Egy kanadai bíróság közelmúltban meghozott döntése értelmében a lájk emoji egy szöveges üzenetváltásban jogi kötelezettségeket maga után vonó jelzésként értelmezhető. Mit mond erről a zsidó jog? Erre a kérdésre válaszol a chabad.org írása.
🍷A boroshordó jelzése
A zsidó jog szerint a tulajdonjog átruházása bizonyos tettek (héberül kinjánim) végrehajtása által történik meg. Az ingatlan átadása például a vételár kifizetése, illetve a szerződés aláírása nyomán lesz érvényes, a mozdítható tulajdon pedig azáltal, hogy felemelik, vagy arrébb teszik. A kinján formalizálhat bizonyos megegyezéseket is. A Talmud (Bává Meciá 74a) például a boroshordók megjelölésének szokásáról beszél. A szitumta néven ismert jel arra utal, hogy a hordót eladták. Bár a szokásos kinján – a hordó elmozdítása vagy a pénz kifizetése – még nem történt meg, a jel (akárcsak más, a kereskedelemben szokásos jelzések) egyértelművé teszi az eladás megtörténtét.
🤝Kézfogás
A Sulchán Áruch, a zsidó jog alapműve szerint (Chosen mispát 201:1-2) a fent említett szitumta valójában megfelel a kinjánnak, mivel egyértelműen kifejezi a vásárlásról való döntést, illetve a vételi szándékot. Vagyis bármely tett, melyet a társadalom elismer mint a vásárlási szándék kifejezése, elfogadható kijnánnak és a zsidó jog szempontjából érvényes. Ide tartozik a kézfogás, a lechájim, vagyis áldomás egy pohár ital fölött vagy a szerencse és áldás kívánsága a gyémántiparban.
👍 Lájkjel
Ha a társadalom a lájkjelet elfogadja a megegyezés, beleegyezés, elfogadás általános jeleként, akkor ez a jel olyan, mint a szitumta, vagyis a zsidó jog szempontjából érvényes az ezzel lezárt megegyezés.