Az egy napig tartó királyság

Egyszer, egyetlenegyszer a történelemben előfordult, hogy zsidó király uralkodott Lengyelországban. Hogy hogyan történt? Elmesélem.

Volt egyszer egy rendkívül éles elméjű fiú, akit úgy hívtak, hogy Saul Katzenellenbogen. Saul sokat tanult, és amikor elég nagy lett, akkor apja, aki Padova városának rabbija volt, elküldte őt messzire, egy nagyon híres lengyelországi jesivába tanulni. Abban az időben a híres Báthory család egyik tagja volt a lengyel király, a főminiszterét pedig úgy hívták, hogy Radziwill herceg.

Radziwill herceg magas rangú, gazdag nemes volt. Se szeri, se száma nem volt a szolgáinak, kincseskamrája tele volt ékszerekkel, arannyal, ezüsttel. A herceg egy napon elhatározta, hogy elindul világot látni. Szolgák hadát vette maga mellé, meghívta a legközelebbi barátait és útnak indult. Nem fukarkodott a pénzzel, mindenhol a legdrágább fogadóban szállt meg, a legkülönlegesebb borokat és a legfinomabb étkeket rendelte meg, így aztán nem csoda, hogy a pénze lassan-lassan megcsappant. Mire Padovába ért, bizony egy árva garasa sem maradt, szélnek eresztette hát a szolgáit, ő maga pedig leült egy padra és gondolkodóba esett. Végül arra jutott, hogy ha valaki tud rajta segíteni, az csakis a város rabbija lehet, így aztán felkerekedett egyetlen megmaradt szolgájával és megkereste a tudós embert. A rabbi örömmel fogadta őket, étellel, itallal kínálta, estére pedig nagyszerű mulatságot szervezett, ahova meghívta a padovai zsidóság színe-javát. A lakoma nagyszerűen folyt, Radziwill herceg evett-ivott, igazán jól érezte magát. A rabbi néhány szolgát adott mellé, és ellátta őt mindennel, amire csak szüksége lehetett a hazafelé vezető úton. Cserébe mindössze annyit kért, hogy a herceg ígérje meg, hogy országa zsidó lakosaival kedves lesz és nem engedi, hogy bármi bántódásuk essen. „Saul, a fiam történetesen éppen Lengyelországban tanul” – mondta a rabbi. „Az uraságodnak kölcsönadott pénzt neki átadhatja, ő majd gondoskodik arról, hogy eljusson hozzám. Tudtommal neki jelenleg semmire sincs szüksége, ám ha egyszer mégis úgy hozza a sors, hogy akár ő maga, akár bármely ismerőse segítségre szorul, biztos vagyok abban, hogy méltóságod kegyelemmel lesz iránta.”

A herceg nyomban lejegyezte Saul nevét és címét, majd búcsút vett a rabbitól és útra kelt hazafelé. Amint hazaért, felkereste Sault és visszaadta neki a rabbitól kölcsönkapott pénzt. A méltóságos urat igen meglepte a fiatalember komolysága, műveltsége és tiszteletteljes viselkedése, és azonnal megtette őt birtokai felügyelőjének és közvetlen tanácsadójának. Saul tudta, hogy ha elfogadja az ajánlatot, sokat segíthet majd szegény zsidó testvéreinek, ezért ráállt a dologra. Okosan, ügyesen, megfontoltan vezette a herceg birtokait, és hamarosan ő maga is csinos vagyonra tett szert. Mindenki kedvelte és csodálta őt nagyszerű képességeiért, őszinteségéért és jó szívéért. Saul a hercegi udvarban is büszke zsidó maradt, naponta háromszor imádkozott, csak kóser ételt evett, szombaton pedig nem dolgozott. Amikor csak tehette, Tórát tanult és segítette zsidó testvéreit.

Teltek-múltak az évek. Egy napon híre jött, hogy meghalt a király. A lengyel nemesek azonnal a fővárosba sereglettek, hogy új uralkodót válasszanak, ám mire a nap leáldozóban volt, még mindig nem sikerült döntésre jutniuk. Ez pedig nagy gond volt, hiszen a lengyel törvények előírták, hogy még ugyanazon a napon kinevezzék az új királyt. Ekkor Radziwill herceg különös javaslattal hozakodott elő: „Főméltóságú uraim! A nap hamarosan nyugovóra tér, mi pedig még mindig nem választottunk királyt. Azt javaslom, hogy válasszunk meg valakit, aki mindaddig viseli a királyi címet, ameddig nyugodtam és átgondoltan meg nem találjuk az igazi jelöltet.” A teremben felzúdultak a nemesek: „Ki lenne az? Kiben bízhatunk meg?” – kérdezték mindenfelől. „Saul” – felelte egyszerűen a herceg, mire mindenki éljenzésben tört ki. „Éljen soká a királyunk!” – kiabálták. Saul fejére királyi korona került, vállára palást, kezébe jogar és a szokásoknak megfelelően törvényeket is hozott nyomban. Saul tudta, hogy csak rövid ideje van a trónon, ezért olyan rendeleteket hozott, amelyek megkönnyítették az országban lakó zsidók életét.

Másnap a hercegek és grófok ajándékokat hoztak neki, majd újra tanácskozásra ültek össze. Délutánra megválasztották az új lengyel királyt. Saul mosolyogva adta át neki a koronát és a jogart. Nem vágyott az uralkodásra, de amíg király volt, igazán jó uralkodónak bizonyult. Egy teljes napon át.