A numerus clausus sok zsidó életpályáját kettétörte, Vigoda Sámuelt azonban épp ez az antiszemita törvény sodorta a világhírű kántori karrier felé.
Első hallásra paradoxonnak tűnhet, hogy egy antiszemita törvény előnyhöz is juttathat egy zsidó embert, ám Vigoda Sámuel története éppen erről szól. Az orvosnak készülő fiatalembert a numerus clausus zárta ki az egyetemi tanulmányok folytatásából, így fordult a kántori pálya felé. Az angyalföldi zsinagógából végül New Yorkig vezetett az útja, ahonnét meg sem állt a világhírnévig.
Zsidó abszurd: az antiszemita törvény, mint pályaindító
A numerus clausus kapcsán még véletlenül sem asszociálnánk arra, hogy a rasszista törvény bármely zsidót karrierhez segített volna, azonban egy ilyen esetről mégis tudunk. Vigoda Sámuel (1892–1990) egy rövidebb ideig, az 1920-as évek elején az Aréna (ma: Dózsa György) utcai zsinagóga főkántora volt.
Főkántorsága elsősorban fiatal kora miatt lehetett meglepő, de aki ismerte, inkább a pályaválasztást furcsállta.
Vigoda Sámuel ugyanis eredetileg orvosnak készült. 1914-ben a hetedik szemeszterére készült beiratkozni, amikor kitört az első világháború, s őt is katonának sorozták be. A haza hívta, úgyhogy a tanulmányait becsülettel félretette, s dalolva indult a frontra. Szó szerint dalolva, ugyanis Vigodának igen jó hangja volt.
Vigoda Sámuel jesivákban tanult
Énekhangját minden bizonnyal édesapjától örökölte, aki a régi verbói hitközségben volt kántor-metsző. Hangjára Joszele Rosenblatt, egykori pozsonyi főkántor is felfigyelt, amikor Vigoda az ottani híres jesiva padjait koptatta. Szabadidejében Rosenblatt csiszolgatta a fiatal fiú hangját, ám amikor bár micva lett, hirtelen elveszítette hangját.
Ezután Vigoda a váci majd galántai jesivába került, majd a Dés melletti Kodor pusztán gazdálkodó zsidó gyermekeit oktatta, közben pedig magán úton elvégezte a gimnáziumot, majd beiratkozott a kolozsvári egyetem orvosi karára, közben pedig a hangja is visszatért.
Első világháborús zsidó magyar hős
A háborúban bajtársai unszolására elénekelte az ezredes feleségének kedvenc nótáját, a Sirassatok engem orgonavirágok kezdetűt. Másnap már zászlós volt, aztán hősiesen végigharcolta a frontot. 1917 végén súlyos fejlövést kapott, a hadikórházban lábadozva érte a főhadnagyi előléptetése.
A háború után átvészelte a forradalmakat, majd 1920-ban Pestre utazott, hogy ott folytassa az egyetemet, ám a numerus clausus miatt erre már nem volt lehetősége. Külföldön pedig nem tanulhatott tovább, mert nem volt pénze.
Amikor megtudta, hogy az angyalföldi zsinagógában, az Aréna úton megüresedett a kántori szék, kapva kapott az alkalmon. Benyújtotta pályázatát, s az első próba után övé volt az állás.
1923-ban világkörüli koncertsorozatra ment, s végül az Egyesült Államokban maradt. New York magyar zsidó közösségének, a „First Hungarian Congregation Ohab Zedek” főkántora lett. Még többször visszalátogatott Budapestre, ahol orvosi karrierjét elvágták, de kántorként elindították a világhírnév felé.
Zsidó liturgiai énekei közül számosat lemezre vettek. Többet digitalizáltak is, és azokat online is meg lehet hallgatni, például a Szim Sálomot itt vagy a Kél Molét itt.
Forrás: Michaljovics Sándor, „Vigoda búcsúzik”, Uj Kelet, 1949. 32. évf. 383. szám, 3. old.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.