Ismét kettős hetiszakaszhoz érkeztünk, melyek Mózes negyedik könyvének lezáró szakaszai. Ez a Mátot és a Mászé szakasza, melyek során a zsidó nép megérkezik végső táborhelyére, egészen a Szentföld határához. Az ötödik könyv, a Dvárim elsősorban Mózes beszédeit, az előző könyvek összefoglalását és további micvákat tartalmaz, és a negyvenéves vándorlás legutolsó pillanatait meséli el.

Így kezdődik a Mászé („utazások”) szakasz:

Ezek Izrael fiainak vonulásai, akik kivonultak Egyiptom országából seregeik szerint, Mózes és Áron által. Mózes pedig felírta kiindulásaikat vonulásaik szerint az Örökkévaló parancsára; és ezek az ő vonulásaik kiindulásaik szerint. (M.IV. 1-3)

Ezek után a Tóra felsorolja a pusztai vándorlás állomásait, az Egyiptomból való kivonulástól egészen a legutolsó táborhelyig, Rámszesztől a Jordán-folyó partjáig, Jerikóval átellenben. A listában összesen 42 állomáshely szerepel, a többség pusztán a nevével szerepel, néhány helyszín esetében pedig egy-egy fontos eseményt is megemlít a szöveg.

„Az Egyiptomból az Ígéret Földjére vezető út negyvenkét állomását minden egyes zsidó ember végigjárja a saját élete során. Ez a lélek útja attól fogva, hogy megérkezik a földre, addig, amíg visszatér a Forráshoz.” – mondta rabbi Jiszráel Báál Sém Tov. A hászidizmus alapítójának tanítása szerint a zsidók által bejárt negyvenkét útszakasz megfeleltethető annak a negyvenkét életszakasznak, melyeken az ember keresztülhalad az élete során. A születésünk olyan, mint a zsidó nép születése. A zsidók Egyiptomból való kivonulása olyan volt, mint a születés, amikor a gyermek a világra jön, hogy független emberként teljesíthesse az Örökkévalótól kapott feladatát. Az ember utolsó útja pedig olyan, mint a belépés az Ígéret Földjére, ami allegorikusan megfeleltethető az eljövendő világnak

Emellett azt is mondhatjuk, hogy ahogyan a zsidók utazásai közül néhányat elég névvel említeni, és vannak olyanok, melyeket ki kell emelni a különlegességük miatt, akár azért, mert kiemelkedően jó, vagy nagyon rossz események történtek ott, ugyanúgy a saját életünkben is vannak fontosabb, vagy kevésbé jelentős állomások. Vannak olyanok, melyek örömmel töltenek el, mások pedig sok szomorúságot okoznak. A feladatunk az, hogy megtanuljunk választani a jó és a rossz között, hogy életünk egyes fázisait, akármit is hoznak a számunkra, Isten parancsolatainak megfelelően élhessük meg. De ahogy látjuk a negyvenéves vándorlás alatt, elképzelhető, hogy válaszúton az ember rosszul mérlegel, és nem megfelelő döntést hoz. Ezek a rossz döntések visszavetették a nép haladását, és ennek volt köszönhető, hogy rövid vándorút helyett negyven évig kellett gyalogolniuk a pusztában.

A midrásból (Smot rábá 25:5) azt is tudjuk, hogy a manna 42 állomáson keresztül hullott a földre.

A negyvenkettes szám ezen kívül még egy másik, nagyon fontos helyen is felbukkan. Nem más ez, mint a kimondhatatlan istennév, mely pontosan 42 betűből áll. Az Örökkévalót többféle névvel illetjük, annak megfelelően, hogy melyik tulajdonságát akarjuk hangsúlyozni. Ezek közül a legszentebb a 42 betűs istennév, melyet a kohén gádol, a jeruzsálemi főpap is csak különleges alkalmakkor mondott ki. Ez volt az a Név, melynek erejével – a kabala tanításai szerint – Isten megteremtette az eget és a földet, az egész világot, és melynek misztériumával kihozott minket Egyiptom országából.

A Tóra első könyve első fejezetének első negyvenkét betűjéhez is kapcsolják e Nevet. A Tóra első betűje bét („B”), a 42. pedig mem („M”) – a kettő együtt kiadja a mem-bet, vagyis negyvenkettes számot. A kettő által közrefogott 42 betű adja ki ezt a különleges, csak az igazán szent életű emberek számára megismerhető nevet. Mások más istennévhez kapcsolják e számot. „Ehje éser ehje” – leszek, aki leszek, olvashatjuk Mózes második könyvében az Isten és Mózes között lezajlott párbeszédet (M.II. 3:13-14):

És mondta Mózes Istennek: Íme, én eljövök Izrael fiaihoz és mondom nekik: Őseitek Istene küldött engem hozzátok és ők azt mondják nekem: Mi a neve? Mit mondjak nekik? És mondta Isten Mózesnek: Leszek aki leszek! És mondta: Így szólj Izrael fiaihoz: „Ehje” [leszek] küldött engem hozzátok.

Az ehje szó/név itt kétszer jelenik meg, mindkettőnek 21 a számértéke, a kétszeri ismétlés által kapjuk meg ismét ezt a különleges számot, a negyvenkettőt. Az Örökkévaló így utalt Mózesnek a legszentebb, kimondhatatlan, negyvenkét betűs Névre.

A negyvenkettes számmal találkozunk egyébként például az ómerszámlálás során is, mivel ennyi napot számolunk peszách legvégétől sávuotig, a tóraadás ünnepéig. Ezen felül az Áná bekoách ima szövegének akrosztikonja is a negyvenkét betűs Nevet adja ki. Ezt az imádságot Hunjá ben Hákáná rabbi, híres misnai bölcs állította össze. 42 szóból áll. Többek között a péntek esti imában mondjuk el. Hét darab, hat szóból álló sor alkotja, vannak imakönyvek, melyekben a szöveg mellé kinyomtatják a szókezdő betűkből alkotott Nevet, melyet nem szabad kiejteni (nem is tudjuk, hogyan kell kiejteni, hiszen a héber nyelv csak mássalhangzókat jelöl), ám vannak, akik meditálásra használják az imádság elmondása közben.

A tóraolvasás után elmondjuk a Cházák, cházák venitcházek mondatot, mivel egy újabb tórai könyv végére értünk.

zsido.com

Bár Saul és Joel filmsorozata véget ért, a tavalyi magyarázatok természetesen idén is érvényesek. A Mátot-Mászé kettős hetiszakaszról szóló film megtekintéséhez és további magyarázatok megismeréséhez kattintson ide.