A magyarországi adományboltok általános helyzete
A Transznacionális Együttműködések program kapcsán sok szó esett az adományozás elvi és gyakorlati aspektusairól. Ezúttal egy speciális formáját fogjuk bemutatni a témának: az adományboltokat.
A hazai adományboltok sajátosságai különösen akkor válnak szembetűnővé, ha felidézünk más, nemzetközi példákat. Itt most nem a programban résztvevő partnereink hazájába, hanem sokkal távolabbra irányítanám az olvasók figyelmét. Talán többen fel tudják idézni filmélményeikből az amerikai Goodwill áruházakat, de ha az óceánon innen keresgélünk, akkor is számos nyugat-európai országban találkozhatunk sikeresen működő, úgynevezett „charity shopokkal.” A kétezres évek végén jelentek meg Magyarországon is az ilyen üzletek, de egyelőre nem közelítik meg sem számban, sem eredményességben például az angol társaikat.
A sikeres működést számos tényező nehezítheti, akadályozhatja vagy lehetetlenítheti el. Jellemzően alapítványok működtetik a boltokat, ahol az adományba kapott tárgyakat (főleg ruhákat, könyveket, háztartási cikkeket, kisebb elektronikai eszközöket, ritkábban bútorokat) a piaci árnál olcsóbban árusítják és a bevételt az alapítvány működésére vagy rászorulók megsegítésére fordítják. Ahol az alapítvány rendelkezik erre alkalmas helyiséggel, ott eleve kedvezőbbek a feltételek, mint ahol erre a célra külön üzletet kell bérelni. Az árukészlet összetétele, minősége és az utánpótlás kérdése szintén változó nehézséggel megoldandó feladatot jelent. A legjobb esetben céges felajánlások révén a raktárban maradó, egyébként hibátlan árut vagy jó állapotú magánadományokból származó termékeket tudnak a polcokra tenni. Sajnos több partnerünk beszámolói alapján tudjuk, hogy sokan hibás, törött, használhatatlan vagy koszos holmikat hagynak az alapítvány épületének kapujában, udvarán vagy akár az árokparton. Ezeket a legtöbb esetben semmilyen formában nem tudják hasznosítani, viszont átválogatásuk és elszállításuk időt és anyagi terhet jelent a szervezetek számára.
Ugyanakkor egy jól működő adományboltból mindenki tud profitálni. Az adományozó számára kényelmes és egyszerű módja ez annak, hogy számára felesleges, de jó állapotú használati tárgyait felajánlja. Az adománybolt mögött álló alapítvány ideális esetben rendelkezik az adományok tárolásához és értékesítéséhez szükséges infrastruktúrával és képes az utánuk befolyt összeget a leghatékonyabban felhasználni. A boltokban és az áruk raktározásához, mozgatásához kapcsolódó háttérfeladatok kapcsán legtöbbször több embernek munkát tudnak biztosítani, így az ő foglalkoztatásuk direkt segítséget jelent olyanoknak, akik korábban valamiért kiestek a munka világából. Mivel a piaci árnál általában kedvezőbben lehet megvásárolni az adományboltok árucikkeit, a szociálisan rászorulók számára is lehetőséget ad mindennapi használati tárgyaik beszerzésére úgy, hogy az ne „könyöradomány” legyen, hanem ők is megtapasztalják a vásárlási élményt.
Magyarországon hálózatként elsőként a CSERITI jelent meg, elsősorban Budapesten, de céljaik között az országos jelenlétet is megfogalmazva. Komplex küldetésük része a munkahelyteremtés, a környezettudatos szemlélet terjesztése és támogatása, a szociális váráslás lehetőségének biztosítása a rászorulók számára és általában a jótékonysággal kapcsolatos társadalmi attitűd fejlesztése.[1]
Az adományboltok tehát sokoldalúan képesek a szociális feszültségek enyhítésében részt venni nem csupán az azokat működtető alapítványok anyagi forrásainak előteremtése révén, hanem jóval mélyrehatóbb, összetettebb módon. A Transznacionális Együttműködések programban résztvevő partnereink tapasztalatai ezt alapvetően igazolják, még ha bizonyos nehézségekkel ezen a téren is meg kell küzdeniük.
Leichter Lilla
