Siduchnak (héberül: שִׁדּוּךְ) nevezik a zsidó szokások alapján előírt ismerkedési folyamatot, ahol a nő és a férfi azzal a céllal találkozik, hogy feltárják, mennyire illenek egymáshoz. A siduch nem felel meg a mai értelemben vett randizásnak ahol a férfiak és a nők a fizikai érintkezést is bevonják az ismerkedési folyamatba. A vallásos értelemben vett siduch, kizárólag az esküvő után lép fizikai szintre. Azonban a vonzalom és a két fél megismerkedése nagyon fontos,
a Talmud ugyanis előírja, hogy a férfi nem veheti el a nőt anélkül, hogy látta volna, és a nő sem mehet férjhez, amíg nem elég érett ahhoz, hogy döntést tudjon hozni a férjjelölttel kapcsolatban. A házassághoz mindkét fél teljes beleegyezése szükséges.
A siduch gyakorlatáról beszélgettünk Chánával az újdonsült feleséggel, aki megosztotta velünk saját élményeit és tapasztalatait. Cháná 4 évvel ezelőtt döntött úgy, hogy Magyarországról Izraelbe költözik, ahol egy midrasában (lányoknak szóló vallási szeminárium) tanult, majd 1-2 évvel ezelőtt úgy érezte készen áll a férjkeresésre. Szigorúan követte a vallási előírásokat és a kitartó munka meghozta a gyümölcsét. Cháná mára már feleség és hálás azért, hogy megtalálta élete párját.
Hogyan zajlik a vallásos siduch manapság?
Az első lépés az önéletrajz elkészítése, ahol az alapvető hátterét kell ismertetni a jelentkezőnek, például milyen családból jön, mivel foglalkoznak a szülei, hány éves, mit tanult, mit dolgozik. Ki lehet térni a személyes tulajdonságokra és arra is, hogy milyen társat keres az ember. Ezt már nem feltétlenül kell leírni, el is lehet mondani a sadchennek (jiddis kifejezés, jelentése házasságközvetítő, héberül: שַׁדְּכָן).
Ha megvan az önéletrajz, akkor el lehet küldeni különböző házasságközvetítőknek, majd jön a várakozás. Ha egy sadchen talált megfelelő párt, akkor jön a két fél leellenőrzése. Ez azt jelenti, hogy a család vagy a mentor elolvassa a kapott önéletrajzot és feltesz kérdéseket olyan embereknek, akik közel állnak a jelölthöz. Például, ha egy lánynak találtak egy fiút, akkor a lány családja felhívja a fiú rabbiját, közeli barátait és kérdéseket tesznek fel. Ennek a lépésnek a lényege a kitisztázás, hogy a két fél valóban jó találat-e. Ez nagyon fontos, hiszen csak azzal érdemes próbálkozni, akiben nagyon sok potenciál van. Ha mindez jól sikerült, a sadchen megszervezi a randevút.
Az első találkozó egy általános bemutatkozás, ismerkedés, itt még nem szokás mélyebb beszélgetéseket folytatni. Itt derül ki, hogy vonzódnak-e egymáshoz a fiatalok és szeretnék-e magasabb szintre emelni a kapcsolatot. A pár együtt eltöltött óra után mindkét fél beszél a sadchennel és elmesélik neki élményeiket.
A sadchen nagyon nagy segítség tud lenni, hiszen mindkét féllel folyamatos kapcsolatban van. Például, ha van egy olyan helyzet, ahol a felek nem értették jól egymást, a sadchen tisztázhatja. Előfordult, hogy egy fiú azt az útmutatást kapta, hogy figyeljen nagyon arra, amit a nő mesél, ne szakítsa félbe. A nő pedig úgy érezte, hogy a férfi nem ad reakciót, csak hallgat. Mivel a sadchenen keresztül felfedezték ezt a különbséget, így tovább tudtak haladni. Sőt, van olyan is, amikor az egyik félnek nem tetszik a másik, ezt is a közvetítő intézi, tehát a sértődés is elkerülhető.
Hány évesen szokás elkezdeni siducholni?
A vallásos családokban általában 20-21 éves kor körül szokás elkezdeni a siduchot, de ez közösségtől, családtól is függ. Azok esetében, akik visszatértek a valláshoz általában fél-egy évet szoktak javasolni mielőtt belevág az illető, hogy megerősödjön abban, amibe visszatért és ne az izgatottság hevében cselekedjen.
A siduch intézménye kizárólag a vallásosok számára ad lehetőséget, vagy a kevésbé vallásos, esetleg szekuláris érdeklődők is találhatnak ilyen módon párt?
A siduch nagyon tág terület és nagyon sokféle megközelítésben valósul meg. A vallásban különböző szinten lévő egyének is tudnak siducholni. A lényeg, hogy az egyén meg tudja fogalmazni, hogy mi a célja, milyen szinten mélyült el a Tórában és milyen otthont/életet szeretne felépíteni. Ha ezzel tisztában van, akkor a sadchen ez alapján fog társat keresni számára.
A sadchenek fizetés nélkül dolgoznak, kizárólag akkor kapnak juttatást, hogyha egy pár összeházasodik.
Úgy hallottam, hogy a lobbi bevett találkozási pont a siduch alkalmával. Miért alakult ki ez a hagyomány?
Ez azért nagyon változó. Van, akik például sétálni mennek.
Azonban fontos, hogy az első találkozó ne rendelkezzen intimitással, például egy vacsora már intimnek számít.
A lobbi szerintem azért terjedt el, mert nagyon letisztult és jól lehet hallani egymást. Nincs annyi tényező ami elvonja a figyelmet és nem túl személyes, így jól passzol az első találkozás alkalmához. Mivel a lobbi tényleg nagyon elterjedt, így fontos bemutatkozni a találkozó elején, hogy biztos ne keveredjünk félreértésbe, hiszen tényleg sokan várakoznak itt randira.
Milyen értékei vannak a siduchnak a hagyományos randizással szemben?
Az elsődleges különbség, hogy a siduch azzal az egyértelmű céllal történik, hogy a felek megtalálják „életre szóló párjukat”. A két fél teljes védelemben van, nem tudják kihasználni vagy megtéveszteni egymást.
Továbbá a szekuláris randevúzásnál a vonzalom a legfonotsabb mutató, míg a siduchban ez háttérbe szorul. Van egy nagyon jó könyv, Cháná Levitan, a Neve Yerushalayim tanára írta, aki egyben pszichológus is. A könyv címe „I only want to get married once”. Ez a könyv bebizonyítja, hogy a vonzalom önmagában nem elég ahhoz, hogy a két fél hosszútávon tudja építeni és mélyíteni a kapcsolatát. És persze útmutatást is ad a párkereséshez: tíz olyan kérdést ír le, amit az embernek fel kell tennie a randevúzás során.
Miért olyan fontos a fizikai érintés kihagyása a siduchból?
A fizikai érintésnek van egy olyan speciális képessége, ami befolyásolja a nő ítélőképességét.
Az érintés során a nőben olyan hormonok termelődnek, ami egyfajta hozzátartozás-érzést kelt.
Ezáltal nagyon nehéz tisztán látni, hogy az adott ember valóban megfelelő társ-e. Mivel a siduchban ez nincs jelen, az ember tisztánlátása biztosított. Akkor is, ha nem siduchban gondolkodik valaki, érdemes tisztában lenni azzal, hogy a fizikai érintkezésnek milyen befolyásoló szerepe van.
Az érintés ereje nem tart ki egy életen át, de a közös célok és értékek képesek összetartani két embert.
Azt mondtad, a siduchban a fizikai kontaktus háttérbe szorul, de mi történik, ha megházasodik a pár? Mi az, ami őrzi és építi a szenvedélyt a két fél között?
A zsidó házasság magja a fizikai kontaktus, nagyon centrális elem, amit nem is gondoltam előtte. Nagyon sok dolog támogatja a ennek kiteljesedését. Pont az a keretrendszer (a nidá, másnéven a tisztaság törvénye, mely szerint a havi ciklustól számítva hét tiszta napot kell várnia a párnak a fizikai érintkezésig) ami meghatározza az érintés és a fizikai távolság időszakát az, ami őrzi a szenvedélyt a két fél között. Az egész egy élő rendszer, ami lehetővé teszi azt, hogy önmegerősítő vágy keletkezzen a két ember között. A fizikai érintkezés felfüggesztése lehetővé teszi a pár számára a kapcsolatukat más, új dimenzióban megélni. A szavakra és egyéb gesztusokra való utaltság lehetővé teszi az olyan érzelmi közelség megteremtését, amire kevésbé jut figyelem az érintések időszakában. Tehát a fizikai távolság valójában új távlatokat enged az érzelmi közelség megteremtésének és megélésének. Van egy nagyon jó hasonlat, ez is szerepel a korábban már említett könyvben.
A párkapcsolatnak olyannak kell lennie, mint a tábortűznek. Kell, hogy legyenek benne vastag faágak és hosszú szalmaszálak. A vastag faágak a hosszútávú értékeket jelölik, mivel ez tartja életben a lángot, míg a szalmaszálak a gyújtósok, amelyek a fizikai vonzalmat jelképezik, hiszen ez lobbantja lángra a tüzet.
És mik azok a hosszútávú értékek amikről az idézet is beszél?
Az egyik legfontosabb a közös értékrendszer. Többek között az, hogy milyen szinten szeretnénk tartani a tórai micvákat. De az is ide tartozik, hogy milyen otthont szeretnénk. Például valaki azt szeretné, hogy az otthona mindig nyitva legyen mások előtt és bárki, bármikor be tudjon esni hozzá. A másik fél számára pedig nagyon fontos a privát szféra, az otthon intimitása és az első helyen a család érdekei vannak. Itt máris felfedezhető egy értékbeli különbség, ami megnehezítheti a mindennapokat. A konfliktuskezelés módja is egy ilyen pont. Emellett nagyon fontos a vonzalom, egymás tisztelete és egymás hátterének megértése.
A siduch öt alappillére
- hashkafa: milyen közösségben, a tóratanulás szerepe, a Daas Tórához való viszony (Rabbik bevonása döntéshozásba), stb.
- párkapcsolati értékek: elkötelezettség, konfliktuskezelési elképzelések, személyes munka szerepe
- anyagi értékek: milyen életszínvonalat szeretnénk megteremteni, milyen típusú életvitelt szeretnénk élni, stb.
- családdal kapcsolatos értékek: mekkora családra vágyunk, nevelési elképzelések, elvek, stb.
- a technológia szerepe: internet, okostelefon használat, stb.
Hogyan jutottál el oda, hogy a hagyományos ismerkedés helyett ezt a formát választottad?
Azt hiszem elegem lett a csalódásból. Az emberek nagyon sok időt és energiát fektetnek egy átlagos kapcsolatba, amikor is egy ponton kiderül, hogy a legalapvetőbb dolgokban sem egyeznek a nézeteik.
Az ember hajlamos egy illúziót felépíteni és olyannak képzelni a másikat, mint amilyet látni akar.
Megdöbbentő volt számomra, hogy nem láttam át az első pillanattól fogva, amikor ilyen helyzetben találtam magam.
Szóval szerettem volna olyan embert találni, akivel osztozunk egy közös vágyban és elképzelésben arról, hogy hogyan érdemes élni az életet, hogy miként lehet közösen építkezni és valami értékeset teremteni, továbbá akivel közös érték, hogy jól bánjunk egymással. Meggyőződésem, hogy a siduch az a folyamat, ami a leginkább el tud vezetni ehhez az emberhez.
Nagyon sokat hallottam régen, hogy legyek önálló, éljek egyedül, építsek karriert és követtem is ezt az utat, de valahogy sosem éreztem magamat maradéktalanul boldognak. Most a férjem mellett érzem először azt, hogy tényleg a helyemen vagyok.
Van olyan dolog, amit hiányoltál a siduch folyamatából?
Eleinte nehéz volt, mert máshoz voltam szokva, de ahogy egyre több tapasztalatom lett, ez megváltozott. Amikor megismertem a férjemet elég gyorsan egyértelművé vált számomra, hogy mit akarok. Nem hiányoltam a folyamatból semmit.
Persze a siduchnak nagyon sokféle módja van. Vannak közösségek, ahol két-három alkalommal találkoznak a felek, de vannak olyanok, akiknek szükséges, hogy többször, más-más életszituációban is lássák egymást. A siduch-intézménye nagyon rugalmasan illeszkedik a felek igényeihez.
Milyen élmény volt számodra a siduch beteljesedése, az esküvő napja?
Az esküvő csodálatos esemény. Volt, amikor azt mondtam magamnak, hogy minek ez a procedúra és miért kell mások elé vinni a boldogságunkat.
Aztán miután megtapasztaltam rájöttem, hogy nem a boldogságunk kihirdetéséről, hanem a boldogságunk kiteljesedéséről szól.
Soha nem éreztem előtte olyan boldognak magam mint az esküvőnk napján. Minden egyes ember jelenléte egy világot tett hozzá a boldogságunkhoz. Az esküvő tulajdonképpen egy születés. Ma még nem vagyok házas, holnap pedig már igen.
Nehéz megélni ezt a változást, de a zsidó esküvő szertartása segít ezen végigmenni. Segít beleszületni ebbe az egységbe, „ő ő volt, én én voltam, és mi mivé váltunk”.