Akit a Bál Sém Tov meglátogatott a börtönben

Magyar zsidó lapban a Chábád lubavicsi chászidokról hetven évvel ezelőtt… Az aláírás nélküli cikket valószínűleg a lap szerkesztője, néhai Groszberg Jenő rabbi írta.

A chaszidizmus többféle árnyalata között rendkívül kimagasló, tekintélyes pozíciót foglal el az u.n. ”Chábád” csoport. A chábád szó rövidítés, a Chochmá, Biná, Dáát (bölcsesség, értelem, tudás) szavak kezdőbetűiből alkotott szó. A csoporthoz tartozó chászidokat “chábádnyikesz”-nek hívják. A chábád chaszidizmus alapítójáról a következő szóhagyomány maradt fenn:

– Mikor Rabbi Snéur Zálmán Szentpétervárott be volt börtönözve – denunciálás következtében vetették tömlöcbe – egy nap fölnyílt cellája ajtaja és belépett rajta – két halott: néhai mestere, a mezericsi Rabbi Beer egy öreg ember kíséretében. A tanító az öreg embert úgy mutatta be a fogoly papnak, mint Rabbi Izrael Báál Sém Tov. Mindketten a túlvilágról, “Az igazság világából” jöttek, hogy a chaszidizmus első martiját megismerjék. Báál Sém meg is kérte Rabbi Snéurt, hogy mondjon egy Tóra magyarázatot. A rabbi így is cselekedett s mikor a két üdvözült eltávozott, még hallotta Báál Sém ajkáról: Így taníts ezután is, fiam!…

Ki lehet a rebbe utóda?

A chábád chaszidizmus filozófiai mélységével különbözik a többi iránytól. Ez a felfogás is Báál Sém tanítására támaszkodik, de nem lát benne hiánytalan világfelfogást, hanem csak az Istenről és a világról szóló, még megoldásra váró metafizikai elmélkedések alapját. A chábád irány megteremtője, Rabbi Snéur Zálmán akit az összes chászidok kivétel nélkül “rav”-nak neveznek, Litvániából származott. Nagy talmud tekintély volt, mielőtt még a mezericsi Rabbi Beer tanítványai közé szegődött. Alapvető munkája a “Tánjá” a chászid-irodalom első könyve, mely logikailag rendezett szisztémát nyújt. Elődei beérték, hogy mesterük Báál Sém szavait értelmezzék és magyarázzák, a “Tánjá” azonban teljesen önálló munka, jóllehet szintén Báál Sém chaszidizmusán alapul. Rabbi Snéur komoly stúdiumot és elmélyedést kíván híveitől, neki a cádik nem csodatevő, hanem tanító és nevelő. A chábád chászid nem vár csodát, a természeti törvények megszüntetését nem kívánja mesterétől: azért járult cádikja elé, hogy a tanítást közvetlenül szájáról hallja.

Ha a chábád cádiknak fia van, akkor ez is csak úgy lehet az utóda, ha megvan hozzá kellő tudása. Megesik néha az is, hogy chábád cádikot tanítványai közül valamelyik tehetséges növendék váltja fel, akinek volt tanulótársai így most tanítványaivá lesznek.

A Chábád főiskolája

A chábád chászidok szombatonként és ünnepnapokon istentisztelet után a templomban maradnak, hogy a cádik előadását meghallgassák. Lehunyt szemmel állnak ott, áhítatosan figyelnek, de nincsenek extázisban, csak mesterük gondolatainak mélysége és magyarázatainak éleselméjűsége köti le őket. Miután megebédeltek, megint összegyűlnek, amikor is egyikük, aki állandóan a cádik közelében tartózkodik és így tanításába a legjobban mélyed bele, elismétli velük a mester tanítását. Az utóbbi években [1897-ben] az alapító rabbi dinasztiájának egyik ivadéka Lubavicsban (a lubavicsi rebbe) jesivát alapított, amelyet méltán lehet a chabadizmus főiskolájának tekinteni. A rebbe [Rabbi Joszéf Jichák Schneerson] most Rigában lakik.

A hívek lelkesen imádkoznak, de nem azzal az extázissal, amely széles gesztusokban, emelt hangban, kiáltásban nyilatkozik meg. Az ő lelkesedésük mély és bensőséges. Csak néha-néha tör ki az elfojtott hangulat és egy ismert melódiában fejeződik ki. Melódia közben gyakran hangzik fölkiáltásuk Istenhez: “Tate-nyu, Tate-nyu!” (Apuska).

(Zsidó Újság, 1928. szeptember 14.)

Megjelent: Egység Magazin 8. évfolyam 32. szám – 2014. július 30.