AZ „ÁMOSZ” MŰHOLD ÉS A SZOMBATTARTÁS
A Giná Carfátit rakéta kilövő állomáson befejeződtek az előkészítő munkálatok az Orion rakéta fellövésére, amely az „Ámosz” nevű izraeli hírközlési műholdat fogja pályára juttatni. Több ezer kilométernyi távolságból, az izraeli légügyi és űrkutatási ipar földi irányító központjából vezérelték a műveletet. A rakéta fellövésének pillanatától az irányítás átkerült az izraeli személyzet kezébe. Nekik kellet arról gondoskodni, hogy a napelem-szárnyak idejében kinyíljanak, hogy a műhold az előre megtervezett pályájára kerüljön és hogy megfelelően bekapcsolódjon. A legcsekélyebb hiba is Izraelnek több száz millió dollárjába került volna.
A kilövés pillanatától a műhold működéséért Alekszander Friedman volt a felelős, aki a műhold-tervező csoport vezető mérnöke volt. Alekszander szerény és csendes chászidként jellemezhető. Csak egy kis probléma zavarta: két és fél nap múlva bejön a szombat és ő nem lesz képes tovább felügyelni és irányítani a rendszert.
Szombat az űrben
Friedman az elkövetkező két nap alatt igen feszült volt. Pénteken fellármázta az egész állomást, hogy kiadja a szükséges utasításokat. Sikerült egy pár óra alatt befejeznie a munkáját, és a szombat bejövetelét jelző duda megszólalásakor érkezett meg a Nof-Éjáloni házába. Akkor végre nyugodtan fellélegezhetett.
Mindez kb. tíz hónappal ezelőtt történt. A légügyi és űrkutatási iparban már bevett szokás, hogy a fejlett technológiában a szombattartás bizonyos helyzetekben megfontolandó. Az ilyen projektekben dolgozó személyzet egyharmada Tóra- és micvát tartó. Nekik sikerült meggyőzniük az igazgatóságot, hogy a műholdat a szombat előtt elegendő idővel lőjék fel és az összes próbaüzemet függesszék fel a szombat idejére. Ezen kívül készítettek egy úgynevezett „szombati megelőző” programot, mely arra hivatott, hogy kiküszöbölje az összes lehetséges hibát. És sikerült.
Az apa, a cionista rab
Friedman, aki 47 éves, Leningrádban született chábádnyik családban. Nem sokkal születése után apját Snéur-Zálmán Friedman rabbit börtönbe vetették, mivel pénzt gyűjtött az Erec Jiszráelbe történő zsidó alijához. Az akkori kormány szemében ez főben járó bűnnek számított, így büntetése 7 év börtön lett. Két nappal a brit-milája előtt, a család házába levelezőlap érkezett, melyet az apa saját kezűleg írt és benne ellenezte fia britjének megtartását. Az anya természetesen elájult a levelezőlap olvastán és Alekszander britjét titokban a városon kívül tartották.
A család 1971-ben alijázott. Alekszander befejezte alkalmazói matematikusi tanulmányait, amelyeket még a Szovjetunióban kezdett meg, szolgált a tengerészetnél és vezetője volt annak az alosztálynak, mely a hadsereg számára folytatott kutatásokat, bár ekkor még igen alapvető szinten.
A „derék” technológia
A katonai szolgálat folyamán kezdett el érdeklődni a légügyi és űrkutatási ipar iránt, és részt vett jó pár fontos projektben – mint pl. műhold pályák megtervezése – és amelyek Izraelt a fejlett űrtechnológiával foglalkozó országok között vezető helyre jutatták.
Hét évvel ezelőtt fogott bele az izraeli légügyi és űrkutatási ipar az „Ámosz” hírközlési műhold megtervezésének és fellövésének előkészítésébe.
– Az első pillanattól tudtam, hogy meg kell majd birkóznunk a szombat problémájával. – mondta Alekszander. Ő nem csak a technológiai fejlődést látja az elértekben, hanem sokkal inkább azt tartja eredménynek, hogy sikerült összekapcsolni a legfejlettebb technológiát a zsidó hagyományokkal.
Véleménye szerint: – Tényleg lehetséges egy modern államot igazgatni és a legfejlettebb technikát használni figyelembe véve a Tóra előírásait.
Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 18. szám – 2014. augusztus 6.