Isten kegyelméből
Tisré hó, 5738., Brooklyn, N.Y.
Mrs. Setauket, N.Y.
Áldás és üdvözlet!
Levele már korábban eljutott hozzám, ám a kötelességeim miatt rám nehezedő nyomás és az e hónapban ránk köszöntött ünnepek miatt csak késedelemmel tudok válaszolni Önnek.
Levelében kifejtette, hogy véleménye szerint a zsidóságnak változnia kellene a modern időkhöz alkalmazkodva, és meggyőződése, hogy ez mind spirituálisan, mind a világi dolgok tekintetében az emberiség javát szolgálná.
Nyilvánvaló, hogy egy ilyen témát nehéz egy levélben megvitatni, és szükség sincs erre, hiszen a téma hatalmas irodalommal rendelkezik. Emiatt az alábbi bevezetőt követően néhány pontban foglalom össze meglátásaimat:
A természeti törvények megértése
Bár vannak, akik tévesen az ellenkezőjét állítják, mégis, az emberi tevékenység alapvetően a tapasztalat vagy tanulás által megszerzett tényeken alapszik. Az a tény, hogy a történések okai vagy hatásai nem mindig – vagy talán egyáltalán nem – érthetőek, nem igazán számít. Az orvostudomány remek példát szolgáltat erre: tesztekkel és tapasztalatokkal bizonyítják, hogy egy bizonyos kezelés hatékony, egy másik pedig káros. Annak ellenére, hogy az orvosok esetleg nem értik, hogy miért és hogyan működik a hatékonynak bizonyult kezelés, mégis azt alkalmazzák a betegek gyógyítása során, és teljes meggyőződéssel közlik a páciensekkel, hogy ez a bizonyos eljárás képes javítani az állapotukon. Természetesen a természeti törvények működésének megértése és az azokról való tudásunk elmélyítése mindig is foglalkoztatta az embereket, de nincs olyan épelméjű ember, aki csak azért nem alkalmaz egy hatékony kezelést, mert annak működési elve még nem tisztázott. Különösen így van ez egy járvány kitörése esetén, melytől Isten óvjon.
Természetesen minél gyakrabban igazolják egy eljárás hatékonyságát a megismételt tesztekkel és kutatási eredményekkel és minél régebben van az használatban, annál nagyobb meggyőződéssel és határozottsággal döntenek az alkalmazása mellett.
Az a szándék, hogy a Tórahű zsidóságot „a modern idők szelleméhez igazodva” változtassuk meg, egyáltalán nem a mai kor szüleménye, és nincs kapcsolatban a tudományos és technológiai fejlődéssel. Ez a törekvés magával a zsidósággal egyidős. Rögtön az után, hogy 3300 évvel ezelőtt a Színáj-hegyen megkaptuk a Tórát, a zsidó nép egyes elemei – a kor kihívásaira adott válaszként – változtatásokat akartak bevezetni. Hasonló próbálkozások meglehetős gyakorisággal történtek történelmünk során, mind a bibliai, mind a Biblia utáni időkben és a diaszpóra különböző országaiban. Abból a hamis feltételezésből indultak ki, hogy a zsidó vallás és az ellenséges közegben kisebbségként élő zsidó nép túléléséhez változtatásokra van szükség. Manapság olyan időszakban élünk, amikor ezt a feltevést próbára lehet tenni.
Új utak, régi utak
Mi történt azokkal, akik újfajta zsidósággal próbálkoztak, eltérve a Tóra és a parancsolatok szigorú értelmezésétől?
A zsidó történelem során feljegyzett minden olyan kísérlet, mely a zsidó vallás megváltoztatására irányult, igen rövid életűnek bizonyult, és legfeljebb két-három nemzedéken keresztül állt fent. A végeredmény mindig hasonló volt: bizonyos esetekben a változtatást elindítók ismerték be tévedésüket és tértek vissza az eredeti tanításokhoz, máskor pedig, előbb vagy utóbb, de teljesen elvesztek népünk számára.
Milyen kár, hogy ezt a vitathatatlan történelmi igazságot annyiszor figyelmen kívül hagyják az Egyesült Államokban, ahol bevezették a zsidóság kényelmes felosztását ortodox, konzervatív és reform irányzatokra. Gyakori, hogy valaki, aki a konzervatív vagy a reform közösséghez sorolja magát, Tórahű szülők gyermeke vagy unokája, és különféle módon igazolja azon kompromisszumokat, melyeket a zsidóság gyakorlásával kapcsolatban kötött.
Továbbá, ha figyelmesen vizsgáljuk a kialakult helyzetet, nem hiszem, hogy nagy számban találnánk olyan konzervatív vagy reform zsidót, aki képes meggyőződését két vagy három generációnál tovább átörökíteni. Az elkerülhetetlen végeredmény az, amit feljebb vázoltunk: egyfelől megannyi zsidó visszatér ősei hagyományához, másfelől látjuk a teljes beolvadáshoz vezető vegyesházasságok magas számát.
Azon feltevése, mely szerint a zsidóság megreformálása az emberiség javát szolgálná mind spirituálisan, mind a világi dolgok tekintetében meglehetősen irreleváns. Sohasem hallottam arról, hogy a szombat vagy a kóserság szigorú megtartása gátolna valakit abban, hogy kapcsolatot alakítson ki az emberiséggel, és azt sem értem, hogy a zsidó vallás előírásainak megváltoztatása miként szolgálná az emberiség boldogulását.
E témáról még rengeteget lehetne beszélni, ám egy levél keretei között ez nem lehetséges. Így tehát egy áhítatos jókívánsággal fordulok Önhöz, most, amikor ránk köszöntött a „megtérés tíz napja”, amelyről bölcseink szerint a próféta a következőket írja: „Keressétek az Örökkévalót, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!” (Jesájá 55:6.).
Adja Isten, hogy mindenki azon az úton keresse Őt, melyet világosan kijelölt ahhoz, hogy megtaláljuk, és ne tévutakon és kísérletezéssel, mely végzetes hatással lesz a saját és mások életére is.
A Tóra az, ami összetart
Miért keressünk új utakat, feltételezve, hogy azok talán jobbak lesznek, amikor itt van az idők próbáját kiállt, ősi út, mely iránytűként vezetett minket a zsidó történelem folyamán Ábrahám, Izsák és Jákob ősatyánk óta? Nem a tudomány, nem a filozófia, nem a nyelv, nem egy darab föld és különösen nem a környezet kulturális jellegzetességeinek átvétele volt az, mely egyben tartotta népünket és biztosította túlélésünket. Hiszen az előbbi dolgok mindegyike időtől és helytől függően változott. Az egyetlen dolog, mely állandó volt, az a Tóra és a parancsolatok betartása a mindennapi élet során – a szombat, a kóserság és a 613 parancsolat további elemei.
Arra is volt példa, hogy egyes előírásokat különböző (filozófiai, tudományos, társadalmi) nézőpontok szerint próbálták igazolni, ám a parancsolatok megtartása változatlan maradt, bárhol és bármikor is éltek a zsidók. Ez az, ami egyesítette és fenntartotta népünket az idők során.
A keménynyakú nép
Soraiból megértettem, hogy Ön és férje is vezető pozíciót foglalnak el közösségükben és felelősek az oktatási ügyekért. Felesleges kihangsúlyoznom, hogy ezek Isten adta lehetőségek, melyek nagy felelősséggel járnak, és melyekkel nagy érdemeket lehet szerezni.
Bizonyára egyetértenek azzal, hogy emberekkel és különösen gyermekekkel nem kísérletezünk, kiváltképp, amikor a következmények ennyire életbe vágóak. Továbbá lehet, hogy valaki a saját maga számára megelégszik a minimummal vagy az átlagossal, ám gyermekei számára a lehető legtöbbet szeretné nyújtani.
Ezt a levelet nyugodtan mutassa meg a férjének, hiszen megírta, hogy őt is nagyon érdekli ez a téma.
Megragadom az alkalmat, és mindkettőjük számára jó beíratást és bepecsételést kívánok, és sikereket ahhoz, hogy a Tórahű zsidóságot erősítsék. Az igazság tekintetében nem lehet kompromisszumokat kötni, sem kicsit, sem nagyot. A teljes igazsággal az igazság teljes hiánya áll szemben. Adja Isten, hogy mindketten e szellemben használják fel befolyásukat, azzal együtt, hogy ez bizonyos kényelmetlenségekkel járhat, bár ezek nem is mérhetőek ahhoz a nagyszerű élményhez, melyet az Isten által elrendelt küldetésünk beteljesítése jelent az életben, ami nemcsak a következő világban, hanem jelenlegi, földi életünkben is nagy jelentőséggel bír.
Népünket nem véletlenül nevei az Írás „kemény nyakú népnek”.
Nagyrabecsüléssel és áldással,
Megjelent: Egység Magazin 28. évfolyam 109. szám – 2018. augusztus 15.