Az amszterdami Anne Frank múzeum közleménye szerint elképzelhető, hogy a nácik elől bujkáló Frank családot nem árulás miatt deportálták, hanem véletlenül akadtak rájuk.

A több évtizedes kutatómunka ellenére nincs bizonyíték rá, hogy valaki felfedte volna a német megszállók előtt a titkos búvóhelyet, ezért Ronald Leopold, a múzeum igazgatója szerint “más lehetőségeket is meg kell vizsgálni”.

A tragikus történet egyik variációja az lehet, hogy az 1944. augusztus 4-én tartott razzia során valójában feketemunkásokat vagy hamisított élelmiszerjegyeket kerestek, és csak véletlenül akadtak rá a már két éve ott rejtőzködő emberekre. A kutatók olyan feljegyzéseket találtak, melyek szerint az épületben dolgozott két olyan személy, akiket élelmiszerjegyek hamisítása miatt tartóztattak le, majd elengedték őket. Az is kiderült, hogy a feketézők utáni hajsza közben gyakran akadtak a hatóságok bujkáló zsidókra.

Anne Frank naplóját a háború után adták közre. Naplója 1944. március 10-i bejegyzésében arról ír, hogy a házban letartóztattak két embert, akiket jegyhamisításon kaptak. A két személy nevének Anne csak a kezdőbetűit adta meg: B. és D. A rendőrségi dokumentumokban talált hasonló történetben szereplő személyek neve szintén e két betűvel kezdődik, tehát feltehetően ugyanarról az esetről van szó.

A Frank család – Otto, Edith és két lányuk: Anne és Margot – Németországból emigráltak Hollandiába a náci hatalomátvétel után. 1942-ben abban a házban alakítottak ki maguknak búvóhelyet, melyben az Otto Frank által vezetett cég irodái voltak. A cég alkalmazottai segítették az üldözötteket.  A családhoz később más zsidók is csatlakoztak.

Az 1944-es rajtaütés során mindannyiukat letartóztatták. A két kislány tífuszban halt meg Bergen-Belsenben, a szülőket Auschwitzba deportálták. Edith meghalt, Otto viszont túlélte a holokausztot.

A kutatók megvizsgáltak Victor Kugler tanúvallomását is. A német férfi vette át a cég irányítását Otto Franktól, és folyamatosan segítette a rejtőzködőket. Kugler elmondta, hogy ő nyitott ajtót a razziára érkező rendőröknek. Remélte, hogy csak a szokásos rutinvizsgálatra jöttek, de ehelyett azonnal ahhoz a könyvespolchoz mentek, amely mögött a búvóhely bejárata rejtőzött. Ebből vonta le Kugler azt a következtetét, hogy árulás történt.

Az Anne Frank Ház kutatói azonban a történet másik változatát ismerik. Feltevésük szerint a rendőrök nem mentek azonnal a könyvespolchoz, hanem kikérdezték Kuglert és utasították, hogy kísérje őket a házkutatás során.

Egy 1957-ben készült interjú során Kugler azt nyilatkozta, hogy a nyomozók először a házban lévő ládák és zsákok tartalmáról kérdezték, és ki is nyittatták vele azokat. Abban reménykedett, hogy gyorsan végeznek. Ehelyett alaposabb kutatást végeztek, és végül ráakadtak a titkos bejáratra. A múzeum munkatársai ebből azt a következtetést vonták le, hogy a razzia eredeti célja nem a bujkálók felkutatása volt.

A rajtaütés után Kuglert is letartóztatták, és munkatáborba vitték. Onnan megszökött és végül túlélte a háborút. Később a jeruzsálemi Jád Vásem intézet a Világ Igazai kitüntetést adományozta számára.

A kutatók feltevését támasztja alá az a tény is, hogy a razzia alatt nem vették körbe a házat. Zsidók felkutatása esetén pedig ez volt a gyakorlat, hogy senki se menekülhessen el az épületből.

Ezzel együtt Victor Kluger biztos volt benne, hogy valaki informálta a hatóságokat. Volt is egy gyanúsítottja, Wilhelm van Maaren személyében, aki a szomszédos házban dolgozott karbantartóként. Bizonyítékokat azonban nem tudott szolgáltatni, így a bíróság 1949-ben felmentette a férfit.

“Egyelőre nem tudhatjuk biztosan, mi is történt azon a tragikus augusztusi napon.” – összegezte az eredményeket Leopold.

Az új kutatás azt is vizsgálta, hogy mi lett Anne sorsa deportálása után. Azt feltételezik, hogy a lány a hivatalos dátumnál egy hónappal korábban, már 1945 februárjában meghalt. A tanúvallomások szerint Anne már február elején elkapta a tífuszt, mely általában 12 nap után halálhoz vezetett, így nem valószínű, hogy megérte a márciust.

Forrás: Haaretz