A nyár képzőművészeti szenzációja az a nagyszabású kiállítás, amely a Magyar Nemzeti Galériában nyílt Dada és szürrealizmus címmel. A tárlat a 20. századi modern művészet két, egymással szorosan összekapcsolódó irányzatát mutatja be. A több mint 100 festmény, grafika, kollázs, fénykép, szobor és ready-made segítségével a látogatók átfogó képet kaphatnak a szürrealizmus és a dada kialakulásáról, alkotói módszereiről, illetve a magyar művészetre gyakorolt hatásáról

A kiállítás többek között olyan nemzetközi sztárokat vonultat fel, mint André Breton, Marcel Duchamp, René Magritte, Max Ernst, Man Ray, Juan Miró és Salvador Dali. A válogatott műtárgyak a jeruzsálemi Izrael Múzeumból érkeztek, ahol a világ egyik legjelentősebb szürrealista és dadaista gyűjteményét őrzik. Bár a Nemzeti Galéria munkatársai érezhetően sok munkát fektettek abba, hogy áttekinthető magyarázatokkal könnyítsék meg az érdeklődők számára a művek megértését, magának a gyűjteménynek a létrejöttével kapcsolatban meglehetősen kevés információt közölnek. Így nem foglalkoznak hangsúlyosan azzal a személlyel sem, akinek ez az egyedülálló kollekció, közvetve a várbeli kiállítás is köszönhető.

Ezért mielőtt a kiállításról részletesebben írnák, bemutatjuk azt a művészettörténészt, költőt, írót, műgyűjtőt, akinek a neve összeforrott a szürrealizmus kutatásával és népszerűsítésével, valamint azzal az adományozással, amely a jeruzsálemi Izrael Múzeumot a modern művészet egyik kiemelten fontos helyszínévé avatta.

Arturo Schwarz, német apa és olasz anya gyermekeként, 1924-ben született Alexandriában. A zsidó családból származó fiatalember a cionista mozgalom támogatója lett. Politikai tevékenységéért börtönbe zárták, ahonnan 1949-ben szabadult. Miután kiutasították Egyiptomból, Olaszországba költözött. 1952-ben telepedett le Milánóban, ahol megalapította könyvkiadóját, a későbbiekben pedig létrehozta nevezetes képzőművészeti galériáját.

Rajongásának és kitartó munkájának köszönhetően a Galleria Schwarz lett a dadaista és szürrealista művészet egyik központja. Galériájában Duchamp, Ernst, Magritte mellett olyan magyar művészek munkáit is bemutatta, mint Moholy-Nagy László, Kassák Lajos, Hantaï Simon és Rozsda Endre.

1975-ben bezárta a galériát, hogy minden idejét az írásnak és a tanításnak szentelje. Man Ray-ről, Duchamp-ról és a Dadáról írt könyvein kívül verseket is szerzett, valamint számtalan tanulmányban foglalkozott a Kabbalával és az alkímiával.

Schwarz kapcsolata az Izrael Múzeummal 1972-ben kezdődött, amikor az ő támogatásával állították ki Duchamp műveit. Már ekkor több alkotást ajándékozott a múzeumnak.

Az adományozás 1991-ben folytatódott. „Amikor az iraki rakéták hullani kezdtek Tel-Avivra, az volt a gondolatom, hogy a dadaista és szürrealista folyóiratokat és illusztrált kiadványokat tartalmazó teljes gyűjteményemet odaadom az Izrael Múzeumnak.” – nyilatkozta. Ebből a gondolatból jött létre a múzeum Arturo Schwarz Könyvtára, amely eredeti dokumentumok, kiadványok, kéziratok és levelek páratlan együttesét öleli fel.

Végül, az adományozási tevékenység megkoronázásaként, Izrael állam 50. születésnapjának tiszteletére, Schwarz a múzeumnak adta több mint 700 (!) darabos, festményekből, grafikákból, szobrokból és kollázsokból álló, felbecsülhetetlen értékű gyűjteményét. Ennek egy része tekinthető meg most a Magyar Nemzeti Galériában.

1996-ban a Tel-avivi Egyetem díszdoktorrá fogadta, 1998-ban az olasz köztársasági elnök tüntette ki kulturális és művészeti tevékenységének elismeréseképpen.

Arturo Schwarz többször járt Magyarországon, változatlanul figyelemmel kíséri az itteni művészeti életet, legutóbb a Várfok Galériában megrendezett centenáriumi Rozsda Endre kiállítás kiadványához írt előszót.

 

További információk:

http://arturoschwarz.com/

http://www.israel21c.org/culture/arturo-schwartz-benefactor-to-art-and-israel/

http://www.imj.org.il/Imagine/dada_surrealism/index.asp

A fenti kép forrása:

http://en.wikipedia.org/wiki/Arturo_Schwarz#mediaviewer/File:Arturo_Schwarz.jpg