben, svát hónap 4-én bekövetkezett haláláig. Sírhelye Izrael egyik legkedveltebb zarándokhelyévé vált, melyet a halálozási évfordulón tízezrek keresnek fel.
Emléke legyen áldott!