Az auschwitzi haláltáborba a pandémiát megelőzően évente 2.3 millió ember látogatott el. Mindössze egy százalékuk, úgy 30 ezer ember kereste fel a közelben álló múzeumot, amely a lengyelül Oświęcimnek nevezett település egykor virágzó zsidó közösségének állít emléket.
| Oświęcimben évszázadokon keresztül jelentős hitközség működött, a hívek 20 zsinagógát töltöttek meg. A város 14000 fős lakosából 8500-an voltak zsidók. |
Nem meglepő módon ma már egy zsidó sem él a városban. A holokauszt után voltak ugyan túlélők, akik visszatértek és megpróbálták újraindítani a zsidó életet, de a visszatérőket fogadó gyűlölet és különösen a kielcei pogrom miatt inkább továbbálltak.
Jelenleg az 1913-ban emelt és teljes felújításon átesett Chevra Lomdéj Misnájot (Misnatanulók Egyesülete) zsinagóga működik és ad lehetőséget a vallásos zsidó turistáknak, hogy közösségi imákat tartsanak. Bár rabbi nem él Oświęcimben, a zsinagóga frigyszekrényében kóser tóratekercs áll az imádkozni vágyók rendelkezésére.
„A zsinagógában azok a látogatók imádkoznak, akik a haláltábor megtekintése után tesznek egy kitérőt a városban. Az imádkozás során gyakran erős érzelmek szabadulnak fel” – mondja a központ igazgatója, Tomasz Kuncewicz.
A múzeumot egyébként azután alapították, hogy Oświęcim utolsó zsidó lakosa, Szymon Krüger elhunyt. A gyermektelen, idős túlélő súlyos mentális problémával küzdött és különböző fóbiák gyötörték. Otthona a zsinagóga tőszomszédságában volt. Halála után egy amerikai filantróp, Fred Schwarz finanszírozta a múzeum megnyitását. Krüger lakását kávézóvá és oktatási központtá alakították.
„A holokauszt előtti zsidó életet szeretnénk itt bemutatni a személytelen tömeges pusztulás helyett” – mondta az alapító.
A múzeum később összefogott egy közösséggel, mely Oświęcim egykor zsidóságának emlékét kívánja megőrizni. Egy Facebook csoportot is alapítottak „A zsidó gyökereim Oświęcimbe vezetnek” néven, hogy a város egykori zsidó lakóinak leszármazottai egymásra találhassanak, akárhol is élnek manapság a világon. A csoport tagjai számos tárgyat és dokumentumot juttattak el a múzeumnak.
„Ha nem működne ez a múzeum, nagyon kevesen tudnának arról, hogy ebben a városban 400 éven át komoly zsidó közösség állt fent. Az emléke ugyanúgy feledésbe merült volna, mint több ezer lengyelországi zsidó hitközségé” – mondta az izraeli Slomi Sáked, a csoport alapítója, akinek édesanyja Oświęcimben született.
A csoport másik két izraeli tagja, Miri Doron és Dana Rab-Eval itt döbbent rá, hogy rokonok, miután valaki feltöltött egy fotót, melyen mindkettőjük felmenői szerepelnek. A Nesz Cionában élő nyugdíjas, Nává Meir Koppel pedig felismerte unokatestvérét, Kuba Zajbandot, egy 1957-ben készült fénykép alapján.
A fényképek legtöbbje végül a múzeumban talál otthonra. Az épületre a hetvenes években a lengyel állam tette rá a kezét és szőnyegraktárként hasznosította. A zsidó közösség 1998-ban kapta vissza. A létesítményt az eredeti állapotoknak megfelelően restaurálták, fényképek és egykori auschwitzi zsidók visszaemlékezései alapján.
„Együtt imádkoztunk a világ többi részéről érkezett csoportok tagjaival együtt. Megrázó és felemelő élmény volt egyszerre. Rádöbbentem, hogy a zsidó vallási parancsolatok, a kultúra, a hit, mind egy nagy, közös célt szolgál. Az itt tapasztalt együttlét nehezen feldolgozható, de egyben csodálatos tapasztalat volt. Segített újra felfedezni a judaizmust és az imát” – mondta a húsz éves Ájálá Gura, aki az iskolájával látogatott el a múzeumba néhány évvel ezelőtt.
„Sok zsidó azért itt telepedett le, mert a város fontos közlekedési csomópontban fekszik, ami ideális volt a gyártulajdonosoknak. A német hatóságok is emiatt döntöttek úgy, hogy éppen itt hozzák létre Európa legnagyobb koncentrációs- és haláltáborát, melynek szögesdrótkerítése, őrtornyai és gázkamrái a soá legfontosabb szimbólumai váltak” – mondta Artur Szyndler történész.
„A tábor felépítéséhez a helyi zsidók munkaerejét is igénybe vették. Ezután gettóba kényszerítették őket, majd ismét a táborba szállították őket, ezúttal azért, hogy meggyilkolják őket. Az Oświęcimben élő zsidók sem tudtak többet a ’végső megoldásról’, mint mások. Egyébként eleinte lengyel foglyokat gyűjtöttek itt össze, később vált a zsidók elpusztításának központjává” – tette hozzá.
A háború előtt a mai múzeum közelében állt a város nagyzsinagógája, amelyet a németek felrobbantottak. 2019-ben kiásták és emlékművé alakították a zsinagóga alapjait. A nagyzsinagóga romjainak feltárásakor sietve összepakolt kegytárgyakra is bukkantak. A hatvan évvel korábban elrejtett leleteket egy túlélő elbeszélése alapján tárták fel és ásták ki.
A tóratekercseket, imakönyveket és egyéb tárgyakat elrejtőik a földbe temették, de arra már nem volt idejük, hogy előtte becsomagolják, vagy dobozba tegyék őket. Napvilágra került a zsinagóga örökmécsese, tíz csillár, egy bronz menóra és számos könyv. Megtalálták továbbá a padló elszenesedett darabjait és az épület márványból készült díszítő elemeit is. A tárgyak a múzeumba kerültek, a zsinagóga padlójának maradványa pedig a közeli emlékparkban kapott helyet.
Nyitókép: Látogatók a Chevra Lomdei Mishnayot zsinagógában (forrás: a múzeum Facebook-oldala)