Amikor Oberlander Lázár, ortodox melámed 1949-ben elhagyta Magyarországot a családjával, álmában sem gondolta volna, hogy unokája egyszer egy dinamikusan fejlődő közösség rabbija lesz Budapesten, néhány háztömbnyire attól a helytől, ahol felesége és fia a kóser húsboltot vezette (lásd Mikve propaganda című írásunkat). Oberlander Báruch rabbival három évtized munkájáról, kitűzött és nem várt célokról beszélgettünk.  Steiner Zsófia interjúja

Amikor megérkeztek Magyarországra, nagyon szűk volt az ortodox zsidó közösség, és gyakorlatilag nem voltak haszidok. Hogy alakult ez az elmúlt három évtizedben?

– Egy picit hadd menjek visszább, hogy megnézzük, hogy alakult a zsidóság Magyarországon. Trianon előtt többségben voltak az ortodoxok – és ezt a kifejezést nem a hitközségi felosztás értelmében használom, hanem általában a szigorúan vallásos zsidókra. Trianon után, hogy elcsatolták Kárpátalját, Erdélyt és így tovább, akkor megváltozott az arány, de még mindig nagyon erős, komoly ortodoxia volt Magyarországon a két világháború között. Ezen belül is erősödött a haszidizmus, az összes híres nagy jesiva, nagyon kevés kivétellel, mind haszid irányzatú volt (pl. Pápa, Galánta stb.). A II. világháború nagy pusztítást vitt véghez a zsidóságban, de a holokauszt után ugyanúgy újraindult a vallásos élet. Az ember nézi a régi listát: majdnem minden városban újra megalakult az ortodox hitközség.

Miért van az a látszat, hogy Magyarországon főleg a neológok élték túl a holokausztot? Mert a vallásos zsidók, amikor látták, hogy itt nagyon nehéz lesz zsidó nevelést biztosítani, akkor kivándoroltak. Leibler reb Joszl, aki a Vasváriban volt előimádkozó, azt mesélte, ’56-ig naponta háromszor volt Böszörményben minyen. ’56 után már sábeszkor sem volt – pár hét alatt elfogytak az emberek. Az a szigorúan vallásos réteg, amelyik túlélte a háborút és újraindította az életét, az nagyon gyorsan csomagolt és elment. A hitközségek egymás után bezártak, ami megmaradt, az beleolvadt a szocialista államhatalom által kreált MIOK-ba.

Amikor mi idejöttünk ’89-ben, azt találtuk, hogy a neológiának volt sok zsinagógája, rabbija, az ortodoxia meg alig létezett, majdhogynem feledésbe merült. Felnőtt egy generáció abban, hogy vagy a neológia van vagy semmi. Ez volt az egyetlen lehetősége annak, akit érdekelt a zsidóság – így lettek régi ortodox családok gyerekei neológ rabbik például. A hagyományos vallásos zsidóságnak nem volt kínálata. A helyzet követelte a kínálat szélesítését és, hála Istennek, ez sikerült.

– Ezek szerint volt kereslet?

– Volt, volt kereslet és azóta is folyamatosan van. Megjelentettünk könyveket és azonnal elfogytak – nem folklórról írtunk, hanem az autentikus zsidóságról. Kezdve az imakönyvekkel, a Hertz Bibliával és más könyvekkel – a valódi zsidóságról írtunk, és erre megvan a kereslet.

– Mi volt az, ami az ortodox életmód elfogyatkozásával feledésbe merült?

– Feledésbe ment az ortodox, a haszid hagyomány. Például az, hogy a zsidóságnak van különböző aktuális kérdésekről, modern helyzetekről is a Talmudban, a Bibliában gyökerező, háláchikus szaktekintélyekre támaszkodó véleménye. Nem volt az ortodox-haszid zsidóságnak hangja Ma­gyarországon. Mondok egy pél-

­dát: 2003-ban a Medgyessy-kormány idején az Egészségügyi Tudományos Tanács titkárságának kellett előkészítenie a génkutatásról szóló törvényt, amihez szakvéleményeket kellett begyűjtenie többek között a vallási szervezetektől, világi etikusoktól, szakértőktől. Az a neológ vallási vezető, akit erre felkértek, felkeresett, hogy segítsek felkészülnie, aztán végül átadta nekem az egész feladatot. Húsz kérdésre kellett felelni, a válaszok megjelentek később a Zsidó jog és etika című könyvünkben (61–69. oldal – a szerk.). Amikor végül összeültek a szakértők, nagy érdeklődést keltett, milyen komplex vélemények fogalmazódnak meg a rabbinikus irodalomban a kérdésről.

Úgy érzem, sikerült helyreállítani, hogy az ortodox zsidóság véleménye is megismerhető legyen. Nagy gondot fordítok arra, hogy magyarul is elérhetővé tegyem azt a hatalmas rabbinikus irodalmat, amit a magyar ortodox rabbik hagytak maguk után. Így – bár volt egy tragikus szünet –, hála Istennek, újra hangot tudunk adni a hagyományos zsidó gondolkodásmódnak. Azt gondolom, hogy ez hozzájárult ahhoz, hogy a vallási élet szintje általánosan is sokat emelkedett, nem csak az ortodox zsidók körében.

 

Az Oberlander házaspárt kitüntetik a zsidóságért végzett

20 éves munkájuk elismeréseként (2009, Elie Wiesel látogatás)

– Öt évvel ezelőtti interjújában azt mondta (Egység magazin 80. szám), hogy az volt a nagy terv az ideérkezésükkor, hogy zsidóságot teremtsenek. Akkor azt mondta, hogy még van mit csinálni – hol áll ehhez képest most a nagy terv?

– Nagyon fontos volt, hogy egy széles közönséget tudjunk megszólítani, ennek az egyik fontos eszköze az internet. Egyszer egy prominens személy felhívott augusztusban azzal a panasszal, hogy a zsido.com-on még nincs fent a következő hanuka időpontja, pedig neki azt egy rokon látogatása miatt tudnia kellene. Ennek nagyon örültem – na nem a hibának, amiatt mérges voltam – hanem annak, hogy valaki, akinek hivatalosan semmi kapcsolata nincs a zsidósággal, tudta, hogy ezen a honlapon kell keresnie az információt. Ez a legfontosabb, eljuttatni az információt. 

Az a terv, hogy minden kerületben legyen egy legalább sábeszkor működő zsinagóga. Ez megint ugyanaz a cél, hogy ott legyen a zsidóság szem előtt, meg lehessen találni, látszódjon, hogy nem tűnt el. Az érkezésünk után nem sokkal jött hozzánk egy filmrendező, hogy szeretné bemutatni az ortodoxiát, „ezt az eltűnt világot”. Elmagyaráztam neki, hogy az ortodoxia nem egy eltűnt világ, él és virul, biztosítva van a jövője – csak innen tűnt el, de külföldön él még a magyar zsidóság is. 

 

– Miből látszik, hogy él?

– A Magyarországon működő – zsinagógában vagy oktatásban résztvevő – rabbiknak a fele Chábád rabbi. Az, hogy ennyi embernek van feladata rabbiként, nagyon jól mutatja az igények erősödését. Azelőtt egy zsinagógában voltunk mind, a Vasváriban, most már lehet választani. Ha csak egy rabbi van, és az nem szimpatikus, akkor nincs mit csinálni. Ha sok van, akkor mindenki megtalálja, aki tetszik neki… Persze kicsit veszteség is, hogy nem együtt vagyunk már, akkor például ott voltak az izraeliek is, lehetett barátkozni velük, lehetett héber szót hallani… de jobb, ha sok kisebb közösség van, több helyen a városban, mintha csak egy központi. 

 

– Ez azt is jelenti, hogy fejlődik a közösségi élet?

– Ez egy olyan terület, aminek még tovább kell fejlődnie, de most elindult végre ez is. Kezdenek kialakulni a zsinagógán kívüli kapcsolatok is a vallásos családok között. Ha valakinek gyereke születik, vagy ne adj Isten megbetegszik, mindig lesz, aki főzzön rájuk pár hétig.  Vagy jó példa, amiről hallottam nemrég, hogy most a nyáron sok vallásos család közösen szervezett programokat. Nem kellett senkit figyelmeztetni, hogy kóser ételt vigyen, ez természetes volt, és felszabadultan lehettek együtt a gyerekek. Ezek jelentik a közösséget.

– Mi kell hozzá, hogy ez fejlődjön?

– Kell hozzá még több „magánember”, akik nem rabbik, de mégis tudnak tanítani, tudnak és akarnak a zsidósággal foglalkozni. Jó példa Megyeri Jonatán, a lekváresjam blog szerzője, akinek a zsidóságról szóló írásai rendszeresen Index-címlapon vannak. Most tekintsünk el a véleménycikkeitől, azokkal valaki vagy egyetért, vagy nem, de ez egy olyan út, ami visszaviszi az autentikus zsidóságot a vérkeringésbe. Ne csak akkor legyen szó az ortodox zsidóságról, amikor szidni kell őket.

Kell hozzá az is, hogy könnyebb legyen a mindennapi élet szervezése. Például, ami a nagy álom része egyébként, hogy elérhető áru és jó kóser kínálat legyen. Épp a héten beszéltem erről az ezzel foglalkozó kollégámmal: az a cél, hogy egyszer a nem kóserrel megegyező árú hús legyen. Hogy könnyebb legyen átállni vagy visszaállni a kóserságra. Most megint van ebben egy kis megakadás, de ez egy fontos feladat.

 

– Sokat beszélünk arról, hogy mik voltak a tervek és ebből mi és hogy valósult meg. Van olyan dolog, ami meghaladta a kezdeti legmerészebb elképzeléseit is?

– Arra nem számítottam, hogy egyszer én leszek a Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetője, és ezzel például válólevelek felelőse leszek Magyarországon. Korábban Hoffmann Áron rabbi foglalkozott ezzel, de az­tán abbahagyta. Nagyon nagy szük­ség volt rá, úgyhogy Hoffmann és több más külföldi rabbi bátorításával folytattam ezt a munkát. De erre eredetileg nem számítottam. 

A cikk megjelent az Egység 122. számában. 

Megjelent: Egység Magazin 29. évfolyam 122. szám – 2019. szeptember 1.