A jegyespár története Izrael szimbóluma lett.
Milyen az, amikor egy egész ország, sőt, egy egész nép készül az esküvőre? Amikor hihetetlen lelkierővel feláll valaki egy tragédia után, és megmutatja a világnak, hogy minket nem lehet eltaposni? Vannak olyan hétköznapi hősök, akiket a tragikus körülmények emelnek ki az ismeretlenségből, hogy aztán felülemelkedve a személyes tragédiájukon az egész zsidó népet képviseljék: ezerféleképpen próbálnak megsemmisíteni minket, de újra felkelünk, és soha nem adjuk fel.
Szárá Tchijá Litman és Áriel Biegel történetének hatására tapinthatóvá vált az összetartás érzése az országban, olyan egységet teremtve, amely a világon sehol máshol nem képzelhető el, csak Izraelben.
Ugyanazon a napon, amikor a párizsi merényletek híre megrázta a világot, Izraelben is halálos áldozatokat követelő merénylet történt. Egy család hét tagja utazott lányuk leendő férjének sábát chátánjára. Ez az esküvőt megelőző szombat, amikor a vőlegényt utoljára hívják fel egyedülálló emberként a Tórához.
A várakozásteljes öröm azonban tragádiába fordult: amikor a Hevron közelében fekvő Otniel mellett hajtottak el a kocsijukkal, egy palesztin rendszámú autó megelőzte őket, és golyózáporral árasztotta el az utasokat. Ketten – apa és 18 éves fia – a helyszínen meghaltak, a család más tagjai megsebesültek. A fiút, akiben még volt annyi erő, hogy mentőt hívjon, talán meg lehetett volna menteni, ha a mellettük elhaladó Vörös Félhold mentősei úgy gondolták volna, hogy egy zsidó is ér annyit, hogy megálljanak, és ellássák a sérülteket. Az arab mentősök azonban segítségnyújtás helyett elhajtottak.
A történet vége azonban korántsem lett szokványos. A leendő házaspár nem halasztotta el határozatlan időre az esküvőjét. Sőt, nem is csendes, szűk körben megtartott szertartást mellett döntöttek. Válaszuk jellegzetesen izraeli volt. Néhány nappal a tragédia után bejelentették: az esküvőjükre meghívják az egész zsidó népet, hogy részt vegyenek az ünnepségen, és megmutassák, a terror nem töri meg Izrael népét.
Az eredeti időpontban sem maradt üresen a terem. Egy egész országra kiterjedő iskolalánc igazgatója felismerte, hogy ebben az időszakban, nagy szükség van azon üzenet megerősítésére, hogy az életünk értékes, és képesek vagyunk azt a maga teljességében megélni, a terrorfenyegetettség ellenére is. Ezért azon az estén, amikor az esküvőt kellett volna megtartani, hatalmas összejövetelt rendezett fiatal lányok és asszonyok számára, melyen több százan vettek részt. Az estén, amelyen nagy tekintélyű rabbik is beszéltek, több híres zenekar fellépett.
Gyász után esküvő
A gyászhét leteltével nem szűnnek meg a gyászolókra vonatkozó előírások (melyek egy évig tartanak), de könnyebbek lesznek. Így amikor felkeltek a sivából, a család tagjai rögtön az új esküvő szervezésének láttak neki – az egész nép közreműködésével. Létrejött egy nonprofit alapítvány, melyen keresztül ajándékokat gyűjtöttek nekik. Meglátogatta őket az izraeli mentőszolgálat, Vörös Dávidcsillag (Mágen Dávid Ádom) vezetője is, és átadta a családnak azt az új egyenruhát, melyet meggyilkolt fiuk, Netánel rendelt egy héttel a halála előtt. Netánel önkéntes mentős volt, ő volt az első, aki a helyszínre érkezett két héttel korábban egy hevroni merénylet után. Kezét a szúrt sebre szorítva állította el a vérzést, míg megérkezett a további segítség, ezzel megmentette a sebesült fiú életét. A mentős küldöttsége megígérte, hogy rengetegen vonulnak majd ki az esküvőre – így is tettek.
A párnak fényképészek ajánlották fel, hogy ingyen fényképeznek, zenészek, hogy ellenszolgáltatás nélkül szórakoztatják az egybegyűlt tömeget. A ceremúnia előtt néhány órával egy autókölcsönző cég teherautója állt meg a vőlegény jesivája előtt, és egy feldíszített autó gördült ki belőle, melyet a pár rendelkezésére bocsátottak a nagy napra. Egy másik autókölcsönző cég az esküvő utáni két hétre ajánlott fel számukra autót.
Az ország esküvője
A nagy nap november 26-án, csütörtökön érkezett el. A családot és a közeli barátokat este 7 órára várták, a nagyobb közönség pedig 10 órától csatlakozhatott az ünneplőkhöz. A tömeg nem is maradt el: több ezer ember özönlött a jeruzsálemi Binjánéj Háumá épületkomplexumhoz, annyian voltak, hogy sokan az utcán rekedtek, és ott táncoltak, énekeltek, teljesítve a házasulandók felvidításának micváját. Az ország minden részéből érkeztek vendégek. Megjelentek nagy rabbik és közéleti hírességek, köztük a miniszterelnök felesége, Szárá Netanjahu is.
És mi, kik ilyen ősöktől származunk,
nem csüggedünk, mi tovább harcolunk,
hisz biztatóan int a gyertyafény,
ne csüggedj Izráel, van még remény.