Az értelmezések háborúja

A 2017-es kutatás két, valószínűleg legérzékenyebb témájáról, az antiszemitizmus baloldalon tapasztalható erősödésének és Soros György megítélésének okairól a TEV kuratóriumának elnökével, Bodnár Dániellel Réti János beszélgetett.

– A közelmúltban éles vitát váltott ki Magyarországon a Soros Györggyel szemben folytatott kampány szokatlan intenzitása, erőteljes és sokakban kellemetlen asszociációkat keltő vizuális világa, személyeskedő hangvétele. Az a jelenlegi kurzus politikájával szembehelyezkedő politikusok, értelmiségiek egy része magától értetődő természetességgel hangoztatták, hogy a kommunikációs hadjárat voltaképpen burkolt antiszemita kampány. Ezzel szemben a kormány váltig hangsúlyozta, hogy üzeneteikkel csupán Magyarország érdekeit és a zsidó-keresztény kultúra értékeit védik a Soros György fémjelezte „az európai nemzetek érdekeivel szembehelyezkedő” támadásaival, és az ellenfelek érvek híján csupán előhúzzák az „antiszemita kártyát”, miközben ők épp a zsidóságot védik azzal, hogy felhívják a figyelmet a milliárdos migránsokkal kapcsolatos szélsőséges nézeteire. A mostani kutatás mintha ez utóbbi állítást látszana alátámasztani, hiszen – bár elképzelhető, hogy a célközönség nem vette az üzenetet –  a válaszadók elenyésző hányada asszociált csupán a zsidóságra Soros György neve hallatán…

– Egy adott személyiség, szervezet nyilvánosságban megjelenő reprezentációja mindig nagymértékben befolyásolja azt, hogy a nyilvánosság hogyan percipiálja, miként gondolkodik róla. Soros György esetében az egy magától értetődő tény, hogy nem zsidóként jeleníti meg magát, hanem a globális kapitalizmus képviselőjeként, illetve a nyitott társadalom elméletének terjesztőjeként, Karl Popper tanítványaként, különböző komplex kötődésű szervezetek finanszírozójaként. Ennek okán a társadalom legnagyobb részében sem, mint zsidó értelmeződik, hanem nagytőkésként, filantrópként, vagy mint public intellectual, vagyis a világban végbemenő politikai és gazdasági folyamatokról véleményt formálni mindig kész közéleti értelmiségiként. Esetleg, mint egész országok gazdasági folyamatait befolyásolni képes üzletember. Ezen, a nyilvánosságban megjelenő reprezentációk között egyáltalán, semmilyen formában sem jelenik meg a zsidóság. A megítélésében tehát döntő szerepet játszik saját öndefiníciója. Ugyanakkor persze lehetségesnek látszik az, hogy amint a társadalom egy része általában is hajlamos a saját projekcióit másokra vetíteni, és ilyen módon önkényes döntést hozni arról, hogy valaki mit jelenít meg, a világhírű üzletember esetében is tetten érhetünk ilyesmit. Ám ennél rendszerint és ez esetben is jóval hatékonyabban határozza meg a közvélekedést, ha valaki ismételten elmondja nagy nyilvánosság előtt, hogy kinek gondolja magát és konzisztensen ennek megfelelően is viselkedik.

– Soros György megjelenése a kér­dések között nem az egyetlen újdonsága a nemrég publikált kutatásnak. Mi az, ami a leglátványosabban változott a ko­rábbi vizsgálatokkal összehasonlítva?

– Az antiszemita érzületek számossága statisztikailag nem változott Magyarországon az elmúlt öt évben a kerekítési hibahatáron túl. Az antiszemita előítéletességet jellemző, 33-35 százalék körüli érték a társadalom egészén belül állandósulni látszik. Ami az elmúlt év során újdonságként megmutatkozott az az, hogy ennek a statisztikai értéknek a belső szerkezete átalakult. Rögtön hangsúlyoznom kell, hogy egy ilyen szerkezeti átalakulásról egyetlen év adatai alapján nagyon nehéz távlati konzekvenciákat levonni és tudományos alapossággal állítani valamit. Azt ugyanakkor minden további nélkül el lehet mondani, hogy a pártpreferenciák változásai hatással vannak arra, hogy milyen módon gondolkodnak az adott pártválasztók a zsidóság nyilvánosságban való reprezentációjáról.

További fontos kérdés, hogy a jobb- és a baloldali politikai közösségben egyaránt fennáll a holocaust fatique-nak, vagyis holokauszt fáradtságnak nevezett jelenség. Amikor a holokauszt és általában, az ezért viselt felelősség kérdése egy adott évben hangsúlyosabban jelenik meg a közbeszédben, ez a fajta fáradtság, a témával való túltöltöttség erőteljesebben érzékelhető, mint azokban az időszakokban, amikor hasonló emlékezetpolitikai témák ritkábban merülnek fel. 2014, a magyar holokauszt-emlékév nagyon jó példa ebből a szempontból, 2017 már kevésbé, a megítélésem szerint ezért lehetséges az, hogy a belső szerkezet változott inkább, és nem az antiszemitizmus mértékét jelző számok módosultak.

– A belső szerkezeti átalakulásoknak mi lehet az elsődleges oka? Milyen mértékben kapcsolódnak ezek különböző világpolitikai folyamatokhoz?

–  Feltehetően a biztonság vágyott érzete a hirtelen és nagy számban megjelenő migránsok esetén sokakban bizonyos fokú együttérzést eredményezett a nem kellőképpen integrált, többségében muszlim hátterű bevándorlók, gyakran a nyílt erőszaktól sem visszariadó fenyegetésének leginkább kitett zsidók irányában. Ezzel párhuzamosan elképzelhetőnek tartom, hogy a baloldali szavazók egyes csoportjai valamilyen módon a zsidók vélelmezett befolyásához kötik a migránsválság kevésbé demokratikusnak érzett kezelésének ügyét.