„És én kinyújtom karomat és sújtani fogom Egyiptomot minden csodatételemmel…és majd azután (a fáraó) elbocsát benneteket. Ekkor majd kedvessé teszem ezt a népet az egyiptomiak szemében és amikor távoztok – nem üres kézzel fogtok elmenni. Minden asszony kérni fog szomszédasszonyától … ezüst és arany tárgyakat és ruhaneműeket, fiaitok és lányaitok részére és így kiürítitek Egyiptomot” (2Mózes 3:20-23.). – ezt az ígéretet tette az Örökkévaló Mózesnek. Így is történt, a zsidók kincsekkel megrakva hagyták el szolgaságuk földjét. Csakhogy ez még hosszú idővel később is bántotta egyesek szemét… Így ír erről a Talmud (Naftali Kraus fordítása):
„Macedóniai Nagy Sándor idejében az alexandriai polgárok perbe fogták a zsidókat azon a címen, hogy adják vissza mindazt az aranyat és ezüstöt, amit annak idején kivittek Egyiptomból. A hellének, az újgörögök – akik az ősi Egyiptom jogutódainak tekintették magukat – úgy vélték, hogy a közel másfél évezrede, az egyiptomiak által a zsidóknak adott ajándékok – bíróságilag behajtható adósság. Az elévülés fogalmát figyelmen kívül hagyták, s Nagy Sándorhoz fordultak, hozza meg ő a döntést. Mivel az alexandriaiak követelésüket a Bibliára való hivatkozással nyújtották be Nagy Sándornak, természetesen a zsidók is ugyanerre a forrásra alapozva érveltek, miszerint, ha majd az alexandriaiak kiegyenlítik 600.000 rabszolga sok-sok éves munkájának bérét, akkor majd a zsidók is visszaadják a (kölcsön)kért tárgyakat. Nem került sor arra, hogy Nagy Sándor döntsön, a vádlók az érv hallatán kereket oldottak” (Szánhedrin 91.).
Ez mind szép, de hogy hogy kerül a csizma az asztalra – vagyis a peszáchi történet a Gut sábeszbe, amikor már sávuot is elmúlt? Hát úgy, hogy ezen a héten lesz
az évfordulója annak, hogy az alexandriai polgárok Nagy Sándornál mai kifejezéssel élve „bepróbálkoztak”. Bár a talmudi történetet gyakran csak egy tréfás anekdotaként meséljük egymásnak, van egy nagy tanulsága is: a történelem során a zsidókat számos igaztalan váddal illették és a legkülönbözőbb hamis indokkal próbálták őseinket térdre kényszeríteni. Ha nem ismerjük behatóan a múltunkat, ha nem tanulmányozzuk bölcseink tanításait, könnyen előfordulhat, hogy igaznak hiszünk egy ilyen támadást, és mi magunk kérdőjelezzük meg saját hitünk, hagyományunk, kultúránk értékeit. Azt a fát, amelyiknek elsorvad a gyökere, a szél könnyen kifordítja a földből – hasonlóképpen, ha mi hagyjuk elsorvadni a gyökereinket, minket is könnyű lesz kibillenteni az egyensúlyunkból és földre dönteni. Az alexandriai polgároknak ez éppen azért nem sikerült, mert a zsidók jól ismerték a történelmüket.
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 37. szám – 2023. június 8.